Markó András (1824-1895): Pásztorlány itáliai tengerparton
(A kép forrása: www.kieselbach.hu)
A pásztorlány szebb volt a csillagoknál,
láttam hogy ott jár mélyén zöld ligetnek.
láttam hogy ott jár mélyén zöld ligetnek.
Meglebbent fürtje bodros szöghajának,
perzselt szeme és rózsás volt az arca,
mezítláb terelte a birkanyájat,
bokáját harmatos fű símogatta,
és énekelt, vágytól fakadva dalra -
nem látott arra senki ékesebbet.
perzselt szeme és rózsás volt az arca,
mezítláb terelte a birkanyájat,
bokáját harmatos fű símogatta,
és énekelt, vágytól fakadva dalra -
nem látott arra senki ékesebbet.
Köszöntöttem illőn, szerelmes szóval,
s faggattam: lelt-e már a szíve párra?
És azt felelte ő, édes mosollyal,
hogy az erdőt magára hagyva járja,
s még ezt is mondta: „Nálam még az árva
madár se vár ma jobban hő szerelmet.”
s faggattam: lelt-e már a szíve párra?
És azt felelte ő, édes mosollyal,
hogy az erdőt magára hagyva járja,
s még ezt is mondta: „Nálam még az árva
madár se vár ma jobban hő szerelmet.”
Miután mindezt elbeszélte, boldog
csivitelés csendült minden faágon,
s én ezt gondoltam: „Itt az alkalom, hogy
e pásztorlányra kivessem a hálóm.”
Megöleltem, megcsókoltam parázslón:
szája a számon - engedett hevemnek.
csivitelés csendült minden faágon,
s én ezt gondoltam: „Itt az alkalom, hogy
e pásztorlányra kivessem a hálóm.”
Megöleltem, megcsókoltam parázslón:
szája a számon - engedett hevemnek.
Kezem akkor kezébe kapta vágyva,
éreztem, hogy a szíve már enyém lett,
s leheveredtünk, hol dús lombok árnya
takart, köröttünk virágzott az élet,
köszönöm a szerelem istenének,
hogy tenger kéjek árjával lepett meg.
éreztem, hogy a szíve már enyém lett,
s leheveredtünk, hol dús lombok árnya
takart, köröttünk virágzott az élet,
köszönöm a szerelem istenének,
hogy tenger kéjek árjával lepett meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése