Ölvedi László (1903-1931): A gárda, a gárda

A Ruhr-mentén ropog a puska,

Ős Rajna-parton francia várta.

Ha német ajkon zeng az ének,

Gyilkolnak a büszke legények:

A gárda, a gárda.

Dühe morajlik ezernyi népnek

Dallal omolnak véres halálba.

Tüzes a tél, hideg a nyár,

Holttesteken taposva jár

A gárda, a gárda.

Vasút se búg, parlag a határ,

Munkás keze megáll a gyárba’,

Gall szurony, vagy német akarat?

Berlin felé robog a csapat,

A gárda, a gárda.

Németnek süt reggel még a nap,

Idegené az éj leszállta,

Jó a fegyver briganti tőrnek,

S törvénytipró gaz börtönőrnek

A gárda, a gárda.

Magvetője jár a jövőnek

A Ruh-menti véres határba”.

És ha majd e mag kalászba szökken,

Olyan csodát lát, hogy holtra döbben

A gárda, a gárda!

Forrás: Napkelet 1. köt. (1923.) 4. sz.