„A világi tábor szenvedésre font ház
Ki mennyeket erre ruház, mondjad az váz.”
E világ mint egy kert
Kit kőeső levert
Napról napra veszten vész;
Vagy mint senyvedt zsindely,
Kit ó háztól széjjel
Tétova hány nagy szélvész;
Elveszendő szállás,
Jóktól üresűlt rekesz.
Felbomlott békesség,
Ki miatt sok épség,
Álgyú súlyával romol,
Roppant nagy seregek,
Egymással ütköznek,
Hol sok ember s vér omol:
Vitézűl nyert szépség
S karddal nyert nyereség
Vitézek közt eloszol.
Táborban hideg szél
A nap melegével
Hol hidegít s hol hevít;
Éhséggel szomjúság,
S nagy nyughatatlanság
Mindentűl kedvetlenít:
Mégis a vitézség
A harczra buzdúl s ég,
Ha kit a tisztesség szít.
Katona szerszámban
Jó lovaknak hátán
Vitéz ifjak forgódnak;
A jó hírért, névért
És a tisztességért
Jó kedvvel vagdalkoznak;
S a szép becsület néz,
Szívek-szakadva futnak.
Nem gondol halállal,
Sebbel, fájdalommal,
Mikor vív ellenséggel;
Bátran vagdalkozik,
Vitézűl forgódik,
Piros vérrel ugyan él,
Ha mit kardjával nyér,
S haza haszonnal tér,
Iszik nagy szeretettel.
Asztalnál vitézek,
Vig örömmel esznek,
S nagy szeretettel laknak;
Köszönt pohár mellett
Sok jó szerencséket
Ők egymásnak kívánnak;
Jó kedvet mutatván
S kedvesen lakozván
Egymást ajándékozzák.
Vérrel felkölt napra
Hadakozó óra
Sokaknak vesztére tér;
Akármely jó hópénz,
Kit a hadban felvészsz
Mint megérdemletted-bér,
Sőt a halálos zsold,
Mint rosszul szántott hold:
Ha sok is keveset ér.
Elosztott sok rendek,
Mindenféle népek
Most más karban állanak;
Elváltozott idők,
Háborgó esztendők
Különségeket hoznak:
Kinek bút, kárt, gondot,
Kinek viszont hasznot,
Szerencsés napot adnak.
Okosan kell azért
E rossz időbe ért
Állapotunkat élni;
Szívünknek keservét,
Kit nap ránk bőven vét
Hogy le tudjuk metélni:
Az a jó kormányos,
Ki, ha a víz babos.
Nem tudja tengert félni.
Mint habzó tengerben,
Mi is az életben
Evezőnket forgassuk;
Kínnal mi lelkünket,
Sok gonddal fejünket,
Igen ne nyomorgassuk:
Isten sok jókat ád,
Csak szelünknek zúgtát
Csendes szívvel hallgassuk.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 92-93. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése