2016. okt. 9.

Sík Sándor: Credo quia absurdum



Sírhatsz! Hiába! Lángol a vad Szüret.
Vér-gálicokkal csorgadozó nyesett
Fürtökre vár a Tiprató Kád,
Várnak a vad taposó legények.

Két ősi tipró, két iszonyú iker:
A Bűn az egyik, másik a Balgaság.
Sivalkodó kis szív-szemeknek
Mustja zuhog feketén alattuk.

Hiába lángol háborodó szemed,
Üres szemgödrük rád vigyorog bután:
A Krisztus tűzszemét se látják,
Hát a te pisla picinyke mécsed!

Hány zengő lélek sírta siralmadat,
Ó hány acélszív ökle dörömbözött
Mellük bozontos boltozatján:
S tombol a tánc, fut a vér a Kádban.

Nincsen reménység: hinni tanulj, szivem,
A nincsent hinni, hinni a képtelent:
Az érthetetlen Értelemnek
Hinni tanuld igen-es malasztját.

Az érthetetlent értelem életi,
Rothadt szemből is bort fanyarul a must.
Övé a szőlő: és a Gazda
Tudja, miért, hogyan és mi végre!

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.