2018. júl. 28.

Z.X.: Alant és fent




I.

Gyenge hajnal szürkültével
Felgyülöngött földi párák,
Usztak rózsaszin felhőkben
A kelő nap zsámoljáig.
S mellyből oly magasra szálltak,
A tenger nyugvó vizére,
Szánakozva néztek le.

*

Vész indult kemény s dühöngő
A tenger nyugvó vizére,
Vész alulról fel dühöngő,
Vész a rózsaszin felhőkre;
Mellyek egymás ellenében
Felzajongva harczot üztek.
Háborgás alant és fent.

*

Néma csend lön: megeredtek
A fellegek csatornái.
A felszállott földi pára
Vissza, honnan jött leszálla,
S öntve bérczen völgyön áldást,
A tenger árral egyesült.
És a nap megint derült.

II.

Élet (Bajzától)

Mint a kétes tenger pálya,
Változandó életünk;
Gyarló sajkánk majd vigan száll,
Majd örvény közt sülyedünk:
De ki tiszta öntudattal
Jár veszélyes utain,
Arra békefény világit
Felhőn, ég villámain;
Annak lenge csolnakát
Isten kéz vezérli át.

III.

Az újitás ellenségeihez
(Epigramma Vörösmartitól.)

Ti, ti az újitás megrögzött ellenezői,
Ösmerlek ránczos homloku tisztes urak!
Láttalak: agg bundáitokat lehajitva szugolyba,
Ittatok uj bort, és ettetek uj kenyeret.
S nem kérétek-e mind egyaránt új s ifju menyecskét?
Szégyen! az új hold is fönn vala a lakomán.

IV.

Körének (Garaytól)

Kárpátoktól Ádriáig
Zengjen a közének,
És ne álljon seki ellen
Forró zengzetének!
Kárpátoktól Ádriáig
Egy zenét akarnak:
Adjon Isten szebb jövőt az
Ébredő magyarnak.
Szebb jövendőt mint a mult volt,
Jobbat a jelennél;
Szebb jövőről régen él egy
Szent hit e nemzetnél.
Adjon neki hirt, hatalmat,
A ki vitt csatákra;
Nyugodalmat, de csidőet
Annyi belvitákra,
Légyen egység a királynak
S nemzetnek közötte;
Egyiránt mondják az áldást
Papjai fölötte.
Védje törvény a parasztot
ura ellenében,
És az úr jogát a jobbágy
Tartsa épségében;
És mint vére egy anyának
Hitben és reményben,
Légyen egy a szétszakadt nép
Nyelvben érzeményben:
S lészen áldás fénykörében
A magyar hazája,
Századokról századokra
Egység oczeánja.
E hitért élünk halunk, mint
Őseink halának,
Ezt hagyandjuk gyermekinknek
S gyermekink magvának.
S ivadékról ivadékra
Nem szűnünk remélni:
Kárpátoktól Ádriáig
Hogy magyar fog élni!
Kárpátoktól Ádriáig
Zengjen hát az ének:
Adjon Isten szebb jövendőt
Árpád nemzetének!

V.

Csalódás (Maticstól)

Ifjuságom hajnalán,
Fényben úszó báj egének
Jósló szende csillagán,
Tündérképek szép remények,
Üdvmosolygva tündöklének
a jövendő távolán.

*

S a jövendők megjövének
Ah de annyi szép remények
Olly hizelgők hajnalán,
Mind enyészve eltünének,
Nem mosolyg egy fény parány
Ifjuságom alkonyán.

Forrás: Erdélyi Bányász Kalendáriom. Első év. Kolo’svártt 1844-re.