2016. okt. 9.

Hajnal Anna: Lesz kegyelem?


(KEGYELEM)

Hogy lesz kegyelem: volt remény!
volt példa rá!
mint Jákob álmában a létrán
fel és alá
angyalok suhogtak szivemben,
arkangyalok,
nagy belső térben visszhangoztak
szorongva ujjongó dalok.
Urunk kegyelmeit dicsérték
- mert szándékára nincsen mérték –
zokogó kórusok.

S mit tett veled?
Isten saját törvényét szegte meg,
örökre írt szándékát szegte meg!
kegyelmeinek sorát szegte meg!
Mit tett veled?
kegyeltjét megpróbálta s elveszett,
veszélybe küldte s nem mentette meg.

Oroszlán volt ez a betegség:
Dánielt, elébe dobott,
nem öltöztetett zenébe
fogai között hagyott.

Cethal volt ez a nagy betegség:
az Úr téged elnyeletett!
Jónásként nem tett partra,
a halba temetett.

Góliát volt ez a betegség
Dávid: álltál elébe,
az Úr megpróbált téged
s nem takart kegyelmébe.

Te álltad rettentését,
hitted, hogy érted harcol
az Úr nagy ezüst pajzsa
megvéd bajtól kudarctól:

Íjjad elpattant. Törött íve.
Köved visszaszállt homlokodra.
A harcnak vége. Elvonultál.
Pihenni megtértél magadba.

Uram! kiért előtted sírok,
nem jól szeretted. Már hiába.
Engem jó szelek köpenyébe
takartál ajkad fuvásába:
őhozzá mostoha sziveddel
én kinzatom vele halálba.
Elfáradtam, fektess le engem
egyetlen társam oldalára.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.