Sírhatsz!
Hiába! Lángol a vad Szüret.
Vér-gálicokkal
csorgadozó nyesett
Fürtökre
vár a Tiprató Kád,
Várnak
a vad taposó legények.
Két
ősi tipró, két iszonyú iker:
A
Bűn az egyik, másik a Balgaság.
Sivalkodó
kis szív-szemeknek
Mustja
zuhog feketén alattuk.
Hiába
lángol háborodó szemed,
Üres
szemgödrük rád vigyorog bután:
A
Krisztus tűzszemét se látják,
Hát
a te pisla picinyke mécsed!
Hány
zengő lélek sírta siralmadat,
Ó
hány acélszív ökle dörömbözött
Mellük
bozontos boltozatján:
S
tombol a tánc, fut a vér a Kádban.
Nincsen
reménység: hinni tanulj, szivem,
A
nincsent hinni, hinni a képtelent:
Az
érthetetlen Értelemnek
Hinni
tanuld igen-es malasztját.
Az
érthetetlent értelem életi,
Rothadt
szemből is bort fanyarul a must.
Övé
a szőlő: és a Gazda
Tudja,
miért, hogyan és mi végre!
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése