SZENDREY JULIA ISMERETLEN NAPLÓJA, LEVELEI ÉS HALÁLOSÁGYÁN TETT VALLOMÁSA XIX.-XX.

XIX.

A Hársfa uccában.

Szendrey Ignác addig felejtgette a Lipót uccai házszámot, mig végül elhatározta, hogy egyszersmindenkorra véget vet a házszámbeli bizonytalanságnak.

1853 február elején Pestre jött s miután már előbb titokzatos utjai voltak a Terézvárosban, közölte Horvát Árpáddal és Juliával, hogy a Hársfa uccában, az egyes szám alatt van egy szép ház, amit rendes, megfizethető áron meg lehetne szerezni. Ő ugyan tudja, hogy Horváték saját házukban laknak, de atyai szive ugy diktálja, hogyha már megvan a második unoka s az első unoka olyan jó kézben van, valamivel hozzájáruljon a család testi és lelki jólétéhez, ezért egész szivével ajánlja, hogy a Lipót uccai házban használt lakást adják bérbe s vásárolják meg a Hársfa uccai házat. Ő már kialkudta a ház vételárát, megbeszélte a vásárt, csak éppen arra van szükség, hogy Horvát Árpád ur és Horvát Árpádné asszony átvegye tőle a belső zsebében őrzött osztrák értékü forintokat s be is lehet fejezni a vásárt.

Horvátnak nem igen tetszett a hurcolkodás, de végül is engedelmeskedni kellett az öregnek s 1853 február 19-én a pesti Terézváros telekkönyvébe bejegyezték, hogy Horvát Árpád és Horvát Árpádné Szendrey Julia megvásárolta a Hársfa ucca 1-es számu házat.

Szendrey Ignác ugyanakkor tudatta Juliával, hogy meg fog szaporodni a pesti család. Már tudniillik vele szaporodik meg. Gazdájával, Károlyi gróffal, mégis sikerült megegyeznie, a jól megérdemelt nyugalomba vonul, a nyugalom esztendőit - Pesten kivánja eltölteni. Annál inkább Pesten, mert Marika veszedelmesen növekedik.

Ennyi öröm sok is volt egy esztendőben.

Október közepén Szendrey Ignác ur felhurcolkodott Pestre. A Nagymező ucca 1 számu ház második emeletén bérelt lakást. Szendrey Marika kisasszonyt kivették Janisch asszonyság nevelőintézetéből, azaz hogy csak ugy vették ki, hogy nem lakott bent az intézetben. Marikának át kellett venni az öreg ur »háztartása vezetését«, - ezt azonban nem kell komolyan venni, mert a vezetés bizonyos Staudné asszonyság kezében volt...

Mint Marika kisasszony mondta:

- Együtt volt Pesten az egész tisztes falamia...

Ezt megint nem szabad egészen szigoruan, pontosan, szószerint venni. Mert a Károlyi uraságok hajlottak Szendrey Ignác ur kérésére, megadták neki a jól megérdemelt nyugalom érzését, de - valahogy megkivánták az öregtől, hogy néha-néha látogasson el régi országlásának szinhelyeire, gazdag tapasztalataival, tanácsaival támogassa a helyére telepedett fiatalabb hivatalnokokat.

Szendrey nem is birta volna munka nélkül, szivesen tett - szivességet a régi gazdának.

Igy azután sokszor heteket töltött uton, egyik Károlyi-birtokról a másik birtokra. Atyai levelekben dirigálta a »falamia« itthon maradt részét, nem feledkezvén meg mindenkinek atyafiságos tiszteletét, szeretetét üzenni. Mágocsról, Erdődről, Derékegyházáról, Tót-Megyerről érkeztek ezek a levelek. Marika szorgalmasan jelentgette az öregnek, az előre megadott cimekre, hogy mi ujság van Pesten.

Például, hogy 1854 februárjának utolsó napjaiban Staudnéval együtt bizonyos Balláéknál mulattak Budán, hol nem voltak sokan és - 12 óráig táncolt a társaság. Persze Budán aludtak, másnap Balláné ott tartotta őket ebédre és csak délután érkeztek haza.

Az ilyen jelentésekre Szendrey ur komolyan megirta, hogy örül a jó mulatságnak...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Ez a kis Marika nagyon szépen felcseperedett. Kinőtt a gyermekcipőből, megszépült, megtelt, csitrilány létére - egészen nagylányossá nőtt. Aranyos jó szivü, csipkelődő kedvü, de csupa-szeretet, csupa-sziv gyerek volt.

Szendrey Ignác hosszu utazásai során nagy unatkozásában már számolgatta az ujján, hogy a Horváték környékén ténfergő sihederek közül melyik fogja elcsavarni a kislány fejét és melyik mennyit ér...

Juliának titka volt, amit nem árult el senkinek:

Mikor Petőfi István ur fogságbahurcolása előtt feljött Pestre, szeretetteljes rokoni csókot adott Szendrey Marikának és tőle is kapott egy csókot - rokoni viszonytszeretettel. Finom kis gyerekcsók volt, de Petőfi István nagyon megnézte utána a gyereket és - mikor egyedül maradt Juliával, megkérte nagy bizodalommal: őrizze meg neki ezt a kislányt...

- Sándorunkat haláláig boldoggá tette egy Szendrey-lány, nekem se juthatna nagyobb boldogság osztályrészemül, mint egy másik Szendrey-lány szerelme...

Julia meghallgatta a vallomást, titokban tartotta akkor is, amikor Petőfi Istvánt elvitték a Horvát-házból és várfogságra vetették. Gondolta: - három esztendő a várfogság, ezt kitölti Pista, azután hazajön, s majd csak elintézi Marikával, ha van valami elintézni valója.

Itthon tervelgették Marika jövőjét, csak éppen azt az urat nem kérdezték róla, akinek később legnagyobb szerep jutott Marika életében: Gyulai Pál urat, aki éppen ebben az időben reménykedett, hogy megkapja élete legszerencsésebb, legértékesebb megbizatását, - aminthogy meg is kapta. Rábizták Nádasdy Ferenc gróf nevelését, kezébe adtak egy csomó pénzt, elküldték Berlinbe, Párizsba, Münchenbe: Európa életének három központjába. Gyulai ur Kemény Zsigmond mellett a Pesti Napló munkatársa volt, megérdemelte a bizalmat, de nem kapta volna meg, ha Kemény báró nem támogatja oly szeretettel koravén munkatársát.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A Hársfa ucca 1 számu ház a Hársfa ucca és a Király ucca sarkán állott. Azaz hogy nem egészen a sarkán, mert a sarkon nagy üres telek volt, a házon tul szintén beépitetlen füves térség, igen alkalmas arra, hogy a felcseperedő Horvát-gyerekek itt ismerkedjenek meg a szabadság gondolatával, különféle labdajátékok és verekedések viharain keresztül.

A lakás két szobája a Hársfa uccára nézett. Az egyik Horvát szobája volt, amely a bejárati folyosóból nyiló kis előszoba felől volt megközelithető. Ugyancsak az előszobából nyilt Julia szobájának, továbbá egy kis szobának és a gyerekek szobájának bejárata. Horváttól csak az előszobán keresztül lehetett bejutni Juliához és a gyerekekhez. A gyerekszobán tul volt a konyha.

A folyosó végében, a ház mellett fekvő füves térségre nézett Julia ápolt kis virágoskertje.

Ebből a lakásból jelentette Horvát Árpád a betegségét Karlsbadban gyógyitgató, majd onnan Marienbadba készülő Szendrey Ignácnak az örvendetes eseményt, hogy Horvát Árpádné Szendrey Juliskának 1855 július 18-ikán megint fia született, aki a keresztségben Árpád nevet nyert.

XX.

Titkok.

Zoltánka már iskolába járt.

Attila már Julia mellett tanulta a betüvetést.

A kis Árpád már megbarátkozott a földi léttel, kezdett okos dolgokat mondani, mint például: »Appa«, meg »Mamma«.

Marika befejezvén tanulmányait, Szendrey Ignác magával vitte erdődi inspekciós utjára, nagy élményt szerezvén ezzel leányának, aki most szerepelt először nagylánysorban a társaságokban. Szendrey éppen a Marika nagylánysága miatt határozta el, hogy kiköltözik a Nagymező uccai lakásból és ősztől már az Al-Dunasor 9. szám alá cimezgette vidékről és - Karlsbadból küldött leveleit.

Ősszel lejárt Petőfi István várfogsága, Julia levelet is irt bizonyos Murth ezredesnek, hogy nem támadt-e valami zavar Pista fogsága közben, ami megakadályozná szabadulását.

1856 - jó esztendőnek indult.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Szendrey Marika erdődi utjáról jókedvü levelet irt »drága mamácskájának«, Juliának:

»Egyetlen, szeretett, drága mamácskám!

    Ugy e hogy már haragszol reám hosszú hallgatásomért? De hidd el elég kinos volt nekem ezen idő büntetésül, de azért oly irtóztató szeszélyes volt szivem, és ahányszor már leültem - midőn már szivem nagyon is telve volt - annyiszor keltem fel azon gondolattal, hogy első levelem Erdődről vedd. Ezelőtt egy pár órával értünk szerencsésen ide, s a mint mindenki alunni ment, én ültem le irásomhoz, hogy első itteni tettem ezen sorok legyenek.

    Debrecenbe szerencsésen értünk s ott három nap mulattunk; voltunk Szinházba, Cyrcusba, vásárba; igen rosz vásár volt, azt abból is láthatod, minthogy bennünket meg nem vettek. Lángh Bódi szintársulatát láttuk, nagyon comicus benyomást tett rám a szinház; különben még meglehetős lett volna, de minden ajtó, ablak be akart dőlni. A Prépost igen jól fogadott s másnap egy nagy ebédet adott, és éppen midőn elolvastam Árpád emléklapját, (kérlek mondd el neki is) hinak ebédhez - de minő volt érzésem, midőn 1 generális és vagy 8 ezredes áll az étszobában. - De jó étvágyam volt!...

    Porházán is 3 nap voltunk; a Miska is akkor este érkezett oda; de igazán igen jól telt el időnk, mert délelőtt s délután mindég az erdőben voltunk, a Miskának kellett előolvasni, én meg koszorút kötöttem; Rozi igen beteges; mind köszöntetnek.

    Tegnap Károlyban voltunk, és képzeld milyen bosszúságom volt, Térey Marit megint nem láthatom! Éppen előtte való délután utazott el Homokra; igazán különös véletlen! Csak annyit mondott Téreyné róla, hogy ő is igen sajnálta, hogy megint nem találkozhatott velem, minthogy igen szeretett volna rólad valamit hallani. Téreyné igen szomorú, ma délbe ott volt Rábáéknál, s nagy örömömre mondta, hogy Hozzád hasonlitok! Rábáné kis fia igen nem szép még eddig.

    Most tehát valahára itt vagyunk az én kedves Erdődünkön, kivált ezen első éj oly különös benyomást tesz rám, - a temetőbe holnap reggel megyek, még egy kis borostyánkoszorút is kötöttem.

    Itten most igen van a nagy himlő, mondják hogy Paczeknéra rá se lehet ösmerni, mert őrajta volt a legjobban.

    Kedves Mamácskám! hogy mennyire szeretlek, azt csak most tudom, hogy oly távol vagy tőlem, és hogy tudom, hogy nem fogsz irni ezen hosszu idő alatt, de ládd kedvesem, ha már Te nem akarsz irni, irass a Zoltánkával csak 2 szót, csak hogy nincs semmi baj; a Gyula - hogy egész ösmeretlen legyen az irás - talán lesz oly jó az adresset megirni. Engem mily boldoggá tennél!!

    Már igazán nem irhatok többet, mert láthatod, összevissza irt levelemről is, hogy iszonyú törődött s álmos vagyok. Árpádot igen sokszor csókoltatom és ujra köszönöm az emléklapot, Zoltánkát a kis diákot, a kedves kis Attilát és a piczike szép Árpádot ezerszer öleli és csókolja az ő nagynénjek, ki is az ő egyetlen Mamáját, testvérét, barátnéját annyiszor mint csak egy ember képes csókolja, és neki igen, igen sok jót kivánva marad

    az őt forrón szerető 

    Miczije.

    Erdőd, Április 27., 1856.

    U. I. Csak egy versedet láthatnám!

    Kérlek Árpádnak ne mutasd meg, mert igen kinevet.«

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A kislánynak nem lehetett mindent elmondani. Nem lehetett nyugtalanitani olyan ujságokkal, amelyeket elmondani - kényes feladat lett volna...

A kis Árpád születése után Julia ugy érezte, hogy szükséges meglátogatni Walla tiszti főorvost, bizonyos tünetek felől kikérni a véleményét, tanácsát, vagy orvosi rendeletét.

- Hány éves kegyed? - kérdezte Walla.

- Huszonnyolc.

- És már három gyerek... Hát persze... Sok a gyerek... - mormogta az öreg főorvos és kiméletet, nagy kiméletet ajánlott, nehogy sulyosabb komplikációk kövessék a jelentéktelennek tetsző, mégis el nem hanyagolható rosszullétet.

Julia ezt a nyarat már Balatonfüreden töltötte.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Horvát meghallgatta Walla véleményét, azután vállvonogatva jelentette ki, hogy nem tetszik neki a dolgoknak ilyen fordulata.

Harmadnap már azt a hirt hozták Juliának, hogy Árpád nemcsak előadással és tanulmányokkal foglalkozik az egyetemen.

Este Julia szemrehányást tett Horvátnak.

Az meghallgatta, szót sem szólt, bement a szobájába, becsukta maga mögött az ajtót...

Julia végigsirta ezt az éjszakát.

Másnap reggel Horvát korán reggel elment hazulról. Mikor Julia felkelt, férje már nem volt otthon. Be akart menni Horvát szobájába, - az ajtó zárva volt.

- Nem kell takaritani? - kérdezte szorongva a cselédlányt.

- Már takaritottam. Az ur megvárta, mig elkészültem a takaritással, azután becsukta az ajtót, azt mondta, hogy ezután mindig igy lesz, s hogy az ő szobájába nem szabad bemenni senkinek...

- Ugy?

Az éjszakai sirást követte a délelőtti sirás.

Árpádnak titkai voltak.

A titkok nem maradhattak titkok.

A cselédleány egyszer megjegyezte Julia előtt:

- Mondhatom, furcsa könyvei vannak a tekintetes urnak...

A jóakarók pedig szivesen hozták a hireket, hogy Horvát Árpádot itt látták, ott látták és - soha sem egyedül.

- A természetét nem tudja megváltoztatni senki... - ezzel vigasztalták Juliát, ami ugyan furcsa vigasztalás volt. Julia is tudta, hogy Horvátnak sok kalandja volt azelőtt, de mintha megváltozott volna. Igérte, hogy jó apja lesz Petőfi gyermekének, és csakugyan jó apja volt. Soha nem tiltakozott az ellen, hogy Julia emlegette Sándor felejthetetlen szép szerelmét, hódoló imádatát, kegyelettel őrizte Petőfi minden apró emlékdarabját, minden sor irását.

Legfeljebb mosolygott a »hódoló imádaton«, de maga is tisztelettel bánt Juliával.

Szendrey Juliának most éreznie kellett, hogy élete ujabb tragikus fordulópontjához érkezett.

Az iróasztal titkos fiókjából előkerült a kolozsvári szomoru napok óta elhanyagolt Napló, az asszony érzékeny lelke előtt ismét felmerült az élet reménytelenségének képe, eszébe jutottak azok a gondolatok, amelyek 1849-50 telén és 1850 nyarán Kolozsvárott, Erdődön és Pesten üldözték.

Akkor gyerekasszony volt, könnyelmüen gondolt a kis Zoltán sorsára: majd eltartja az öreg Szendrey... Most nem gondolkozhatott igy, kerülni kellett a komor gondolatokat. Itt volt Zoltán, itt volt Horvát két fia. Három gyereket nem bizhatott Szendrey Ignácra, s az apróságokat nem hagyhatta volna Horvátnál, akinek furcsa, titokzatoskodó viselkedését egyre nagyobb aggodalommal nézte.

Élnie kellett - a gyermekekért...

Valahogy megszakadt a baráti érzés hurja, amely eddig szépen összetartotta a szerelem nélkül kötött házasságot.

De megerősödtek azok a húrok, amelyeknek zengése anyai kötelességeire figyelmeztette Juliát.

Vigasztalásnak maradt a Napló és - előszedte azokat a verseket, amelyeket már két esztendeje irogatott titokban, hogy senki sem tudott létezésükről. Olvasta őket és anyai érzései ujabb versek megérzése, kiformálása felé vitték a lelkét.

- Háziasszony, vagy irónő? - ez volt élete problémája és az anyai érzés eljuttatta oda, hogy a kérdést eltüntethette olyképpen, hogy mindkét utat bejárta: háziasszony maradt a gyermekei kedvéért és irónő lett, hogy valamiképpen kifejezze azokat az érzéseket, amelyeket Horvát megváltozott viselkedése ébresztett benne.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Szeptember elsején Murth ezredes levelet irt Horvátné Szendrey Julia asszonyságnak. Értesitette, hogy Petőfi István várfogságának kitöltése után nem térhet haza, hanem visszatartják őt utólagos katonai szolgálatra...

Október közepén megérkezett Petőfi Istvánnak Brünnből október 6-án keltezett levele, amelyben már irt erről a csalódásról:

    »Szeptember elmult, a fegyvergyakorlatoknak vége van s szabadulásom órája még nem ütött, sőt a mint látom, a céltól még távolabb vagyok, mint a legrosszabb esetben gondoltam. Én föl nem foghatom, hogy vannak olyan emberek, kik mások szerencsétlenségén gyönyörködnek és embertársaik boldogulása elejibe, - önérdekök miatt, akadályokat emelnek...«

Julia megértette ezt a fájdalmas levelet, - mennyire megértette?!

Hány hasonló gondolatot jegyzett fel naplójába? Hogy vannak emberek, akik mások szerencsétlenségén gyönyörködnek...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Próbált megalkudni a helyzettel. Walla ugyan nagyon elégedetlenkedett, de nem változtathatta meg Julia elhatározását.

1857 tavaszán ismét arról értesitették Szendrey Ignácot, hogy utban van egy unokája.

Julius 2-án megszületett a kis Viola, a gyenge gyermek azonban csak igen rövid ideig élt.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

»A legboldogabb anyának« nevezi magát Julia a Három rózsabimbó cimü versében, amellyel 1857 szeptember 27-én lépett a nyilvánosság elé, Vahot Imre Napkelet-jében.

Három rózsabimbó az én boldogságom,

Három rózsabimbó, életem, világom!

El van osztva köztük háromfelé lelkem,

És mégis mindegyik birja azt egészen.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Előszőr te rólad

Szerelmem virága,

Kihalt boldogságom

Egyetlen zöld ága.

Az eltépett multnak

Élő bizonysága,

A lehullott csillag

Fenmaradt sugára! -

- - - - - - - - - - - - -

Ez a legnagyobbik fiunak szólt: Petőfi Sándor fiának. A vers másik két részében Attiláról és Árpádról beszél az anya büszkeségével.

Az első strófákra felfigyelt az egész város. Petőfi özvegye, második férje életében, a nyilvánosság előtt vallotta, hogy Zoltán - szerelmének virága, kihalt boldogságának egyetlen zöld ága... Kellett-e meggyőzőbb cáfolat a pletykák ellen, amelyek kezdetben nap-nap mellett ujabb és ujabb változatban ostromolták Julia második házasságának titkát.

A titkot, amelyről Julia sohasem beszélt...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A vers végén állott az iró neve: Szendrey Julia.

Vahot a névhez kis magyarázó jegyzetet füzött:

    »Elhunyt költőnk Petőfi Sándornak volt neje, kinek jeles tehetségétől e téren még sok szépet várhatunk.«

A Napkelet következő számában Magyari Lajos lelkes versben üdvözölte Szendrey Juliát.

Az október 11-iki számban Szini Károly, a Napkelet kritikusa, hosszabb cikket ir Szendrey Juliáról. Meglátogatta Hársfa uccai lakásán a költőnőt.

    » ...Midőn ajtót nyiték ezen jó anyára, könnyezni láttam őt; kerestem az okát. Ott volt az ok előtte, az asztalon. Könnyeit a »Három rózsabimbó«-ra hullatá. Asszony - gondolám - és azon kivül anya, ki könnyen sir! Aztán néztem én is azt a három rózsabimbót. Olvastam, és nemsokára akadozott hangom... elébb elfogódott szivem, azután elfogódott szavam, utoljára szemem is a könnytől! És az asszonnyal együtt sirt a férfi, az anyával a gyermek, a vén gyermek, a huszonhét éves gyermek!«

- - -

    »Ez a mü, tudtommal, az első költemény, mit a lánglelkü nőtől birunk; verses költeményt értek, mert jól emlékszem még ama költői drágagyöngyökre, mik »Petőfiné Naplója« cim alatt az ő legboldogabb napjaiban megjelentek, s később némely beszélyre. De ez egy költemény legszebb költőink sorába emeli őt, oda, mindjárt nagy halottja mellé, s minden költőnők között elsővé teszi.«

- - -

    »Az apa meghalt; az anya most számot ad a fiuról, a haza fiáról:

Még csak alig feslik

A pirosló kehely,

És illatja máris

Törzsét árulja el.

Büszkén emeli fel

Magasra kis fejét,

A midőn kiejti

Ragyogó szép nevét.

A napnak sugári

Nem vakitják szemét,

Midőn a magasba

Küldi tekintetét.

    Apjának szelleme, apja büszkesége, apja bátorsága.

    Az anya megőrzötte a nemzetnek az örökséget, mi legnagyobb költőjéről maradt reá: a költő fiát!

    De megőrzötte, ugy látszik, lantját is. Az anya kezében Petőfi lantja szól.«

November elsején megjelent a lapban Julia második verse: Fiatal leánynak. (Mari testvéremnek.)

A költemény végén olvashatók a következő sorok:

    A széplelkü költőnő szerénységét eléggé jellemzik hozzám intézett következő sorai:

    »Amaz igénytelen költeményemet illető, dicsérő sorokat, melyeknek kegyed becses lapjában helyet engedett, azon nagy név varázshatásának tulajdonitom, mely, miként az ellenséget kérlelhetetlen keserüségre, ugy a jóbarátot nagyon is elnéző magasztalásokra ragadja.«

    Szerk. 

November 29-én megjelenik Szendrey Julia Ősszel cimü verse és az egész ország, mint nagy költőnőt üdvözli Petőfi özvegyét. Elhallgatott minden rágalom, minden gonosz, fullánkos szóbeszéd. Ünneplik Szendrey Juliát, mert megőrizte, felnevelte Petőfi Sándor árváját.

Olyan könnyü volna örülni...

Horvát Árpádot végre kinevezik rendes egyetemi tanárnak, elfoglalhatja azt a széket, amit hét éven keresztül - mint önmagának helyettese töltött be.

Ezért is örülni kellene.

De Horvát szobájának ajtaja zárva marad, a férj napról-napra zárkózottabb, ki tudja, milyen érzéseket rejteget?

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Horvát Árpád valami heraldikai munkát végez a Nádasdyaknak, ott megismerkedik bizonyos Gyulai Pál nevü fiatalemberrel. A fiatal tanárral szivesen elbeszélget és Gyulai Pál egy napon tisztelgő látogatást tesz a professzor ur lakásán. Tisztelettel, de öntudatos tisztességgel köszönti Petőfi Sándor özvegyét, Horvát Árpád feleségét. Nagy megértéssel beszél Petőfi költészetéről.

Horvát a látogatásnál nem fejez ki különösebb örömet, de Julia igy is meghivja Gyulait:

- Tessék máskor is felkeresni bennünket...

A következő látogatás a következő vasárnapra esik. Horvát Árpád nincs otthon, s - vendég van Juliánál. A vendég - Szendrey Marika. A fiatalember tisztességesen udvarolgat a fiatal leánynak, szellemesen eltársalognak.

A következő vasárnap Gyulai Pál ur megkérdezi a professzorné asszonyt, hogy nem tudna-e valami biztatót mondani Marika kisasszony irántai jóindulatáról.

A professzorné asszonynak eszébe jut Petőfi István, de nem tehet róla, - Marika kisasszony határozottan jóindulattal beszélt Gyulai Pál ur tulajdonairól. Kicsi termete ugyan nem ragadta tetszésre Marika kisasszonyt, de a kicsi termettel párosult szellem és a fiatal tanár viselkedésében megnyilatkozó komolyság határozottan imponáló és eltünteti a kicsi termet által ébresztett hátrányos érzéseket.

Tapasztalatait elmondja Gyulai urnak, aki módfölött boldog és azonmódon házasodni akar.

Julia elégedetlenül hallgatja a nagy sietséget.

- Ne siessen ugy, tanár ur, mert a sietséggel elronthatná a dolgát. A szerelemhez kenyér is kell. A kenyeret pedig meg kell keresni... Nevelőségre nem lehet házasodni...

Gyulai ur egy hétig fürdik a boldogságban, azután elutazik Kolozsvárra, ahol régi családi összeköttetései révén állást remél. Mig ott jár, Julia megirja a hirt Brünnben busongó császári katona - Petőfi Istvánnak.

Istvántól keserüségteljes hosszu, hosszu válasz érkezik.

De a dolgon már nem lehet segiteni. A szerelem a legnagyobb kegyetlenségekre képes...

Gyulai már félig-meddig a zsebében hordja a kolozsvári tanári kinevezését, de még különféle elintéznivalói vannak és - még nem mernek Szendrey Ignác elé járulni, akinek megértő szivében nem igen bizakodnak. Gyulainak a multjában is ott van az ujságirás, s bár tanár, - most is állandóan firkál. Mit szól az öreg Szendrey? Petőfi és Julia házasságára kell gondolnia...

A titkot rejtegetik. A rejtegetésben résztvesz Petőfi István is, akit végre 1857 május végén hazaengednek a hadseregből, miután ott ismét altiszti rangra emelték.

Elhelyezik őt Czimmermann Samu pesti ügyvéd irodájában, ott dolgozik és - verseket ir a Vasárnapi Ujság-ba.

Petőfi Sándor öccse junius 3-tól szeptember 21-ig másolgat az ügyvéd irodájában, azután Gaylhoffer János dánosi földbirtokoshoz kerül nevelőnek.

Szeptember 25-én meglátja a gazdája leányát, Antóniát és - ettől a naptól kezdve nem törődik azzal, hogy mi lesz Szendrey Marika és Gyulai Pál szerelmével.

Horvát Árpádot a pesti kereskedelmi iskola magyar nyelv és irodalom tanárává választják. Most már még kevesebb időt tölt a Hársfa uccai lakásban. Julia egyedül van a bánatával és - együtt van gyermekeivel.

A Lipót ucca és a Kalap ucca sarka. Eredeti fénykép 1898-ból. (Székesfőv. Muz.)

 - Az Uj Épület. Eredeti fénykép. (Székesfőv. Muz.)

 - A pesti Al-Dunasor az ötvenes években. Acélmetszet, Hunfalvi-Rohbock: Magyarország és Erdély cimü könyvéből. (Szépm. Muz.)

Forrás: Szendrey Júlia: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása, Kiadó: Genius, Budapest, 1930.