2012. máj. 16.

Guido Cavalcanti (1255-1300): Ön zsendülést, virágzást...



Ön zsendülést, virágzást hord magában,
oly fényes, oly szép, hogy ránézni kellem,
tündöklik egyre, napnál fényesebben -
amíg nem láttam Önt, senkit se láttam.

E földön sok-sok asszony és leány van,
de gyönyörűségesebb nincsen egy sem -
kit Ámor isten tart nagy félelemben:
nem fél tovább, ha Önt csodálja bátran.

S azért, mert Önt mindenhová kisérik:
kedvesek lettek nékem mind a hölgyek,
kiket meg is kérek ezennel én itt,

hogy adózzak tisztelettel Önnek,
aki fölöttük áll - hisz úgy itélik
ők is, hogy köztük Önnél nincs különb, szebb.

(Ford.: Baranyi Ferenc)
(Forrás: Szerelem és nemes szív – Olasz költők versei Baranyi Ferenc fordításában – Hungarovox Kiadó Bp., 2003.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése