2016. dec. 29.

Vértesi Soma: Visszaemlékezés Borsodra





Tetszik ékem az a Sajó folyása –
Ollyan mint a szőke lány hajfonása,
Van is sok szép szőke leány a partján
S szőke lányhoz selyemlegény akárhány.
Mit csináltok schithabeli jó fiuk? –
Vigak vagytok é, avagy tán szomoruk, -
Szomorkodtok... ki is lenne most vigan,
Mikor még a kancsóban is könyü van;
Igen, több a könyü benne mint a bor,
Mikor annyit sir a szedő szüretkor,
Hej szomoru szomoru volt a szüret,
Nagyon hideg éjszaki szél csipte meg; -
Fogjátok csak azt a kancsót jó fiuk,
Mutassátok meg neki merre az út, -
Üssétek a földhöz... de mit beszélek...
Köny van benne – én reám köszöntsétek.
Megszoktunk mi könnyel élni ugy é bár?
Magyar ember igen régen busul már,
Sok keserüt elnyelt, de még illyet nem,
Illyen ürmöst nem ivott még soha sem.
Nektek még csak ugy a mint... de lemehet,
Mert a telet leányok közt töltitek,
Sajó partján ott az a sok szép leány,
Az üröm is megédesül a csókján;
De én, ki a Sajó völgyét szeretem,
A Dunánál nem tetszhetik énnekem,
Kétszer ollyan szomoru itt ez a tél
Minden hallgat, még a papunk se beszél,
Összehuzzák az emberek magukat,
Mint a szántó földeken a jó nyulak,
Zörrenésre neszez... kel... és elbukik-
Jó barátim a világ itt igy folyik.
Hanem hiszen meg is untam magamat,
Ugy segéljen házasodom ma – holnap,
Kit az isten megteremtett igazán
A Sajónak völgyé van egy kis leány. - -
Készüljetek jó fiuk hát lakziba,
Legyen készen egy két szittya kalyiba,
Uri magam a vőlegény készen áll,
- Ha kosár lesz: a kalyiba – retirál.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 38. sz. febr. 15. péntek