2016. dec. 29.

Tóth Endre: Lelkem erdő...





Lelkem erdő... rengeteg honában
Oroszlányok laknak őstanyát;
Hitvány népek hogy ha felzaklatják,
Messzi zugja renditő dalát.

Lelkem szellő... a virágok arcán
Mint lehellet nyájasan kel el,
Völgy öléből rónaságon által
Ringató szerelmet énekel.

Lelkem szélvész... bérctetőknek ormán
Büszke cedrusokkal birkozik;
Roppanásin a lesodort fáknak
Győzedelmi dalja hangozik.

Lelkem könycsepp... melly a hajnalcsillag
Fényes pillantásán született,
A midőn a bú a szép örömhöz
Legelőször monda éneket.

Lelkem tenger... az önkény hajóit
Orkánokba dönti, meriti...
S fergetegdalával a világot
Üstökénél fogva rengeti. –

Lelkem hold a csendes éjszakában,
És az égür egy üvegharang...
Hozzá ér a hold a búharanghoz –
S dallá válik ajkamon a hang.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 26. sz. jan. 31. csütörtök