József Etelka-Pőcze Imre, nagyapjuk-József Attila
Szabadszálláson, 1928 késő nyár-kora ősz
Láttam
Uram, a hegyeidet
S
olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék
nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy
küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném
a szivemet,
De
apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant
hegyeid dobogásában
Elvész
ő gyönge dadogása
S
ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért
nem tudom hát sokkal szebben?
Mint
a hegyek és mint a füvek
Szivükben
szép zöld tüzek égnek
Hogy
az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S
te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott
állsz az utjuk végén –
Meg
nem zavarlak, én Uram,
Elnézel
kis virágaink fölött.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése