Egy almafaág,
Csupa fehér virág;
Egy cseresznyefaág
Csupa piros virág.
Egy férfi a kettőt levágta, letépte,
Od’adta egy asszony hideg kezébe,
Kegyetlen, hideg kezébe.
Az asszony fogta az ágat,
A fehér, illatos almafa-ágat,
Lefutott vele a víz partjára
És beledobta az árba.
Hozzá nevetett:
„Fehér bimbók, Isten veletek!”
Aztán fölvette a cseresznyeágat
És megsimogatta,
Az ajkát rászoritotta,
Csókolta, becézte,
Mignem egy rügy az ajkát föltépte,
Hogy hullt le a vér,
A piros vér a piros virágra.
A férfi hogy látta
Úgy reszketett, majd belehalt szegény.
S elvette az asszonytól az ágat,
A gonosz, tövises cseresznyefaágat,
Lefutott vele a víz partjára
S beledobta az árba.
Az asszony sikoltott halkan, ijedten:
„Miért tette? Óh kár volt! Ezt szerettem...”
Forrás: Irások könyve 1905. II. évf. 1. sz. 1905.jan.1. Bp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése