Tendenciájánál és egész beállítottságánál fogva ez a regény novumot jelent és kétségtelen, hogy szempontjai túlemelkednek a l´art pour l´art-irányzat írásművein: tragikus történelmi korszakot akar felvázolni, amely a békeévek korszakától lényegesen különbözik. Lényegesen különbözik abban, hogy a világháborút megelőző évtizedekben a kisebbségi élet és kultúra nem jelentkezett olyan elementáris igényekkel, mint a békekötések óta; a polyglott államokban élő kisebbségek valahogyan félöntudattal élték életüket, amit az a körülmény magyaráz meg leginkább, hogy elnyomatásuk nem volt olyan tudatos ős előre kitervelt, mint manapság. Ez kétségtelen rovására ment a békebeli államok kisebbségi öntudatának, de ezt az öntudatlanságot egy viszonylagosan békés kultúrfejlődési lehetőség ellensúlyozta. Tabéry Géza regénye annak az új atmoszférának irodalmi lecsapódása, mely a békekötések után jött létre és egy csomó felmérhetetlen szenvedést, hatalmi politikával járó elnyomatást zúdított az Európa négy táján elszórt kisebbségek nyakába. Ezt a szenvedés-folyamatot próbálja meg Tabéry Géza „Tűzmadár” című regényében becsületes irodalmi eszközökkel felvázolni.
Kétségtelen, hogy a jóakarat, amellyel Tabéry Géza ennek a regénynek megírásához fogott, nincs arányban a feladat nagyságával, amelyre vállalkozott. Ám ennek nem Tabéry Géza tehetségének fogyatékossága az oka, hanem az a szubjektivitás, amelytől nem tudott, nem tudhatott szabadulni a könyv szerzője. Kisebbségi regénye szinte duzzad a lírai részektől, a szenvedélyes kitörésektől s ilyenkor mindig fölényesen művészi, mindig magán viseli Tabéry Géza nagyszerű tehetségének bélyegét. Elfogultságát, mellyel Gitánia kisebbségeinek életét nézi, lélektanilag könnyen meg lehet magyarázni. Az elnyomottnak mindig igaza van az elnyomóval szemben még akkor is, ha elfelejti megemlíteni, hogy a jelenlegi elnyomás bizonyos mértékig egy előbbi elnyomás következménye, ugyanazon bűnöknek eredménye, amely bűnök ostorozására Tabéry Géza olyan szenvedélyes és igaz szavakat talál.
Gitánia és Libúria harcában a libúrok szenvednek veszteséget s így a győző állam minden bosszúja és minden hatalmi tébolya Gitánia libúr kisebbségének bőrén érezteti hatását. A regény mindvégig jól érzékelteti, hogy a hatalom és elnyomás mindig embereken keresztül érvényesül, embereken, akik több-kevesebb jóindulattal és gonoszsággal vannak felruházva, maguk is részesei és beteljesítői egy történelmi sorsnak. Ezeknek az egyéneknek jellemzésében Tabéry Géza jellemző ereje száz százalékosan érvényesül, valódi embereket ábrázol, akik mentesek minden klisészerűségtől és a történelem sodrában, predesztináltságukat az idők és események infernális izzásához igyekeznek hozzá hasonítani.
Tabéry Géza szemléletének legfőbb hiányosságát abban látom, hogy a szenvedéseket, amelyek az elnyomásból fakadnak, nem látja eléggé szociálisan, okfejtéseiben nem merül le az okok mélységéig és így nem jut arra a konklúzióra sem, hogy a kisebbségi elnyomás is szoros összefüggésben áll a mai államok egész struktúrájával, az erőszakra épitett állam gondolattal, mely nemcsak a kisebbségekkel szemben elnyomó, hanem a dolgozó osztályokkal szemben is és általában minden olyan új törekvéssel szemben, melyek a hatalmon lévők érdekeivel ellentétben állanak.
Ám mindezen hiányok ellenére a „Tűzmadár” végső konklúzióiban a legtisztább és legbecsületesebb pacifizmust hirdeti. Tabéry Géza hite abban kulminál, hogy végül is Gitánia ifjúsága ráeszmél megtévesztettségére és testvéri megértésben öleli keblére Libúria megszenvedett népét. Minden vágyunk az, hogy ez így legyen, bár nem hiszünk ebben, nem hiszünk pedig azért, mert a kisebbségi sors fordulása és kedvezőbb viszonyok közé való jutása egy generális konstelláció-változást tételez fel, nevezetesen Európa és az új világrész teljes gazdasági és kulturális átépítését. Mert ma minden szervesen egybefügg egymással, minden szenvedély, minden struktúra hatalmas szintézis eredménye, minélfogva a szintézis alkatrészeinek kell megváltozniok ahhoz, hogy maga a szintézis épülete új fundamentumokra és új stílusok szerint épülhessen fel.
Mindentől eltekintve, a „Tűzmadár” kimondottan művészi attributumai nemesek és gazdag telítettségtől duzzadók, a részletekben néhol pompásan kidolgozottak, egy komoly művészember színes látásának és éles megfigyelőképességének vonalaival megrajzoltak.
A „Tűzmadár” alakjai emberek, akik a sorsai való vonatkozásban is elsősorban emberek maradnak, domináns szenvedélyekkel és tragikus hibákkal. Kísérletnek pedig határozottan jelentős és határkövet alkotó a „Tűzmadár”, amely ekként minden gondolkodó ember számára élményt és belső gazdagodást jelent.
(Kolozsvár)
* Tabéry Géza: Tűzmadár. Regény. Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh kiadása 1927.
(Forrás: Korunk, 1927. márc.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése