Tóth Endre: Szerelemvallás

Faluvégén furulyaszó,

Ifju legény fujja ha szól;

Busan fujja, álldogálva,

Hol este, hol éjféltájba’.

Faluvégen kis ház alatt,

A nótára kis lány hallgat

S ki-kiles a kapufelen,

Ha a legény odább megyen.

Holnap este, holnapután,

Jár a legény egymásután;

A kis leány ma is kinn ül,

Már ma meg a kapun kivül.

Jön a legény sompolyogva,

Vár a lányka sápadozva;

Egymástól fél mind a kettő,

Egymásért ég mind a kettő.

Oda megy a legény végre –

Fölkel a lány fel nem nézve…

Mind a kettő irulpirul,

Egy szó se jön ajkaikrul.

A leányka főlehajtva

Kis kötőjét babrálgatja;

A legény meg furulyája

Végével a földet vájja…

Állnak némán, hosszan, mélyen

A sziv első szerelmében;

Se szó, se hang, se mozdulat

Titkon beszél két indulat.

Vasárnapi Ujság 3. évf. 10. sz. (1856. márczius 9.)