Végig gyönyörködtem
’Szent lant’-od dalain…
A menny közelébe
Szállott fel a lelkem
Bűbájos hangjain!...
Hol vetted e lantot?...
Ugy-e Isten adta,
hogy ihlettel verve
Meghassa lelkünket,
És hozzá ragadja?!...
Szeretnék koszorut
Tűzni szent lantodra!...
De a nemzetnek kell
Koszorut tűzni ily
Műért homlokodra!...
De nem, az se tűzzön!...
Hervadó itt minden!...
Ily műnek jutalma
Nem itt terem, hanem
Odafenn a mennyben!...
Forrás: Tanodai Lapok III. évf. 1-ső szám 1858. január 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése