2016. dec. 29.





Fogadd hálámat, édes Istenem!
Hogy épen fölvirasztál ujra engem.
Első legyek hajnalban térdemen,
Ki szent neveddel a földet bezengem.

Szégyen nekünk, hogy a kis madarak
Ajkáról zeng hozzád először ének,
S az ormokon fénylő napsugárok
Viszik föl illatját a rét füvének!

Utánad lett az ember föld ura,
Te adsz naponkint néki most is áldást:
S kész lenne tán veled már alkura...
Érczben leróni egy-két felkiáltást!

Nehéz a szó, nehéz már a fohász,
Melly kebleinkből trónodig röpülne?
Több szellemet mutatna egy csontváz
Az őskorbúl... ha sírjában felülne!

Hiszen látod, mint feküszünk hanyatt,
Midőn már a táj délibábja reszket;
S nincs bennünk annyi lelkes indulat,
Hogy legalább vetnök ránk a keresztet...

De vedd hálámat, édes Istenem!
hogy épen fölvirasztál ujra engem.
Első legyek hajnalban térdemen,
Ki szent neveddel a földet bezengem.

Forrás: Őrangyal – Vallási Almanach Pest, 1848.