Férje hős volt… diadallá
Lett minden hely, hova lépett,
A győzelmet ugy aratta,
Mint a sarló a kévéket.
Aztán meghalt… oh hogy halt meg!
Iszonyu volt… ne kérdjétek,
S egy ifju nőt hagyott hátra…
Ez az a nő, tiszteljétek!
A biblia szent alakja,
Kibe sziven hét tőrt döftek:
Nem szenvedett annyit, mint ő,
Nem szenvedett az sem többet;
Ki egyszerre vesztett mindent:
Szabad hazát, hősi férjet
S nem roskadt le ennyi kintól,
Ez az a nő, tiszteljétek!
Itt maradt ő mi közöttünk,
A nagy névnek örökösse,
Hogy a nevet, mely oly fényes,
Még ragyogóbb fénybe öltse.
Mint a kelyhet a szent oltár,
Azt a nevet ugy őrzé meg,
Oly feddhetlen, olyan tisztán…
Ez az a nő, tiszteljétek!
Ez tartá fenn s egy magasztos,
Vigasztaló, égi eszme:
Hogy az, a ki jót tehet még,
Czéllal élhet, nincs elveszve;
Hogy magának a ki meghalt,
Másoknak még mindig élhet…
Kinek minden lépte jótett:
Ez az a nő, tiszteljétek!
Van öröme oh hát mégis!
Ha más örül: örvend annak,
Boldog ő, a könnyező, ha
Más könnyezőt vigasztalhat.
Fölneveli az árvákat,
Anyát ád a szegénykéknek.
Érettök él munkál, fárad:
Ez az a nő, tiszteljétek!
A vértanu fönn az égben
Ül a felhőn, égi fényben,
Letekint és mosolyogva
Gyönyörködik hű nejében;
Odafenn az angyalok közt
Nincs áldottabb, tisztább lélek…
S büszkén int le szent árnyéka:
Az az én nőm, tiszteljétek!
Forrás: Családi kör XVIII.évf. 2. sz. Buda-Pest. 1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése