2018. máj. 31.

Tóth Kálmán (1831-1881): Egy költő mellett (1853.)




Nézem dalaidat lelkemnek szemével,
Fejem zúg, szivem ver, és elborit a láz –
Nem merlek vizsgálni, nehogy megőrüljek,
Mint egy istenséget kutató csillagász.
Érezem lelkednek mindenhatóságát,
De a nagy egészet nem fogom föl benned…
Egy-egy dalban nézlek, és úgy értelek meg,
Mint egy kis kenyérben a megváltó testet.

Sokszor sötét vagyok, - előveszem könyved,
S rám ragyog ezer nap, - nem ezer, milliom!
Sokszor hitetlenül megtagadok mindent,
Hanem a te dalod szent evangyéliom.
Hitet, lángot adsz te,… hol is születhettél?
Azt beszélik sokan, hogy a Kis-Kunságban,
Meglehet, hogy úgy van… de én azt gondolom,
Egy uj Hóreb völgyén, csipkebokor lángban.

Szebb a te bánatod, mint másnak öröme,
Szebb a te örömed, mint másnak szerelme…
És a te szerelmed? … oh ennyi fény előtt
Elsápad minden szív, megvakul az elme –
Sokszor gondolkozom szerelmes lelkedről –
Mielőtt beléd szállt, valjon mi lehetett?...
Gondolkozom… talán forró tüzes dicsfény
A nagy alkotónak koronája felett.

És még holmi piszkos istentelen ajkak
Másokkal mondanak egyformának téged!
Szelid fiú vagyok,- de hogy ha ezt hallom,
Szinte fogam csattog, majd megesz a méreg.
Én nem is tudom, hogy mikép beszélhetnek
Kis tó mellett fekvő hideg porszemekről,
Meg egy határtalan tengerrel övezett
Egész égig nyuló tűzokádó hegyről.

De hadd beszéljenek!... hisz én nekem azért
Egy hangod másoknak mindenével felér!
Páratlan csalogány a dalok kertjében!
Szétpatant üstökös a költészet egén.
Összetörném lantom, ha tiedre nézek,
Hanem az vigasztal, az vigasztal nagyon.
Hogy a csalogánynyal sokszor egy bokorban
A leghangtalanabb madárka is dalol!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása