Kopasz László (Fekete Mihály): Elválás

El kell válnunk nem sokára,

Isten látja lelkemet,

Ez elválás nyugtalanit

Mondhatatlan engemet.

Ám a felöl biztositlak:

Élsz emlékezetemben!

Ha mégy, magam is kisérlek –

Nagy bottal a kezemben.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök

Kopasz László (Fekete Mihály): A mámoros

Lányka, nálad a sziv nehéz

Mámorától,

Nálam a nyelv nehezült el

A pohártol.

Nálad én most minden bú bajt

Elszélesztnék,

Ha neked szűm vágya szerint

Bebe – beszélhetnék!

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök

Kopasz László (Fekete Mihály): Szinházban

Ő reám néz, nem figyelve

A királyra s udvarára,

Mellynek fénye büvölőleg

Száz csodálót von magára.

Dusabb, boldogabb vagyok most,

Mint Pyrén sziget királya,

Kinek fején büszkén csillog

Fényes papír koronája.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök

Kopasz László (Fekete Mihály): Mennie kell!

Lelkem édes ifja,

Epedő galambom,

Menni kell, nekem már

Nem lehet maradnom...

Szünj meg, szünj meg egyszer

Csábitó pillantás!

Ah, maradna szűm, de

Benn – meg ég a rántás!

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök

Tóth Kálmán: Bácskai népdal

Akós hordó áll a szoba

Közepében,

Csap van ütve nedveresztő

Fenekében!

Csillog a csap... mint a gyémánt

Ugy ragyog – ugy ragyog...:

Alá fekszem, mert bácskai

Fi vagyok, fi vagyok!

Nem kell pohár a bácskai

Legénységnek,

Neki hasal az a hordó

Fenekének...

S iszik mint a kefekötő

Bujában, bujában,

Csapbol inni, ez a divat

Bácskában, Bácskába!

Áldott szomszéd – üdvözöllek

Szép Baranya!

Ki ugy szoptatsz jó nedveddel

Mint az anya!

Ereszd csak meg nagy bőségben

Emlődet, emlődet,

Varázsold át üdvös nedvvé

Szőlődet, szőlődet...

Megittam már vagy hat itcét,

Meg se kottyant,

Gyomrom mély ürességében

Csak ugy lottyant,

Alá fekszem a csap alá

S bekapok, bekapok,

Ismerjék meg, hogy bácskai

Fi vagyok – fi vagyok!!!

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök