Nádass József: Kassák Lajos: Napok, a mi napjaink

Alig egy féléve, hogy Kassák Lajos háromkötetes önéletrajza: Egy ember élete, megjelent. Meglepetést jelentett ez a könyv érzésének őszinteségével, hangjának tisztaságával és egyszerűségével és a benne kibontakozó élet gazdag és mély „embertartalmával”. Kritikusok és közönség egyforma kíváncsisággal várták, hogy ezután a páratlan sikert aratott könyv után, milyen értéket mutat fel Kassák. És íme, alig csendesedett az „Egy ember élete” körül a vita, már újabb alkalom támadásra és dicséretre, az új regény: „Napok, a mi napjaink*.”

1.

Divatos mostanában a címlapokat a regény szerzőjének, vagy hősének arcképével díszíteni. Azelőtt csak a regény címéül választottuk a regény vivőjét. Kassák regényének szép címlapján egy cím szerepel és egy fénykép. A cím: Napok, a mi napjaink. A fénykép fiatal munkást ábrázol, amint vésővel és kalapáccsal dolgozik. És a regény hősei ők: a mi napjaink, amelyen a dolgozók, főleg a fiatal dolgozók alakítanak. Van még egy harmadik hőse is a regénynek, aki talán a felületes olvasó számára főhős lehet, de aki csak mint előretolt főalak viszi a regényt, aki nem dolgozik ezen a mi napjainkon, hanem sodrásában áll, megpróbál ellenállni neki, majd sodródik vele, megadja magát neki, végül menthetetlenül alábukik, elmerül. Ez a harmadik Zilcer, az államügyész.

2.

Zilcer Edét, az államügyészt, családja körében ismerjük meg. Gazdag, gond nélküli életet élő család ez, a folyó partján, kényelmes villában lakik. Tiszta szobák és kényelmes élet, polgári jólét adja a keretet. És mégis valami nyugtalanság van a levegőben, valami, ami csak lassanként válik kézzel foghatóvá és amit maga Zilcer csak jóval a regény felén túl vesz észre. – Ő maga elégedetlen mindennel, gyökértelenségét először az osztályban, ahol él, maid a teljes életben csak lassan veszi észre. Nincs hite a munkájában, ha eleintén így is látszik, a politikában, a jobbfelé, majd a balfelé való lendülést kíséreli meg. De mindez csak a felszínen való kapkodás, mindennek belső oka magában az emberben van. Az ok kettős. Az elsőt Kassák sajnálatosan csak érinti és sejteti: Zilcer nem a polgári osztály és nem a feltörekvő munkásosztály reprezentánsa, hanem a harmadik, a kisnemesek osztályából való. Ez az osztály immár elmerült és városba került fia, helyét nem találva, sem az uralkodó pozícióját féltő polgárosztályhoz, sem a felső pozíciót meghódítani akaró proletariátushoz nem csatlakozhatik. El kell buknia, mint ahogy osztályának minden fia, ki asszimilálódni nem tudott, elbukott. – A napok folyamában két áramlat van, aki bizonytalanul ide-oda pártol: elmerül az örvényben.

A második ok a szexuális kielégületlenség.

Zilcer felesége, Anyu, talán a legpompásabban rajzolt alakja a regénynek. Finom és puha, fehér és bezárkózott. Gyerekeket szült az urának, de lelkében ma is olyan érintetlen, mint lánykorában. Engedett férje kívánságának és átengedte a testét a házasságuk elején, mert ez kötelessége és mert a férj ezt így kívánhatja. – De mindettől olyan távol van, mint a különös fehér lótuszvirág, amelyről álmodik. Utálattal gondol a nemi érintkezésre, elzárja magát a férfitől és befelé él tiszta szárnyakkal, kiismerhetetlenül. Szőke fejében a gondolatok hidegek és érzései üvegből vannak. A kiveszett, vagy fel nem ébresztett szexualitás átformálva most csak a lánya felé él, aki más, akiben öntudatlanul az ő lefojtott és megfagyott életének teljes felengedését és kiélését érzi. ő azonban minderről nem beszél senkinek. Mosolyog és hallgat.

Emellett a frigid asszony mellett él Zilcer. Az asszony nem társ és nem szerető. Erős jellemnek ez még nem okozhat tragédiát. Ma már az előítélet nélküli polgár is válással, vagy házasságon kívüli nemi élettel megoldaná ezt a kérdést. Zilcer azonban gyenge belső konstrukció. Az előítéletek rabja nem tudja korrigálni ezt a súlyos hibáját életének. Miért követte egyáltalában el? Tisztára gazdasági helyzete és osztályhelyzete adja meg erre a választ. Pályája kezdetén, még alig végzett az egyetemmel, vette el az asszonyt, főleg a vagyonért és összeköttetésekért. Nem válogatta a leendő feleséget a nemi összehangoltság szempontjából, erre nem is volt ideje se, dolgozni kellett, tanulni, karriért csinálni. – Nem is tudott hát hozzányúlni ehhez a tiszta különös virághoz, amelyik pedig hozzáértő élet mellett kinyílt volna, így azonban örökre becsukódott.

Ez a nemi kielégületlenség, amely végeredményben szintén társadalmi okokra vezethető vissza, ez az állandó kiegyensúlyozatlanság teszi nyugtalanná Zilcert. Az önmagát nem találó férfi keresése ez, az életét megoldani nem tudó, a helyén nem álló ember története szalad itt előttünk. Sorsa, amely reakciós ügyészből bombát vető szocialistává sodorja, tisztára individualista sors. De törvényeket mutat fel és személyesít meg. Ezt példázza: aki ma nem tud jobbra, vagy balra állani, egész életével, az elsüllyed, aki nem tartozik teljes egészében és gyökeréig leérzően a proletariátus osztályához, az, minden „jóindulata´´ dacára, nem jelenthet pluszt a munkásmozgalomban.

3.

Míg Zilcer maga alapjában csak egyéni sorsot mutat, a keret, amelyben él, a család tipikusan polgári család. A polgári család, amely szétesik, a régi értelemben vett család, amely halálra van ítélve. – Ebben a családban már csak egymásmelleit való élés van, de nem együttélés. Ebben a családban a különböző típusok, a tegnapelőtt, a tegnap, a ma és holnap egymásmellé kényszerítve szétrobbantják a család kereteit. A teljesen tegnapelőtti családfő kihull és lerohad mint rossz gyümölcs. A holnap, a fiú, Frédi, elindul új, jobb, frissebb virágot megtermékenyíteni, egészségesebb gyümölcsöt teremteni. Anyu és leánya, a bezárt tegnap és a korlátolt és egy helyben topogó ma, akik még vakon ott akarják folytatni, ahol elhagyták, a látszatot megmenteni, összetákolnak egy új keretet, ha bizonyosnak is látszik, hogy nem igen lesz benne erő, talán a konvenció ereje.

Nem hisz ebben a családban senki. Nem akarja] életét meghosszabbítani senki. (Anyu és Ella látszólagos törekvése se belülről jövő).

De vegyük sorra őket:

Az apát már ismerjük. Helyét nem találó, mást és mást kereső, gyerekeit nem értő idegen.

Anyu, a fehér galamb, erő nélkül és lelkendezve szereti a lányát. De csak anya és nem feleség.

Ella, Anyu folytatása lefojtott érzékiségnek teljes kiélése, a polgári morál ellen súlyosan vétkező, viszonyt kezd valami pajtással, teherbe esik, minden cselekedetével a polgári család tagadása. És mégis látszólag ő folytatja majd a polgári család sorozatát, abortusz után a megfelelő hozományba és menyasszonyi fátyolba burkolva ellibeg a lelkesen szemet hunyó, igazgatói állást remélő, igyekvő fiatalember karján. Házassága felett a házasságtörés, a külön hálószoba, a szexuálpszihológia és a polgári házasság egyéb őszinte nemtői lebegnek.

Frédi őszinte és erős. Az egészség és tisztaság az útja. Ő már a fiatal dolgozó, akinek kalapácsütései alatt épülnek az uj falak. Nincs félistennek rajzolva, nyugodt és fölényessége majdnem hogy szerény. A fiú és apa harcában ő nem akarja legyőzni az öreget és nem is akarja meghódítani (sok idő múlt el Turgenyeff óta! ) Kitér előtte, mint akire felesleges erőt, ideget és kedvet pazarolni. Majd félreáll ő egyedül. Nem számít, nem érdemes harcolni ellene. – Ő megy a maga útján a többiek felé.

4.

Ezek a többiek Frédivel együtt azok, akik napjainkat át akarják alakítani, Ők már nem állnak úgy a folyamban, mint Zilcer és családja, akiket, íme szétvert az örvény. Ők vinni és terelni akarják ezt a folyamot – bal felé. És szembe állnak azokkal, akik az uralkodó osztályok érdekében, nevében, ezekből majdnem hogy kinőve, mindenesetre ezeknek előretolt Örseiként: jobbra igazítják a napokat.

Ez a harc tombol Zilcer és családja körül, ez zajlik az utcákon, ez él észrevétlenül, vagy világosan. A harc vivőinek alakjai nincsenek olyan tisztán kiemelve, mint Zilceré, vagy családjáé. A reflektor, amely az államügyészt és családját megvilágítja, csak a feléje fordult oldalait mutatja meg a többi szereplőknek. Kassák készakarva csinálta ezt így, bár sok ellenvetést lehetne itt tenni. Egészebben kívántuk volna látni Fáber, az ördögi rendőrtiszt alakját, otthoni arcát mutatta volna meg Ulrichnak, ennek a tiszta, imponáló szocialistának, embernek. És még vagy nyolc-tíz arc, amely most is tökéletes, de csak dombormű és nem szobor. Mindez azonban részletkérdés és az átlagolvasót meg sem érinti. Kétségtelen, hogy az élet, amelyik a regényben folyik teljes, sokszínű és elkísér a könyvből az utcára. Látjuk a temető munkástömegeket, látjuk a tomboló lázadást, a halottkamrák előtt összeeső anyákat, látjuk a ligeti este színét és forgatagának csillogását, a törvényszéki terem zsúfoltságát, a nagyiparosok tanácskozását, a földalatti kocsmák piszkait, a mulatók selymét, a diadalmas, erős munkástornászok nemzetközi ünnepének örömet adó képeit. Látjuk mindezt és látjuk, hogy bár az író nem titkol el semmit és a munkásmozgalom gyengéit és erősségeit, a haladó élet reménységeit és hibáit, az uralkodó osztályok erejét, szervezettségét és kérlelhetetlenségét megmutatja mégis hisz az előrelépésben, hisz a feltörekvők győzelmében, hisz a tisztábbak és újak igazában.

Szocialista regény, az első igazán szocialista magyar regény.

Kétszeresen az, mert siránkozások és fogadkozások nélkül: optimista.

5.

Szocialista regény, de nem szocialista pártállásul Kassák egyforma őszinteséggel, (azzal a kegyetlen őszinteséggel és pártatlansággal, amellyel már az önéletrajzában egyeseket elrémített) áll alakok mellé és ítélkezik felettük. Valóban a bőrgyári munkásokat teljes leromlottságukban, undorító mivoltukban mutatja be. Valóban nem állítja oda a gyárosokat, mint valami vérszopó ostoba bandát. Tudja nagyon jól, hogy erő és gyengeség, fény és árnyék elosztódik.

Érzésében és tendenciájában szocialista regény. Szocialista objektivitásra törekszik, megmutatja az állásaikat védelmező polgárság erejét és gyengéit, a felfelé igyekvők gyengeségeit és igazságát, mérleget csinál és azt mondja: ilyeneknek kell lennetek és csak ti lehettek ilyenek és bennetek a fejlődés. – Az életfolyam, amelyet leír, amelynek egyes alakjai egészen másként vannak rajzolva, mint a polgári életet képviselő Zilcer család, egy tömeg, egy ütemre mozgó összeolvadt massza, amely kérlelhetetlenül és szigorúan megy a maga útján. Kassák sohase volt szentimentális, most sem az. Az ő regénye valóban nem érzelgős, regényes regény, hanem mindenfelé kérlelhetetlenül és megalkuvás nélkül igaz és talán egy kevéssé kegyetlen. De ez a kegyetlenség is szocialista voltát igazolja. Éppen azért mert optimista és bízik a fejlődő társadalom dolgában, meg meri mutatni a javítás és korrigálás tendenciájával a hibákat és bajokat. Ulrich, a „Keresztmetszet” szerkesztője,aki nagyrészt Kassák elméleti elgondolásainak szócsöve a regényben, valóban nem hízeleg senkinek, nem mond dörgedelmes frázisokat és nem zeng dicshimnuszokat. Azoknak, akik szeretik a kék romantikát és a cukorrózsák hazájában érzik jól magukat, bizonyosan túl szigorú és elgondolt lesz ez a könyv. Pedig nem az. Csak az utca, az élet embereit átviszi lapjaiba és nem festi át őket, nem cicomázza őket.

6.

Amilyen meglepetés a könyv mondanivalója, alakjai és beállítottsága, olyan meglepetés Kassák stílusa is. Ez a stílus hullámzó, váltakozó. Minden felesleges díszítéstől mentes, mezítelen és egyszerű. Látszik, hogy a stíluspróbálkozások után Kassák végre elérkezett oda, hogy nincs már stílusproblémája. A kísérletezések arra voltak jók, hogy minden gátat levessen és a mondanivaló adta kerítésbe szorítsa a minden felesleges terhet, a partokon hagyott folyót. De van olykor, hogy a beszélgetés közepén egyszerre vers lesz a prózából és a legtávolibb asszociációk, képek és hasonlatok vetítése következik. Mindez nem véletlenül van így. Ott, ahol az üvegként csengő, aranyfejű asszony álmodik, vagy gondolkodik a stílus átcsap és átmosódik. – Ella és Relli, az új nőtípus képviselője közötti beszélgetés pontok és vesszők, nyelvtan nélküli költemény. A mondanivaló változtatja át a regény nyelvét és a mondanivaló szabja meg a tempót. Az az érzésem, hogy ezzel a stílushullámzással Kassák megint egyszer iskolát fog csinálni. Látszólag ugyanis nagyon könnyű ez így és sok szabadságot ad. Holott szigorú megkomponáltságot és a belső törvények pontos ismeretét követeli.

7.

Végeredményben Kassák, ez a nyughatatlanul kereső és újra és újra bányászó ezzel a regénnyel újabb állomáshoz érkezett. Bizonyos, hogy kiinduló állomás ez, amely egy új, még töretlen utat lát maga előtt. A vers, ahonnan Kassák elindult és amely nevének azt a híres, némely körökben és időkben: hírhedt csengését adta, további fejlődésében immár csak melléktermés lehet. Az Önéletrajz után, amely mintegy önmaga felmutatása és beszámolás az útról, amit idáig tett, Kassák az új magyar regényt igyekszik megteremteni. (Természetesen országbatárok nélkül értem. Maga a „Napok” is internacionális, már történetének országnélküliségénél és nézeteinek és problémáinak tág, európai jelentőségénél fogva is.) Ez az új magyar regény szociális regény. A „Napok a mi napjaink” az első lépés, a kísérlet. Mint kísérlet, talán inkább támadható, értéke egy már kiismert és felfedezett fajtánál talán problematikusabb. De kétségtelenül továbblépés világszemléleténél, tartalmánál, problémainál és stílusánál fogva. Kassák elméleti önéletrajza a könyv.

Merész, puritán, tiszta és újból és megint kereső.

Törekvése:az egész életet egészen adni: az egész emberért. (Budapest)

* Kassák Lajos: Napok, a mi napjaink. Regény. Budapest. Pantheon.

(Forrás: Korunk 1928. jún.)