Szenes Erzsi: Nem sirattalak

Szenes Erzsi (1902-1981)

Nem sirattalak

mikor füstként szálltál

Auschwitzban

az ég felé,

szívedből, szemedből,

egész valódból

szállt a füst,

s én nem sirattalak –

Mert köveket kellett volna sírnom,

s nem könnyeket.

De a kövek csak a vállamat nyomták,

s a szívemet húzták le a föld felé.

Nem sirattalak –

S mégis még most is, oly sok év után,

ha magányosan megyek az utcán,

hangosan mondom magam elé:

szegénykém, édes madaram,

angyalom, anyám.

(1965. augusztus 2., A lélek ellenáll bevezető verse)