2018. ápr. 30.

Kövesi Endre: Anita Jung, aki odaát járt*




Karját a hűs gipsz fogja egybe,
egyetlen nagy seb parányi keble,
testét a sebláz tépi, marja,
sápadt és álmatlan az arca.

Álmából felsikolt, s a párna
fehérlő vásznán újra látja,
hogy sujt a Stupók** gumibotja
a vékonycsontú homlokokra,

mint dől az utca sík kövére
a szőkecopfú Martha Litte vére,
s hogy átkozódik, sír hörögve
testvére testén Martha öccse.

A kórteremben felkel minden éjjel,
föl és alá, fogát szorítva lépdel,
s a doktorok nem értik reggelente,
milyen csodától erősödött a teste.

-        -        -        -        -

Ötödnap hajnal rendbetette ágyát,
s eltűnt. Helyén e cédulát találták:
„Már jól vagyok, s úgyis hiába fekszem,
a béketüntetésre mentem.”

Berlin, 1951. VIII. 20.

*) A demokratikus övezetből néhány ifjúsági csoport Adenauer meghívására átment Nyugat-Berlinbe. A „vendéglátók” gumibottal súlyosan összeverték őket. Több száz sebesült volt.
**) Stupó – nyugatnémet rendőr.

Forrás: Szívünk szerinti törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.