2016. okt. 7.

Komjáthy Jenő: Jelenések



Valami titkos isteni szellem
Jár a világon, a lelkeken át,
Lobog a légben, izzik az égben,
Kapja meg az élők tünde sokát.

Méla gyönyörtől reszket a nyárfa,
Tiszta szerelmet suttog a hárs,
Mélytüzű rózsák kéjbe lihegnek,
Boldogan érint társat a társ.

Valami csodás szellemi élet
Szór a világra délszaki fényt,
Küld a szemekbe mennyei látást,
Önt a szívekbe isteni kéjt.

Mámoros élvet lehel a jázmin,
Enyhe örömre csobban az ér,
Égi nagy üdvöt zeng a pacsirta,
hév gyönyörökre pezsdül a vér.

Valami bűvös, végtelen érzés
Visz, ragad el ma mindeneket,
Végtelen eszmék végtelen üdve
Hajtja magasba a szellemeket.

Balzsamözönben úsznak a völgyek,
Színpazar álmot él a mező,
Magas örömre gyúlnak az ormok,
Büszke hitet hajt büszke tető.

Mily csodafény ez! Milyen igézet!
Áttörök én még sűrű falán;
Iszonyú kéj lesz belemerülnöm:
Hátha kipattan az ősi talány?

Hova emeltek, hova ragadtok,
Szertelen, édes, boldog erők?
Hátha e körben, tiszta tükörben
Megnyílik Isten az ember előtt?

Hátha ez érzés már a megértés?
És az igazság nyitja a szív?
Itt, ahol lelket iszik a lélek,
Maga is Isten az isteni mív.

Nem örök-e, nem Isten-e minden,
Min az örök-szép bélyege van?
Sarjiban újra zsendül az ősfa,
S minden előd él fiaiban.

Beragyog itt mindent az örök nap;
Boldog, aki őbenne hiszen!
Érez a fűszál, gondol a kőszirt,
Lát az azúrkék, isteni szem.

Gondolat ontja szerte világát,
Eszmegyönyör szül életözönt.
Szellem az Isten, lélek a törvény,
Mely a szívekbe lánghevet önt.

Az, ami lelket lehel a kőbe,
Hímzi a rétek pompamezét,
Szövi a lombok mesteri sátrát,
Emeli bércek büszke fejét.

Óh, ez a látszat már maga lényeg;
Kérded örökre s örökre felel.
Ronts neki bátran s nézd az egészet!
Nyitva előtted az isteni telj.

Szellem az ősnap, lélek e minden
És az egészben lüktet az ész:
Míg lenn a sárban kotor a gyáva,
Látja, köszönti őt a merész.

Íme, rajongva köszöntelek, Isten,
Öntelen omló végtelen ár,
Mindenek atyja, mindenek anyja,
Életet ontó tiszta sugár.

Teste az észnek, lelke a szónak,
Lelkeket oldó szent szerelem,
Ki vagy az égben, ki vagy a szívben,
Téged imád itt minden elem!

Ő az örök fény, ő az örök nap:
Boldog, aki őbenne hiszen!
Nyitva az ég – és íme szívembe
Néz az azúrkék, isteni szem!

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.