2017. ápr. 23.

Pilinszky János: Őszi vázlat



A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szíved,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.


Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 100. old. – Népművelési Propaganda Iroda 1982.