Áron vétettünk meg, még pedig nagy áron,
A Jézusnak vérén, nem a sárga sáron.
Nem árthat mi nékünk a sátán immáron,
Egész erejével dühösködjék báron.
Boldog, kinek dolgát Isten igazgatja,
Mert boldogulását mindenben várhatja;
Kinek a Jehova Istene és atyja,
Azt semmi kár, veszély el nem borithatja.
Czimere a hitnek a jó cselekedet,
Megmutathadd ebből igazán hitedet.
Míg hát Isten éltet e földön tégedet,
A jótéteményben töltsed életedet.
Dicsekedjék minden Krisztus keresztjében,
Teljes életének minden idejében.
Higyjen erős hittel a Jézus nevében,
Igy soha nem esik a sátán kezébe.
Először az Isten országát keressed,
Világi dolgodat azután kövessed,
Igy boldogulásod lészen mindenekben.
Az Úr igérte ezt, ki van az egekben.
Férgek eledele gyarló testem lészen,
Mihelyest testemtől lelkem búcsut vészen.
Lelkem pedig mennyben Istenét dicséri,
Addig is míg testem újulását éri.
Gondold meg azt ember, Isten van az égben,
Ne tégy bűnt se nappal se a setétségben;
Igy a midőn élted itten megyen végbe,
Nem csel örökös rabságba, inségbe.
Hallgass élő ember az Isten szavára,
Figyelmez szüntelen parancsolatjára,
Ha szert akarsz tenni ama koronára,
Melyet az Úr készit a hivek számára.
Isten, a ki formált el is tart bennünket,
Csak tiszteljük, féljük a mi Istenünket.
S ha neki szenteljük teljes életünket,
Meg is koronázza végtére fejünket.
Korona örökös adatik azoknak,
A kik találtatnak igaz sáfároknak;
De kik elprédálják jószágát uroknak,
Örök veszedelmet szereznek magoknak.
Legdrágább embernek az ő idvessége,
Nem ér ezzel világ minden dicsősége.
A kinek ezt adja Isten Ő Felsége,
A mennyben lesz annak örök békesége.
Megtérésed ember ne halaszd sokára,
Ne tedd által kérlek egy máról más mára;
Mert nem iratott az senki homlokára,
Hogy mikor érkezik a végső órára.
Nem hágy el az Isten soha is tégedet,
Csak te el ne hagyjad a te Istenedet;
De ha bűnben töltöd teljes életedet,
Elhágy, ki is törli könyvéből nevedet.
Oda fel a mennyben van az én Jegyesem,
Oda vár magához az én szerelmesem.
Kivánok is innét hamar elköltözni,
Fehér köntösökbe nála felöltözni.
Por vagyok bizonynyal, majd azzá is lészek,
Mint a füst és pára innét elenyészek.
Rothadandó testet magamról letészek,
De majd rothadatlant Istenemtől vészek.
Rakásra gyüjteni nagyon iparkodó,
S a mennyeiekről nem is gondolkodó
Porféreg emberek! az Úr kér titeket,
Gyűjtsetek mennyei s állandó kincseket!
Senkinek nincsen itt örökös hazája,
Mindenek elmulnak bár ki-ki vizsgálja,
Oda siessünk hát hol örökké élünk,
A hol az Úr Jézus lesz szüntelen vélünk.
Társalkodj a jókkal és a szelidekkel,
A tiszta életű kegyes emberekkel.
Ne tarts a hitetlen kevély emberekkel
Mert megvér az Isten végtére ezekkel.
Urat a szegénynyel bizonnyal az halál,
Éles kaszájával egyre-másra kaszál.
Minden rejtek helyen mindenre rátalál,
Ez által holt lészesz, ki életben valál.
Zörgess megnyittatik, kérj és megadatik,
Légy hiv igy korona számodra tartatik.
Melyet az Úr Jézus fejedre feltészen.
Utolsó ítélet a mikoron lészen.
Jegyesem a Jézus, én az Övé vagyok,
Érte mindeneket megvetek elhagyok.
Hiszem, hogy érettem Ő megfeszíttetett,
Ez hittel elnyerem az örökéletet.
Vizözön immár volt tüz-özön lészen,
A nmely elborítja e földet egészen.
Mindenektől az Úr szoros számot vészen,
Ne éld hát éltedet ember oly merészen!
Forrás: Vasárnap – III.
évf. 25-26. sz. Felső-Bánya, 1882. márcz. 26.
