2018. máj. 18.

Dalmady Győző (1836-1912): Január 1-jén 1862.






Az ég előtt, a föld előtt,
Isten előtt, ember előtt,
És az egész világ előtt
Az enyimnek mondhatom őt!

Nem többé csak gondolatban,
És nem többé álmomba csak,
Nem többé a reménységben,
Enyim már ő valódilag!

Megállhatsz rohanó idő,
Megállhatsz nap az egeken,
Megállhattok világezrek,
Tovább menni szükségtelen.

Megvan, amit kerestetek,
Megvan, amit nem leltetek,
Megvan, megvan a boldogság,
Én találtam azt végre meg!

Enyim lett ő! Óh, hogy e szó
Ott nem ragad ajakamon!
Óh, hogy benne lelkem lelkét
Még csak ki sem sohajthatom!

Most kezdek csak föleszmélni,
Most tudom csak, mi ő nekem,
Most érzem csak, hogy van Isten,
Van egy Isten, a szerelem!

**

Enyim lett ő! Szememben a
Választottak üdve ragyog,
lelkem összetette szárnyát,
Magasabbra nem szállhatok.

Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 25. 1862.