Dal elhangzott, utra szálltok
Édes dana gyermeki;
Ki babérral, ki a nélkül. …
De arra is ékességül
Fényét örök hir veti.
Oh zengjétek még sokáig
„Isten áldd meg a magyart!”
Meg is áldja, ha oly szépen,
Összhangszerü egyességben,
Mint dalotok, összetart.
„Harmónia!” – ez a jelszó
Földön, egen egyaránt;
Közénk ha ezt varázsoltok,
Nem lesz ritka itt a boldog
S megkevesbül, a mi bánt.
Vezéreljen utatokban
A dal örök istene
S legyen büszke a hon rátok,
Mert nincs szebb égi ajándok,
Mint a dalnak ihlete.
Forrás: Emléklapok VI.
sz. Debreczen, 1882. augusztus 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése