2018. máj. 18.

Gróf Batthyány-Apraxin Julia (1825/28/30?-1917?)




Ha e lapnak feladatához tartoznék egyes emberek életét hű képmásban átadni az utókornak, aligha hozzáfognánk jelen cikkecske megírásához, amennyiben nem érezzük magunkat hivatva egy mozgalmas élet eseményláncolatát oly híven visszatükröztetni, hogy az egyes vonásokban mesterkéltség, vagy úgynevezett művészi erőszakolás ne látszassék. Minthogy azonban lapunk megengedi, hogy a társadalmi életben felmerülő jelentékenyebb egyéniségek életéből egyes vonásokat is ismertethessünk azokkal, kik nem közönyösek nemzeti és társadalmi fejlődésünk iránt, szívesen jegyezünk fel nehány vonást gróf Batthyány-Apraxin Julia életéből, és örülni fogunk, ha tollunk oly szerencsés lesz, mint Marasztoni úr ecsetje, mely mai mellékletünkön oly híven találta el a grófné nemes vonásait.

Batthyány-Apraxin Julia grófné, aki orosz származása, legzsengébb fiatalságában már Bécsben volt, honnan 6 éves koráig minden évben Cseklészbe ment, hogy a nyárnak nehány hetét Eszterházy József gróféknál töltse.

Később 4 évet Oroszhonban töltött, de azon előszeretet, mellyel hazánk iránt viseltetett, csak gyorsan készteté a visszajövetelre és azóta minden évben 7 hónapot töltött Magyarországon.

Neveltetését illetve legtöbbet tanították Bécsben és Cseklészen, de tizenhat éves korától fogva legtöbbet köszönhet saját szorgalmának.

Az irodalomhoz való hajlam korán ébredt fel benne, mért 8 éves korában már vígjátékot írt.

Tíz éves volt, midőn „Henri quatre et son gouverneur” című vígjátékot írta, melyet Bécsben Hunyadyéknál elő is adtak, és az írónő maga játszotta a főszerepet.

Armando és Eugeie” című drámáját tizenhat éves korában írta. Anyja tőle telhetőleg ellenezte az írást, de a hivatás és ama elolthatlan vágya a szellemi világban szerény helyet vívni ki magának, minden akadályt leküzdöttek.

Tizenhat éves volt, midőn az „Eduard Villefort” című regényt megkezdte, de a folytonos akadályozás, mellyel találkozott ideiglenesen félretétették vele a tollat, míg később ismét felvette, hogy buzgó szellemének utat törjön.

A folytonos olvasás buzdítólag hatott rá, és ha önszorgalmán kívül valakinek még köszönhet valamit, úgy bizonyára Emil Girardinné és Lamartine lesznek azok, kik halájára tették magukat érdemesekké. Lamartine „Joslin és Raphaelje” ellenállhatlan varázzsal hatottak lelkére és végfejlődésnek indították a grófnőben rejlett hivatottságot.

A tudomány terén legtöbbet köszönhet Bendina doctornak, egykori nevelőjének, aki a bölcsészet titkaiba is bevezette. Kunczeg tanár Bécsben két évig oktatta a természettanba, míg a csillagászatot Bendina doctortól tanulta. A magyar jogot pedig Venczel tanártól tanulta.

Hő vágya a tanulmányok után annyira ment, hogy hosszabb ideig Lenhoschek pesti tanártól a bonctanból is vett leckét.

A tudományos és komoly olvasmányok folyvást és kedves foglalkozása.

A forradalom alatt a magyar táborba akart szökni Szapáry Georgine grófnővel, de elkészült férfiöltönyök felfedeztetett és a leendő szökevények lépen maradtak.

Újabb munkái: Ona beau dire, Ilona, Két nő szív és Ilma naplója című regények a „Honfoglalók” című dráma, melyet újonnan átdolgozott és „Országgyűlési beszéd” című 3 felvonásos vígjáték, mely nemsokára színre kerül.

Körülbelül ennyit mondhatnánk nyilvános életéből, ami magában elég arra, hogy a főrangú hölgyek tudnivágya mennyire megy.

Magánéletéből csak annyit emelünk ki, hogy fő törekvése volt lerombolni azon választófalakat, melyek a főrangúak és a többi művelt osztályok között minden egyesülési törekvés mellett is léteznek.

Több ízben rendezett estélyeket házánál és ily alkalomkor az irodalmat és művészetet is képviseltette.

Mily sikere volt törekvéseinek, nem fejtegetjük, de felhozzuk érdemül, hogy tudtunkkal ő volt az első jelen korunkban, ki a Voltaire és Rousseau korszakát igyekezett nálunk is létrehozni, midőn t. i. az irodalom és művészet a fénytermekben is érvényesíték a haladás igéjét.

Batthyány Julia grófnő épp úgy szereti hazánkat, mely az ő hazája is, mint bármely nemes honleány, de áldozatkészségben és nemes tettekben igen sokat felülmúl.

Számtalan szegény család könnyezve mosolyog, ha a grófnőt megpillantja és számtalan beteg az ő kezéből fogadta lelki és testi gyógyszerét.

De ne dicsérjük, mert hiszen neki is vannak ellenei, mint mindenkinek, aki még meg nem halt

Legyen elég még annyit tudni, hogy e télen egész visszavonultságban él csupán munkásságának és irodalmi barátjainak.

Két hét óta veszélyes ideglázban szenved és barátjai nem csekély aggodalomban vannak élete miatt.

A szenvedők istene őrködjék felette.

Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 8. 1862.