2015. ápr. 24.

SZENDREY JULIA ISMERETLEN NAPLÓJA, LEVELEI ÉS HALÁLOSÁGYÁN TETT VALLOMÁSA XVII.-XVIII.






XVII.
Szendrey ur második unokája.


Horvát Árpád levele Szendreyhez:

    »Pest, Septemb. 850 

Tisztelt Atyám Uram!

    Becses levele, mellyet ma szerencsém volt megkapni, egy részben igen fájdalmasan érintett, mivel kedves Atyánk betegeskedése esett általa tudtunkra; de más részben megnyugtatólag hatott kedélyünkre, mert a kedves kis Zoltán miatt már nagyon aggódtunk, s Juliát rémként üldözte a gondolat, hogy a kis fiu megbetegedett...

    Kifejezzük köszönetünket azon valódi atyai szeretetéért s gondoskodásaért, melylyel Zoltánka iránt viseltetett, s hozza őt minél előbb karjainkba, hogy alkalmunk legyen, Apám uram kezeit csókolva, atyai jóságát élőszóval is megköszönni.

    Kedves Juliámat s magamat tapasztalt atyai kegyébe ajánlván azon édes reményben, hogy egéssége e sorok vételekor már teljesen helyre állott, maradunk...«

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Elültek a viharok, amelyek Petőfi özvegyének második házassága miatt felkorbácsolták a pesti társaság életének nyugalmát.

Azok, akik a házasság első heteiben átmentek az ucca tulsó oldalára, ha Juliát köszönteni kellett, most már az ucca közepén tartottak járásuk-kelésükben, igazán csak jó és rossz kedvük kérdése volt, hogy megérkeznek arra az oldalra, ahol Horvát Árpádné sétál, s köszöntésére megemelik a kalapjukat, köszöntő mozdulatára áradozó - őszinte, vagy alakoskodó - örömmel válaszolnak:

- Kedves Juliám! Olyan öröm látni téged és örvendeni annak, hogy megszabadultál kellemetlenségeidtől, megnyugodhattál... Horvát bizonyosan igyekszik feledtetni veled a multat...

Julia elégedett volt és csudálkozva kérdezhette vissza a fullánkos kérdésre:

- Miért kellene nekem elfelejteni a multat? Az uram nem kivánja, hogy felejtsem multamat, mert abban semmi felejtenivaló nincs...

- Sándorod emléke nem nyugtalanitja?

- Sándorom emléke? Sándorom emléke szent előttem és szent Árpád előtt is... Vagy nem ismeritek őt? Nem tudjátok, hogy Petőfi emlékének tiszteleténél csak az a megértés nagyobb, amellyel az én visszaemlékezéseimre tekint... Ó! Árpád nem akarja elhomályositani Sándorom emlékét...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Október első napjaiban Juliával madarat lehetett volna fogatni. Marika huga Janisch asszonyság nevelőintézetében, a Tükör uccában tanulgatta azokat a dolgokat, amelyek tudása a müvelt úri kisasszonyok számára elkerülhetetlenül szükséges volt. A gyönyörüen növekedő és feltünő szépségbe virult kislány vasárnapi látogatása mindig öröm volt Juliának, most kétszeres öröm, mert a leány magával hozta Szendrey Ignác ur levelét, amelyben értesiti, hogy jövő hét végén Pestre érkezik - Petőfi Zoltán urral egyetemben.

Szendrey igen elfoglalt ember volt. Mágocsi állásának felelőssége kiterjedt Károlyi Lajos gróf minden uradalmára, az öreg sokat utazott összevissza az országban, nem igen volt ideje arra, hogy leányaival külön-külön levelezzen. Ha valami irnivalója volt, azt ugy irta meg, hogy Marika Juliának, Julia Marikának tartozott számot adni az öregur életéről, kivánságairól.

Marika boldogan betelepedett Julia ölébe:

- Édes anyácskám, hogy én milyen boldog vagyok itt, azt el sem mondhatom... S hogy milyen boldog leszek jövő vasárnap! Először is itt lehetek anyácskámnál... Másodszor itt lesz a kisfiam... Mert nem haragszol ugye, ha Zoltánkát kisfiamnak nevezem? Miért haragudnál, békésen megosztozhatunk a szeretetében és ő lesz a világ legszeretettebb gyermeke... Harmadszor itt lesz a papánk és - anyukám is boldog lesz, mert Szendrey Ignác úr nemcsak az enyém, hanem az ő papája is... Hát van-e még olyan boldogság, mint az enyém?

Horvát az iróasztal mellett ült, dolgozott. Marika kedveskedve intett felé:

- Természetesen anyukám boldogsága még nagyobb, mert neki férje is van...

A következő vasárnap együtt volt az egész család. Nagy volt az öröm, mert Zoltánka megismerte az anyját és sirás nélkül betelepedett Horvát ölébe, megismerte a Mágocson sokat tépdesett ritkás szakállt.

Az öreg Szendrey pár napig Pesten tartózkodott, elvégezte a dolgait, azután visszautazott Mágocsra azzal a meggyőződéssel, hogy vége a kalandos időknek, Julia boldog lehet Horvát mellett, Marika jó helyen van az intézetben, s kezdte érezni, hogy - csak ő van rossz helyen a mágocsi uradalomban.

Kirepült minden madár a Szendrey házból, az öregur érezni kezdte árvaságát, a Károlyi grófoknak már kezdett példálózni, hogy az öreg szolgát el kell kergetni...

A Károlyiak nem mutattak hajlandóságot az öreg szolga elkergetésére és Szendreynek egy ideig meg kellett elégednie azzal, hogy leveleket kapott és leveleket irt Pestre szakadt kedveseinek.

Mindig takarékos ember volt, de most már élére rakott minden garast, egyszerre érezte, hogy értelme van az életének.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Julia Petőfi hátrahagyott iratait rendezgette, feljegyezte az emlékeit.

Orlay Petrics Soma Pesten át Bécsbe, onnan Münchenbe ment, festészetet tanult. Pesten átutaztában meglátogatta Horvátékat. Julia akkor megkérte, hogy irja fel Petőfi fiatalkorára vonatkozó emlékeit, küldje el neki ezeket a feljegyzéseket.

Orlay rossz levelező volt, a válasz csak késett, késlekedett.

Julia sürgető levelet irt müncheni cimére.

Karácsonyra érkezett meg a válasz: Orlay hosszu levélben irta le Sándorral közös kóborlásaikat, fiatal éveik kalandos utjait.



- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Egy Petőfi élt még a nagyvilágban: István. A honvédtisztből osztrák közlegény lett. Tirolból, majd Németországból, később Schleswig-Holsteinből jöttek a levelei.

Horvát, Julia kérésére, próbált közbenjárni, hogy Istvánt szabaditsák meg a katonai szolgálattól, de Horvát igen rossz ajánlólevél volt a hatalmasoknál.

Szükség volt rá az egyetemen, mert tanszékére nem találtak még csak megközelitőn jó szakembert sem, de - csak ezért ülhetett az egyetemen, igaz, hogy csak helyettesi minőségében: saját helyettese volt, miután rendes tanárságától megfosztották. Tanársága nem tette megbizhatóvá s a rendőrfőnökségen vezetett lapján ott szerepelt az ujabb büne: feleségül vette Petőfi Sándor özvegyét...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Özvegyét?

Hol innen, hol onnan érkezett a hir, hogy Petőfi Sándort látták! Volt honvédek jelentkeztek, hogy Törökországban találkoztak vele, mások együtt bujdostak Erdélyben a költővel. Emlegették egy erdélyi korcsma ajtaját, amelyre állitólag feljegyezte egy vándor, hogy ott járt Petőfi Sándor.

Szendrey Ignác is bevallotta nagypironkodva, hogy 1850 áprilisában neki is hirt hoztak, hogy Petőfi él, - de nem hitte és nem akarta tudatni Juliával a hirt...

Egy vásárhelyi asszony jött ekkor Mágocsra, Bathó Ferencnek, a mágocsi uradalom vezetőjének, lakásán jelentkezett, hogy nála van egy fiatalember, aki azt mondja, hogy Petőfi. Bathó nem szólt Szendreynek, maga ment át Vásárhelyre. Talált ott egy embert, aki nem látszott Petőfinek, de Petőfinek mondotta magát és olyan dolgokat beszélt életéből, hogy azokat a dolgokat Bathó hite szerint csak a költő ismerhette. Bathó visszament Mágocsra, Szendreyért.

Mire Szendrey Vásárhelyre érkezett, az állitólagos Petőfinek már nyoma sem volt...

Julia örvendezve hallott minden hirt, ami ujjáébreszhette benne az eltemetett reménységet, hogy Petőfi mégis életben van.

Garay kérdezte meg tőlük egyszer:

- Mit tennétek, ha Sándor megkerülne?

Julia az urára nézett, s nyugodtan mondta:

- Mit tennénk? Sándorom megértene engem, Árpádnak megköszönné, hogy nem hagyott elveszni, mellém állt, mikor már csak a halálban hittem. A törvény elválasztana bennünket és én visszatérhetnék Petőfihez... Ugy-e, Árpád?

Horvát elgondolkozva maga elé meredt.

- Julia, őszinte vagyok... Nagy csapás volna reám... Nem érdemelném meg sorsomtól. De ha téged boldoggá tenne ez a változás...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

1851 májusában Szendrey Ignácot Kis-Derékegyházán érte a hir, hogy a sejtelmek nem csaltak, most már bizonyos a dolog: nemsokára karjaiba veheti második unokáját.

Szeptember 6-ikán megszületett Horvát Árpád és Szendrey Julia első gyermeke, akit az apa kivánságára Attilának neveztek, bár ilyen nevü szentet nem sikerült találni a katolikus egyház hitvallói sorában.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Decemberben vendég érkezett a Lipót uccai házba. Horvát csak hirből ismerte, mégis szeretettel fogadta, mert Petőfinek nevezték a jövevényt: Petőfi István volt.

Julia bejegyezhette a fontos családi eseményekről vezetett jegyzékébe:

»István szabadságra hazajött a katonaságtól.«

Petőfi Sándor öccse pár napot töltött Pesten, azután Péterváradra utazott azzal a szent meggyőződéssel, hogy Sándor özvegye nem kerülhetett volna megértőbb ember mellé, mint Horvát Árpád.

Ugyanakkor egy bujdosó végleg befejezte bujdosásait és - osztrák hivatali szolgálatának is búcsút mondott. Lauka Gusztáv sok hányattatás után eljegyezte és feleségül vette Stockinger Antóniát, visszavonult szaniszlói magányába és irt.

Julia őszinte örömmel hallotta, hogy gyerekéveinek hetvenkedőkedvü, örökké nagyzoló lovagja révbe érkezett.

S ugyancsak 1851-ben érkezett Pestre egy apró fekete emberke. Erdélyből jött, a magába szedett sok tudományon kivül igen keveset hozott magával a pesti honfoglalásra. Mikor az indóházat elhagyva a Kerepesi utra lépett, dehogy is gondolta volna, hogy a Tükör uccában egy szépséges fiatal leányt nevelnek a számára, aki élete legnagyobb kincse, örökké aranyoskedvü párja lesz. Gyulai Pál volt a fiatalember, aki később Szendrey Marika férje lett.

Ki kereste volna tragédiák magvát ennek az évnek csendes nyugalmában?...


XVIII.
Egy nap az Uj Épületben.


Haynau uralma véget ért, Bécs a budai várba beköltöztette Albrecht főherceget, rábizta Magyarország katonai és polgári kormányzatának vezetését. A főherceg valószinüleg keveset törődött azzal, hogy nevében és helyette miképen kormányozzák a leigázott »lázadó« országot. Hivatalnokai kezdetben jónak látták kimélettel viselkedni a néppel szemben. Természetes következménye volt ez Haynau vérengző korszakának, amelynek eseményeit egész Európa, az egész müvelt világ elitélte. Bécsnek nem kellett többé véreskezü ember, Albrecht főherceg nem gyilkoltatni, hanem rendet csinálni, pacifikálni jött Budára.

A kimélet tartott vagy másfél esztendeig. Ekkor a bécsi kormány külföldi megbizottjai részéről nap-nap mellett olyan jelentések érkeztek, amelyekből a magyarok külföldi és hazai szervezkedésére, összeesküvésekre gondolhattak a kormánykörök. A jelentések következtében ismét szigorúbb lett a polgárok rendőrségi ellenőrzése. Haynau távozása után meglehetősen elhanyagolták a feketelista vezetését, 1852-ben azonban már ismét ugyszólván házról-házra mentek a rendőrközegek, kérdezősködtek, tudakozódtak a lakók megbizhatósága és viselt dolgai után.

Az öreg Szendrey Ignácot most nem fenyegethette semmi veszedelem. Nem volt forradalmár természet. A szabadságharc alatt is megelégedett azzal, hogy annyit adott az országnak, amennyit követeltek tőle, de nem avatkozott bele a nép és a dinasztia harcába. Ugyanilyen nyugodtan, megfontoltan vezette élete folyását a szabadságharc leveretése után is. Attól nem kellett félni, hogy ő rendőrkézre kerül.

Julia családjának három tagja lehetett gyanus: Horvát Árpád, aki hazafias felfogását sohasem rejtette véka alá s aki emiatt még sokáig hiába várta egyetemi tanári kinevezését, - Petőfi István, aki Péterváradon élt és - a harmadik volt maga Julia.

1852 májusában Petőfi István bevásárolni jött Pestre. Megérkezése után természetesen Horvát Árpádékhoz ment, ott volt szállása. A megérkezését követő napon rendőrügynökök jelentek meg Horvát Árpád lakásán, Petőfi Istvánt keresték. Petőfi jelentkezett.

- Önt letartóztatjuk, - közölték vele.

Meglepetten kérdezte:

- Mit vétettem?

A rendőrügynök erre csak annyit mondott, hogy Petőfi Istvánnak majd a rendőrség előtt kell számot adni összeesküvéséről.

Horvát Árpád összeköttetései révén még aznap megtudta, hogy mivel vádolják Julia sógorát. Pataki emigráns ügynök Schleswig-Holsteinban egy csomó volt honvéd között szolgált az egyik osztrák ezredben. Ugyanott szolgált Petőfi István is. Pataky összeirta azokat a magyar katonákat, akiket a maga feje után megbizhatónak gondolt egy eljövendő ujabb forradalom esetére. A magyar fiuknak szót sem szólt terveiről, ő maga azonban nyugodtan tervezgetett, jegyzeteket csinált, listákat állitott össze, mindaddig, amig le nem leplezték és le nem tartóztatták őt. Pataky listája a rendőrség kezébe került s a névjegyzékben szereplő katonákat mind összefogták. Petőfi István is a letartóztatottak között volt. Miután a honvédségnél századosi rangot ért el, később az osztrák hadseregben altiszti rangig vitte, mert szép irása volt. Letartóztatása után azonnal megfosztották altiszti rangjától, megindult ellene az eljárás.

Petőfi Istvánt Horvát Árpád lakásáról vitték el. Természetes, hogy ez a körülmény még jobban gyanúba keverte az amúgy is gyanús Horvát-családot. Julius közepén ismét megjelent néhány rendőrügynök a Lipót uccai házban. Házkutatási parancsuk volt. Horvát Árpád nem volt otthon, Julia fogadta a rendőröket. Ellentmondás nélkül vette tudomásul, hogy fel akarják forgatni a lakását. Vezette őket szobáról-szobára, abban a biztos tudatban, hogy ugyis hiába keresnek, nem találnak semmit.

A rendőrök a házkutatás során eljutottak Julia szobájába, amelynek falait Petőfi Sándor Orlay által festett arcképén kivül Kossuth Lajos és Bem arcképe diszitette.

A rendőrbiztos megállt Kossuth Lajos képe előtt, felvont szemöldökkel, csudálkozva nézett Juliára. Az asszony rögtön észrevette, hogy baj van. Mig az alantasabb rendőrügynökök fiókjaiban turkáltak, ő félrevonta a rendőrbiztost, megkérdezte:

- E képek őrzésének lehetnek-e férjemre nézve kellemetlen következményei?

- Igen, állását is elveszitheti miattuk, - válaszolt jóindulatuan a rendőrtiszt.

Julia azonnal kész volt az elhatározással:

- A képeket én hoztam a házba, azok az enyémek...

A rendőrtiszt elfogadta ezt a magyarázatot.

- Kegyed hozta őket ide, kegyed felelős az őrizésükért.

A rendőrök távoztak anélkül, hogy akár egy kompromittáló sort is találtak volna Horvát Árpád házában. Csak kompromittáló képeket találtak.

Julius 21-én Horvát Árpádné részére hivatalos irást hoztak: a rendőrség másnapra beidézte kihallgatás végett. Kossuth, Bem és Petőfi arcképe miatt hallgatták ki az asszonyt. Petőfire nézve elfogadták a magyarázatot, hogy az asszony, az özvegy, mégis csak megőrizheti férje képét, akkor is, ha az forradalmár volt; Kossuthra és Bemre azonban nem volt mentség.

Horvát Árpád estig hiába várta Julia hazatérését. Aggodalommal telve ment be a rendőrségre, kérdezte, mi történt feleségével. Készségesen megadták neki a felvilágositást: Horvát Árpádnét tilalmas képek őrzéséért egynapi fogságra itélték.

Szendrey Julia a julius 22-ről 23-ra virradó éjszakát a véres emlékezetü Uj Épület falai között töltötte.

Horvát Árpád az Uj Épület kapujában várta feleségét s azt a kis szegfücsokrot, amelyet akkor Julia a keblén viselt, éveken keresztül nagy becsben őrizte dolgozószobájában.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Marika még mindig Janisch asszonyság Tükör ucca 258. szám alatti nevelőintézetében volt. Az öreg Szendrey hónapokon keresztül csak Marikának irt, Juliáék egy sor irást sem kaptak tőle. Az öreg ur 1852 október 16-án irt, Marikához intézett levele végül megfejtette a rejtélyt: Szendrey Ignác dehogy haragszik Horvát Árpádékra! Csak éppen a Lipót uccai ház házszámát felejtette el.

    »Juliát és Árpádot is tisztelem, legközelebbi leveledben irt meg lakásuknak a házszámát - elfelejtettem - hogy tudjak nékik is irni. Mondd meg Juliának, hogy az ő leveleket is régen várom és óhajtanám tudni, miként volnának mind ők, mind a gyerekek - csókold helyettem mind Zoltánt, mind Attilátskát - el ne felejtsd!!«

Szendrey atyai szeretetének ez a jele egy kis örömet hozott a Horvát-házba, a gyerekek egészségesek voltak, ez volt a legnagyobb öröm; Marika minden vasárnap ott volt, babusgatta az ő »szeretett anyuskáját«, Juliát, s Julia örömmel látta, mint feslik gyönyörü rózsává a legfiatalabb Szendrey-bimbó.

Csak István miatt aggódtak és - joggal aggódtak.

Petőfi Istvánt 1853 február 3-án három évi sáncmunkára itélte a hadbiróság. Szegény Pistát Theresienstadtba vitték.

Juliának egy másik megértő jóbarátja is kidőlt a sorból. 1853 november 5-én - miután előbb már teljesen elvesztette látását - meghalt Garay János.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Ugyanebben az időben mi foglalkoztatta a hivatalos világot?

Kempen altábornagy, a bécsi titkosrendőrség főnöke, egyik londoni ügynökétől 1853 junius elején a következő meglepő jelentést kapta:

    »A népszerü népköltő Pethőfy, akit halottnak tartanak, Pest vármegyében rejtőzködik; felesége, hogy nyomát elmossa, beleegyezésével házasságra lépett...«

Kempen altábornagyot megriasztotta ez a hir. Jól ismerte a magyar forradalmárok történetét, tudta, hogy abban a harcban milyen agitációs erőt jelentett Petőfi Sándor minden sora. Megijesztette a hir, hogy Petőfi Pestmegyében tartózkodhat. Ha a költő ott van, akkor valószinüleg összeesküvést szit, minden eddig leleplezett összeesküvésnél veszedelmesebbet.

A londoni jelentés vétele után 1853 julius 23-án levelet irt egyenesen Albrecht főherceg őfenségének, Magyarország katonai és polgári kormányzójának. Maga Kempen altábornagy irta a levelet s a kormányzónak küldte, - annyira fontosnak tartotta a londoni hirt.

    »Egy londoni levélben, amelyet bátorkodom kivonatban Ő Fenségének idemellékelni, azt állitják, hogy az ismert költő Petőffy még él, és Pest megyében rejtőzködik és hogy felesége megint férjhez ment, hogy létezése minden nyomát elmossa...

    ...Minthogy sulyt helyezek rá, hogy az emlitett forrásból való közlések megbizhatóságát kipróbáljam és egyben megállapitsam, vajon van-e és miféle összeköttetése e forrásnak Magyarországon, bátorkodom Fenségedet arra kérni, kegyeskedjék megállapittatni, vajjon Petőffy özvegye csakugyan férjhez ment-e másodszor...

    Az eredményről kérem szives értesitését,

    Kempen.« 

Albrecht főherceg a hozzá beosztott Panat altábornagynak adta ki a bécsi átiratot. Az altábornagy a titkos irattárból kikerestette a Petőfi-ügy régi aktáit. Igy megtalálták a budapesti katonai kerületi parancsnokság 1852 augusztus 11-én kelt jelentését, amelyben a Petőfi Sándor után inditott nyomozás eredményének egyik részleteként jelenti a parancsnokság, hogy Petőfi özvegye férjhezment.

Panat altábornagy a Bécsből sürgősen irt és küldött levélre sürgősen, már julius 28-án válaszolt:

    »No. 13. 966 G
    ------------------  RES
        3093 P. 2.

A császári, katonai és polgári kormányzóságtól
Kempen őexellenciájának

    Buda, 1853 julius 28. 

    3075/B. M. számu e hó 23-án kelt becses irata ideiglenes elintézéseképen tisztelettel értesitjük Excellenciádat, hogy a budapesti katonai kerületi parancsnokság az innen 2041/368. I. szám alatt julius 25-én kiküldött irásban     adott megbizás következtében 992/RES. szám alatt 1852 augusztus 11-én jelentette, hogy Petőffy Sándor költő hátramaradott özvegye mult farsangban Pesten ujra férjhezment.

    Mindazonáltal e körülmény részletesebb megállapitása végett stb... egyidejüleg megtétettek a megfelelő intézkedések s nem mulasztjuk el az errevonatkozó eredményről Kegyelmességedet értesíteni.

    Őcsászári Fensége nevében

Panat       
    altábornagy.« 

Pesten és Pestmegyében csakugyan megindult a nyomozás. Ennek egyik legfontosabb lépése volt a Szántófy Antal plébánoshoz intézett felhivás: tegyen jelentést a katonai és polgári kormányzóságnak arról, hogyan történt Horvát Árpád és Szendrey Julia házasságkötése, milyen alapon tekintette halottnak a plébános Szendrey Julia első férjét.

Szántófy 1853 december végére készült el jelentésével. Ebben a következőket irja:

    »Petőfy Sándor özvegye, született Szendrey Julia 1850 julius 21-én, a Szent Lipót plébániai kápolnában házasságot kötött Horváth Árpád egyetemi tanár urral.

    Minthogy a forradalomban hirtelen eltünt Petőfy haláláról halottlevelet nem lehetett felmutatni, - eljárásomban a következő okmányokra támaszkodtam:

    1. Cecz: »Bem in Siebenbürgen« röpirat, megjelent Hamburgban 1850-ben.

    2. Pataky: »Bem's Feldzug in Siebenbürgen«, röpirat, megjelent Lipcsében 1850-ben. NB. Pataky Bem hadsegéde volt és mint ilyen: Petőfy barátja és kollégája. Mindkét szerző emliti Petőfy halálát a segesvári csata leirásánál. Ez a csata 1849 julius 31-én volt.

    3. Petőfy özvegye a forradalom befejezése után egész Erdélyt beutazta, hogy férje nyomára jusson és egyhangu volt a vélemény Petőfy Segesvár mellett történt elestéről, - miközben a császári osztrák hadsereg ezredese Heydte még azt is állitotta, hogy Petőfi holttestét saját szemével látta. - Az emlitett nőnek eskü alatt tett ez a vallomása irásban megvan levéltáramban.

    De méginkább meggyőztek engem Petőfy haláláról az erkölcsi okok.

    4. Petőfy köztudomás szerint kiméletlen dühöngő volt, - aki azonban őrjöngve szerette feleségét - és hütlen nején bizonyosan bosszút állt volna. Ha tehát Petőfy feleségének csak sejtelme is lehetett volna arról, hogy férje még él - semmiesetre sem mert volna második házasságra lépni. Petőfy pedig, ha életben volna, semmiesetre sem mulasztotta volna el életjelt adni magáról, már csak azért sem, hogy a törvénytelen házasságot szétrombolja, - s a legkevésbé sem engedte volna át most ötesztendős, forrón szeretett fiát a törvénytelen házaspárnak, hanem a maga számára reklamálta volna a gyermeket.

    Pest, 1853. december 29.

Szántófy Antal 
    Szentlipót-városi plébános.« 


A plébános jelentését Panat altábornagy másolatban küldte el Bécsbe Kempennek. A kisérőlevél 1854 január 4-én kelt, száma 152 G/32 P. 2. RES.

    »Ami azt az állitást illeti, hogy a költő Petőffy Pest vármegyében rejtőzködik, az erre vonatkozólag elrendelt nyomozás eddig eredménytelen maradt. Petőffynek itteni ismerősei és egykori barátai ugy vélekednek, hogy az illető a magyar forradalom utolsó idejében, mint honvédőrnagy és hadsegéd állitólag Bem lázadó tábornok oldalán tartózkodván, Erdélyben az 1849 julius 31-én vivott segesvári ütközetben a kozákok által megöletett.

    Petőffy a zalamegyei Keszthelyből való Szendrey Juliával élt házasságban és e házasságból egy fiugyermek született 1848 december 15-én.

    1850 julius 21-én Petőffy Julia, az állitólagos özvegy, feleségül ment Horváth Árpádhoz, a pesti egyetem diplomatikai és heraldikai tanárához, aki pesti illetőségü és saját házában Pesten lakik. Az esketést Szántófy Antal prépostplébános végezte Pesten. Azok az argumentumok, amelyek a plébánost kétségtelenül meggyőzték Petőffy Sándor valóban bekövetkezett haláláról és őt arra birták, hogy az esketést foganatositsa, Kegyelmességed számára másolatban csatolt nyilatkozatában foglaltatnak.

    Minthogy a kormányzóság szükségesnek látja a nyomozást elrendelni azon állitásra vonatkozólag is, hogy von der Heydte, az ötödik számu Savojay Jenő herceg dragonyos ezred ezredese, Petőffy holttestét látta, nem fogjuk elmulasztani az erre vonatkozó eredményt Kegyelmességeddel közölni.

    Panat.« 


Jelentéstételre szólitották Heydtet s az ezredes megerősitette azt a nyilatkozatot, amit Petőfiné előtt tett.

Bécset annyira érdekelte Szendrey Julia házassága, hogy még Heydte és a lipótvárosi plébános nyilatkozatával sem látták lezártnak az ügyet. Átiratot küldtek Scitovszky esztergomi érsekhez, kérték, inditson vizsgálatot Szendrey Julia és Horvát Árpád házasságának körülményei iránt s amennyiben azt tapasztalná, hogy a plébános helytelenül járt el a házasságkötésnél, gondoskodjék Szántófy megfeddéséről s a házasságot nyilvánitsa semmisnek.

A hercegprimás 1854 február 25-én 1132 számu átiratában válaszolt a kormányzónak. Az átirat a következő:

»Fenséges Főherceg Ur!

    Ő császári Fensége f. év jan. 18-án kelt 1106/194. sz. nagyrabecsült átiratával kegyes volt figyelmemet felhivni a költő Petőfy halálára és ezzel összefüggésben állitólagos özvegyének Horváth Árpád professzorral már megkötött házassága érvényességére vonatkozólag hiresztelésszerüen fölmerülő kételyekre. Ennek következtében nyomban felelősségre vontam Szántófy Antalt, az illető pesti plébánost, és felvilágositást kértem tőle mindazokra az okokra vonatkozóan, amelyek őt a kérdéses házasság megáldására birták.

Már most, a f. hó 18-án elém terjesztett aktákból kitünik, hogy az emlitett plébános hivatalos müködése közben, teljes óvatossággal járt el, miután megszerezte a költő Petőfy halálára vonatkozó erkölcsi bizonyosságot, amelyet a szemtanúk vallomásai szolgáltattak. Ennélfogva az özvegy házasságának érvényességéhez semmi kétely nem férhet.

Amidőn ez ügyben cs. Fenségednek ezt a megnyugtató jelentést küldeni van szerencsém, maradok

a legmélyebb tisztelettel

Esztergom, 1854 febr. 25.

Ő cs. Fenségednek

legalázatosabb szolgája

Scitovszky János, 
primás.«    

  Szendrey Julia Kossuth Lajos és Bem arcképe miatt egy napot töltött az Uj Épületben. Sohasem tudta meg, nem is sejtette, hogy egy londoni ügynök jelentése következtében ennél az egynapos fogháznál sokkal sulyosabb veszedelmek fenyegették őt...




Albrecht főherceg 1851-ben Pestre érkezik. Weichslgärtner Vince akad. festő ceruzarajza. (Székesfővárosi Muzeum.) 
- A Grassalkovich-palota. Cserna Károly akvarellje. (Székesfővárosi Muzeum.)



Forrás: Szendrey Júlia: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása, Kiadó: Genius, Budapest, 1930.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése