XVII.
Szendrey ur második
unokája.
Horvát
Árpád levele Szendreyhez:
»Pest, Septemb. 850
Tisztelt Atyám Uram!
Becses levele, mellyet ma szerencsém volt
megkapni, egy részben igen fájdalmasan érintett, mivel kedves Atyánk
betegeskedése esett általa tudtunkra; de más részben megnyugtatólag hatott
kedélyünkre, mert a kedves kis Zoltán miatt már nagyon aggódtunk, s Juliát
rémként üldözte a gondolat, hogy a kis fiu megbetegedett...
Kifejezzük köszönetünket azon valódi atyai
szeretetéért s gondoskodásaért, melylyel Zoltánka iránt viseltetett, s hozza őt
minél előbb karjainkba, hogy alkalmunk legyen, Apám uram kezeit csókolva, atyai
jóságát élőszóval is megköszönni.
Kedves Juliámat s magamat tapasztalt atyai
kegyébe ajánlván azon édes reményben, hogy egéssége e sorok vételekor már
teljesen helyre állott, maradunk...«
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
-
Elültek
a viharok, amelyek Petőfi özvegyének második házassága miatt felkorbácsolták a
pesti társaság életének nyugalmát.
Azok,
akik a házasság első heteiben átmentek az ucca tulsó oldalára, ha Juliát
köszönteni kellett, most már az ucca közepén tartottak járásuk-kelésükben,
igazán csak jó és rossz kedvük kérdése volt, hogy megérkeznek arra az oldalra,
ahol Horvát Árpádné sétál, s köszöntésére megemelik a kalapjukat, köszöntő
mozdulatára áradozó - őszinte, vagy alakoskodó - örömmel válaszolnak:
-
Kedves Juliám! Olyan öröm látni téged és örvendeni annak, hogy megszabadultál
kellemetlenségeidtől, megnyugodhattál... Horvát bizonyosan igyekszik feledtetni
veled a multat...
Julia
elégedett volt és csudálkozva kérdezhette vissza a fullánkos kérdésre:
-
Miért kellene nekem elfelejteni a multat? Az uram nem kivánja, hogy felejtsem
multamat, mert abban semmi felejtenivaló nincs...
-
Sándorod emléke nem nyugtalanitja?
-
Sándorom emléke? Sándorom emléke szent előttem és szent Árpád előtt is... Vagy
nem ismeritek őt? Nem tudjátok, hogy Petőfi emlékének tiszteleténél csak az a
megértés nagyobb, amellyel az én visszaemlékezéseimre tekint... Ó! Árpád nem
akarja elhomályositani Sándorom emlékét...
-
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Október
első napjaiban Juliával madarat lehetett volna fogatni. Marika huga Janisch
asszonyság nevelőintézetében, a Tükör uccában tanulgatta azokat a dolgokat,
amelyek tudása a müvelt úri kisasszonyok számára elkerülhetetlenül szükséges
volt. A gyönyörüen növekedő és feltünő szépségbe virult kislány vasárnapi
látogatása mindig öröm volt Juliának, most kétszeres öröm, mert a leány magával
hozta Szendrey Ignác ur levelét, amelyben értesiti, hogy jövő hét végén Pestre
érkezik - Petőfi Zoltán urral egyetemben.
Szendrey
igen elfoglalt ember volt. Mágocsi állásának felelőssége kiterjedt Károlyi
Lajos gróf minden uradalmára, az öreg sokat utazott összevissza az országban,
nem igen volt ideje arra, hogy leányaival külön-külön levelezzen. Ha valami
irnivalója volt, azt ugy irta meg, hogy Marika Juliának, Julia Marikának
tartozott számot adni az öregur életéről, kivánságairól.
Marika
boldogan betelepedett Julia ölébe:
-
Édes anyácskám, hogy én milyen boldog vagyok itt, azt el sem mondhatom... S
hogy milyen boldog leszek jövő vasárnap! Először is itt lehetek anyácskámnál...
Másodszor itt lesz a kisfiam... Mert nem haragszol ugye, ha Zoltánkát
kisfiamnak nevezem? Miért haragudnál, békésen megosztozhatunk a szeretetében és
ő lesz a világ legszeretettebb gyermeke... Harmadszor itt lesz a papánk és -
anyukám is boldog lesz, mert Szendrey Ignác úr nemcsak az enyém, hanem az ő
papája is... Hát van-e még olyan boldogság, mint az enyém?
Horvát
az iróasztal mellett ült, dolgozott. Marika kedveskedve intett felé:
-
Természetesen anyukám boldogsága még nagyobb, mert neki férje is van...
A
következő vasárnap együtt volt az egész család. Nagy volt az öröm, mert
Zoltánka megismerte az anyját és sirás nélkül betelepedett Horvát ölébe,
megismerte a Mágocson sokat tépdesett ritkás szakállt.
Az
öreg Szendrey pár napig Pesten tartózkodott, elvégezte a dolgait, azután
visszautazott Mágocsra azzal a meggyőződéssel, hogy vége a kalandos időknek,
Julia boldog lehet Horvát mellett, Marika jó helyen van az intézetben, s kezdte
érezni, hogy - csak ő van rossz helyen a mágocsi uradalomban.
Kirepült
minden madár a Szendrey házból, az öregur érezni kezdte árvaságát, a Károlyi
grófoknak már kezdett példálózni, hogy az öreg szolgát el kell kergetni...
A
Károlyiak nem mutattak hajlandóságot az öreg szolga elkergetésére és
Szendreynek egy ideig meg kellett elégednie azzal, hogy leveleket kapott és
leveleket irt Pestre szakadt kedveseinek.
Mindig
takarékos ember volt, de most már élére rakott minden garast, egyszerre érezte,
hogy értelme van az életének.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - -
Julia
Petőfi hátrahagyott iratait rendezgette, feljegyezte az emlékeit.
Orlay
Petrics Soma Pesten át Bécsbe, onnan Münchenbe ment, festészetet tanult. Pesten
átutaztában meglátogatta Horvátékat. Julia akkor megkérte, hogy irja fel Petőfi
fiatalkorára vonatkozó emlékeit, küldje el neki ezeket a feljegyzéseket.
Orlay
rossz levelező volt, a válasz csak késett, késlekedett.
Julia
sürgető levelet irt müncheni cimére.
Karácsonyra
érkezett meg a válasz: Orlay hosszu levélben irta le Sándorral közös
kóborlásaikat, fiatal éveik kalandos utjait.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Egy
Petőfi élt még a nagyvilágban: István. A honvédtisztből osztrák közlegény lett.
Tirolból, majd Németországból, később Schleswig-Holsteinből jöttek a levelei.
Horvát,
Julia kérésére, próbált közbenjárni, hogy Istvánt szabaditsák meg a katonai
szolgálattól, de Horvát igen rossz ajánlólevél volt a hatalmasoknál.
Szükség
volt rá az egyetemen, mert tanszékére nem találtak még csak megközelitőn jó
szakembert sem, de - csak ezért ülhetett az egyetemen, igaz, hogy csak
helyettesi minőségében: saját helyettese volt, miután rendes tanárságától
megfosztották. Tanársága nem tette megbizhatóvá s a rendőrfőnökségen vezetett
lapján ott szerepelt az ujabb büne: feleségül vette Petőfi Sándor özvegyét...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Özvegyét?
Hol
innen, hol onnan érkezett a hir, hogy Petőfi Sándort látták! Volt honvédek
jelentkeztek, hogy Törökországban találkoztak vele, mások együtt bujdostak
Erdélyben a költővel. Emlegették egy erdélyi korcsma ajtaját, amelyre állitólag
feljegyezte egy vándor, hogy ott járt Petőfi Sándor.
Szendrey
Ignác is bevallotta nagypironkodva, hogy 1850 áprilisában neki is hirt hoztak,
hogy Petőfi él, - de nem hitte és nem akarta tudatni Juliával a hirt...
Egy
vásárhelyi asszony jött ekkor Mágocsra, Bathó Ferencnek, a mágocsi uradalom vezetőjének,
lakásán jelentkezett, hogy nála van egy fiatalember, aki azt mondja, hogy
Petőfi. Bathó nem szólt Szendreynek, maga ment át Vásárhelyre. Talált ott egy
embert, aki nem látszott Petőfinek, de Petőfinek mondotta magát és olyan
dolgokat beszélt életéből, hogy azokat a dolgokat Bathó hite szerint csak a
költő ismerhette. Bathó visszament Mágocsra, Szendreyért.
Mire
Szendrey Vásárhelyre érkezett, az állitólagos Petőfinek már nyoma sem volt...
Julia
örvendezve hallott minden hirt, ami ujjáébreszhette benne az eltemetett
reménységet, hogy Petőfi mégis életben van.
Garay
kérdezte meg tőlük egyszer:
-
Mit tennétek, ha Sándor megkerülne?
Julia
az urára nézett, s nyugodtan mondta:
-
Mit tennénk? Sándorom megértene engem, Árpádnak megköszönné, hogy nem hagyott
elveszni, mellém állt, mikor már csak a halálban hittem. A törvény elválasztana
bennünket és én visszatérhetnék Petőfihez... Ugy-e, Árpád?
Horvát
elgondolkozva maga elé meredt.
-
Julia, őszinte vagyok... Nagy csapás volna reám... Nem érdemelném meg
sorsomtól. De ha téged boldoggá tenne ez a változás...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
1851
májusában Szendrey Ignácot Kis-Derékegyházán érte a hir, hogy a sejtelmek nem
csaltak, most már bizonyos a dolog: nemsokára karjaiba veheti második unokáját.
Szeptember
6-ikán megszületett Horvát Árpád és Szendrey Julia első gyermeke, akit az apa
kivánságára Attilának neveztek, bár ilyen nevü szentet nem sikerült találni a
katolikus egyház hitvallói sorában.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Decemberben
vendég érkezett a Lipót uccai házba. Horvát csak hirből ismerte, mégis
szeretettel fogadta, mert Petőfinek nevezték a jövevényt: Petőfi István volt.
Julia
bejegyezhette a fontos családi eseményekről vezetett jegyzékébe:
»István szabadságra hazajött a katonaságtól.«
Petőfi
Sándor öccse pár napot töltött Pesten, azután Péterváradra utazott azzal a
szent meggyőződéssel, hogy Sándor özvegye nem kerülhetett volna megértőbb ember
mellé, mint Horvát Árpád.
Ugyanakkor
egy bujdosó végleg befejezte bujdosásait és - osztrák hivatali szolgálatának is
búcsút mondott. Lauka Gusztáv sok hányattatás után eljegyezte és feleségül
vette Stockinger Antóniát, visszavonult szaniszlói magányába és irt.
Julia
őszinte örömmel hallotta, hogy gyerekéveinek hetvenkedőkedvü, örökké nagyzoló
lovagja révbe érkezett.
S
ugyancsak 1851-ben érkezett Pestre egy apró fekete emberke. Erdélyből jött, a
magába szedett sok tudományon kivül igen keveset hozott magával a pesti
honfoglalásra. Mikor az indóházat elhagyva a Kerepesi utra lépett, dehogy is
gondolta volna, hogy a Tükör uccában egy szépséges fiatal leányt nevelnek a
számára, aki élete legnagyobb kincse, örökké aranyoskedvü párja lesz. Gyulai
Pál volt a fiatalember, aki később Szendrey Marika férje lett.
Ki
kereste volna tragédiák magvát ennek az évnek csendes nyugalmában?...
XVIII.
Egy nap az Uj Épületben.
Haynau
uralma véget ért, Bécs a budai várba beköltöztette Albrecht főherceget, rábizta
Magyarország katonai és polgári kormányzatának vezetését. A főherceg
valószinüleg keveset törődött azzal, hogy nevében és helyette miképen
kormányozzák a leigázott »lázadó« országot. Hivatalnokai kezdetben jónak látták
kimélettel viselkedni a néppel szemben. Természetes következménye volt ez
Haynau vérengző korszakának, amelynek eseményeit egész Európa, az egész müvelt
világ elitélte. Bécsnek nem kellett többé véreskezü ember, Albrecht főherceg nem
gyilkoltatni, hanem rendet csinálni, pacifikálni jött Budára.
A
kimélet tartott vagy másfél esztendeig. Ekkor a bécsi kormány külföldi
megbizottjai részéről nap-nap mellett olyan jelentések érkeztek, amelyekből a
magyarok külföldi és hazai szervezkedésére, összeesküvésekre gondolhattak a
kormánykörök. A jelentések következtében ismét szigorúbb lett a polgárok
rendőrségi ellenőrzése. Haynau távozása után meglehetősen elhanyagolták a
feketelista vezetését, 1852-ben azonban már ismét ugyszólván házról-házra
mentek a rendőrközegek, kérdezősködtek, tudakozódtak a lakók megbizhatósága és
viselt dolgai után.
Az
öreg Szendrey Ignácot most nem fenyegethette semmi veszedelem. Nem volt
forradalmár természet. A szabadságharc alatt is megelégedett azzal, hogy annyit
adott az országnak, amennyit követeltek tőle, de nem avatkozott bele a nép és a
dinasztia harcába. Ugyanilyen nyugodtan, megfontoltan vezette élete folyását a
szabadságharc leveretése után is. Attól nem kellett félni, hogy ő rendőrkézre
kerül.
Julia
családjának három tagja lehetett gyanus: Horvát Árpád, aki hazafias felfogását
sohasem rejtette véka alá s aki emiatt még sokáig hiába várta egyetemi tanári
kinevezését, - Petőfi István, aki Péterváradon élt és - a harmadik volt maga
Julia.
1852
májusában Petőfi István bevásárolni jött Pestre. Megérkezése után természetesen
Horvát Árpádékhoz ment, ott volt szállása. A megérkezését követő napon
rendőrügynökök jelentek meg Horvát Árpád lakásán, Petőfi Istvánt keresték.
Petőfi jelentkezett.
-
Önt letartóztatjuk, - közölték vele.
Meglepetten
kérdezte:
-
Mit vétettem?
A
rendőrügynök erre csak annyit mondott, hogy Petőfi Istvánnak majd a rendőrség
előtt kell számot adni összeesküvéséről.
Horvát
Árpád összeköttetései révén még aznap megtudta, hogy mivel vádolják Julia
sógorát. Pataki emigráns ügynök Schleswig-Holsteinban egy csomó volt honvéd
között szolgált az egyik osztrák ezredben. Ugyanott szolgált Petőfi István is.
Pataky összeirta azokat a magyar katonákat, akiket a maga feje után
megbizhatónak gondolt egy eljövendő ujabb forradalom esetére. A magyar fiuknak
szót sem szólt terveiről, ő maga azonban nyugodtan tervezgetett, jegyzeteket
csinált, listákat állitott össze, mindaddig, amig le nem leplezték és le nem
tartóztatták őt. Pataky listája a rendőrség kezébe került s a névjegyzékben
szereplő katonákat mind összefogták. Petőfi István is a letartóztatottak között
volt. Miután a honvédségnél századosi rangot ért el, később az osztrák hadseregben
altiszti rangig vitte, mert szép irása volt. Letartóztatása után azonnal
megfosztották altiszti rangjától, megindult ellene az eljárás.
Petőfi
Istvánt Horvát Árpád lakásáról vitték el. Természetes, hogy ez a körülmény még
jobban gyanúba keverte az amúgy is gyanús Horvát-családot. Julius közepén ismét
megjelent néhány rendőrügynök a Lipót uccai házban. Házkutatási parancsuk volt.
Horvát Árpád nem volt otthon, Julia fogadta a rendőröket. Ellentmondás nélkül
vette tudomásul, hogy fel akarják forgatni a lakását. Vezette őket
szobáról-szobára, abban a biztos tudatban, hogy ugyis hiába keresnek, nem
találnak semmit.
A
rendőrök a házkutatás során eljutottak Julia szobájába, amelynek falait Petőfi
Sándor Orlay által festett arcképén kivül Kossuth Lajos és Bem arcképe
diszitette.
A
rendőrbiztos megállt Kossuth Lajos képe előtt, felvont szemöldökkel,
csudálkozva nézett Juliára. Az asszony rögtön észrevette, hogy baj van. Mig az
alantasabb rendőrügynökök fiókjaiban turkáltak, ő félrevonta a rendőrbiztost,
megkérdezte:
-
E képek őrzésének lehetnek-e férjemre nézve kellemetlen következményei?
-
Igen, állását is elveszitheti miattuk, - válaszolt jóindulatuan a rendőrtiszt.
Julia
azonnal kész volt az elhatározással:
-
A képeket én hoztam a házba, azok az enyémek...
A
rendőrtiszt elfogadta ezt a magyarázatot.
-
Kegyed hozta őket ide, kegyed felelős az őrizésükért.
A
rendőrök távoztak anélkül, hogy akár egy kompromittáló sort is találtak volna
Horvát Árpád házában. Csak kompromittáló képeket találtak.
Julius
21-én Horvát Árpádné részére hivatalos irást hoztak: a rendőrség másnapra
beidézte kihallgatás végett. Kossuth, Bem és Petőfi arcképe miatt hallgatták ki
az asszonyt. Petőfire nézve elfogadták a magyarázatot, hogy az asszony, az
özvegy, mégis csak megőrizheti férje képét, akkor is, ha az forradalmár volt;
Kossuthra és Bemre azonban nem volt mentség.
Horvát
Árpád estig hiába várta Julia hazatérését. Aggodalommal telve ment be a
rendőrségre, kérdezte, mi történt feleségével. Készségesen megadták neki a
felvilágositást: Horvát Árpádnét tilalmas képek őrzéséért egynapi fogságra
itélték.
Szendrey
Julia a julius 22-ről 23-ra virradó éjszakát a véres emlékezetü Uj Épület falai
között töltötte.
Horvát
Árpád az Uj Épület kapujában várta feleségét s azt a kis szegfücsokrot, amelyet
akkor Julia a keblén viselt, éveken keresztül nagy becsben őrizte
dolgozószobájában.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Marika
még mindig Janisch asszonyság Tükör ucca 258. szám alatti nevelőintézetében
volt. Az öreg Szendrey hónapokon keresztül csak Marikának irt, Juliáék egy sor
irást sem kaptak tőle. Az öreg ur 1852 október 16-án irt, Marikához intézett
levele végül megfejtette a rejtélyt: Szendrey Ignác dehogy haragszik Horvát
Árpádékra! Csak éppen a Lipót uccai ház házszámát felejtette el.
»Juliát és Árpádot is tisztelem,
legközelebbi leveledben irt meg lakásuknak a házszámát - elfelejtettem - hogy
tudjak nékik is irni. Mondd meg Juliának, hogy az ő leveleket is régen várom és
óhajtanám tudni, miként volnának mind ők, mind a gyerekek - csókold helyettem
mind Zoltánt, mind Attilátskát - el ne felejtsd!!«
Szendrey
atyai szeretetének ez a jele egy kis örömet hozott a Horvát-házba, a gyerekek
egészségesek voltak, ez volt a legnagyobb öröm; Marika minden vasárnap ott
volt, babusgatta az ő »szeretett anyuskáját«, Juliát, s Julia örömmel látta,
mint feslik gyönyörü rózsává a legfiatalabb Szendrey-bimbó.
Csak
István miatt aggódtak és - joggal aggódtak.
Petőfi
Istvánt 1853 február 3-án három évi sáncmunkára itélte a hadbiróság. Szegény
Pistát Theresienstadtba vitték.
Juliának
egy másik megértő jóbarátja is kidőlt a sorból. 1853 november 5-én - miután
előbb már teljesen elvesztette látását - meghalt Garay János.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ugyanebben
az időben mi foglalkoztatta a hivatalos világot?
Kempen
altábornagy, a bécsi titkosrendőrség főnöke, egyik londoni ügynökétől 1853
junius elején a következő meglepő jelentést kapta:
»A népszerü népköltő Pethőfy, akit
halottnak tartanak, Pest vármegyében rejtőzködik; felesége, hogy nyomát
elmossa, beleegyezésével házasságra lépett...«
Kempen
altábornagyot megriasztotta ez a hir. Jól ismerte a magyar forradalmárok
történetét, tudta, hogy abban a harcban milyen agitációs erőt jelentett Petőfi
Sándor minden sora. Megijesztette a hir, hogy Petőfi Pestmegyében tartózkodhat.
Ha a költő ott van, akkor valószinüleg összeesküvést szit, minden eddig leleplezett
összeesküvésnél veszedelmesebbet.
A
londoni jelentés vétele után 1853 julius 23-án levelet irt egyenesen Albrecht
főherceg őfenségének, Magyarország katonai és polgári kormányzójának. Maga
Kempen altábornagy irta a levelet s a kormányzónak küldte, - annyira fontosnak
tartotta a londoni hirt.
»Egy londoni levélben, amelyet bátorkodom
kivonatban Ő Fenségének idemellékelni, azt állitják, hogy az ismert költő
Petőffy még él, és Pest megyében rejtőzködik és hogy felesége megint férjhez
ment, hogy létezése minden nyomát elmossa...
...Minthogy sulyt helyezek rá, hogy az
emlitett forrásból való közlések megbizhatóságát kipróbáljam és egyben
megállapitsam, vajon van-e és miféle összeköttetése e forrásnak Magyarországon,
bátorkodom Fenségedet arra kérni, kegyeskedjék megállapittatni, vajjon Petőffy
özvegye csakugyan férjhez ment-e másodszor...
Az eredményről kérem szives értesitését,
Kempen.«
Albrecht
főherceg a hozzá beosztott Panat altábornagynak adta ki a bécsi átiratot. Az
altábornagy a titkos irattárból kikerestette a Petőfi-ügy régi aktáit. Igy
megtalálták a budapesti katonai kerületi parancsnokság 1852 augusztus 11-én
kelt jelentését, amelyben a Petőfi Sándor után inditott nyomozás eredményének
egyik részleteként jelenti a parancsnokság, hogy Petőfi özvegye férjhezment.
Panat
altábornagy a Bécsből sürgősen irt és küldött levélre sürgősen, már julius
28-án válaszolt:
»No. 13. 966 G
------------------ RES
3093 P. 2.
A császári, katonai és polgári kormányzóságtól
Kempen őexellenciájának
Buda, 1853 julius 28.
3075/B. M. számu e hó 23-án kelt becses
irata ideiglenes elintézéseképen tisztelettel értesitjük Excellenciádat, hogy a
budapesti katonai kerületi parancsnokság az innen 2041/368. I. szám alatt
julius 25-én kiküldött irásban adott
megbizás következtében 992/RES. szám alatt 1852 augusztus 11-én jelentette,
hogy Petőffy Sándor költő hátramaradott özvegye mult farsangban Pesten ujra
férjhezment.
Mindazonáltal e körülmény részletesebb
megállapitása végett stb... egyidejüleg megtétettek a megfelelő intézkedések s
nem mulasztjuk el az errevonatkozó eredményről Kegyelmességedet értesíteni.
Őcsászári Fensége nevében
Panat
altábornagy.«
Pesten
és Pestmegyében csakugyan megindult a nyomozás. Ennek egyik legfontosabb lépése
volt a Szántófy Antal plébánoshoz intézett felhivás: tegyen jelentést a katonai
és polgári kormányzóságnak arról, hogyan történt Horvát Árpád és Szendrey Julia
házasságkötése, milyen alapon tekintette halottnak a plébános Szendrey Julia
első férjét.
Szántófy
1853 december végére készült el jelentésével. Ebben a következőket irja:
»Petőfy Sándor özvegye, született Szendrey
Julia 1850 julius 21-én, a Szent Lipót plébániai kápolnában házasságot kötött
Horváth Árpád egyetemi tanár urral.
Minthogy a forradalomban hirtelen eltünt
Petőfy haláláról halottlevelet nem lehetett felmutatni, - eljárásomban a
következő okmányokra támaszkodtam:
1. Cecz: »Bem in Siebenbürgen« röpirat,
megjelent Hamburgban 1850-ben.
2. Pataky: »Bem's Feldzug in Siebenbürgen«,
röpirat, megjelent Lipcsében 1850-ben. NB. Pataky Bem hadsegéde volt és mint
ilyen: Petőfy barátja és kollégája. Mindkét szerző emliti Petőfy halálát a
segesvári csata leirásánál. Ez a csata 1849 julius 31-én volt.
3. Petőfy özvegye a forradalom befejezése
után egész Erdélyt beutazta, hogy férje nyomára jusson és egyhangu volt a
vélemény Petőfy Segesvár mellett történt elestéről, - miközben a császári
osztrák hadsereg ezredese Heydte még azt is állitotta, hogy Petőfi holttestét saját
szemével látta. - Az emlitett nőnek eskü alatt tett ez a vallomása irásban
megvan levéltáramban.
De méginkább meggyőztek engem Petőfy
haláláról az erkölcsi okok.
4. Petőfy köztudomás szerint kiméletlen
dühöngő volt, - aki azonban őrjöngve szerette feleségét - és hütlen nején
bizonyosan bosszút állt volna. Ha tehát Petőfy feleségének csak sejtelme is
lehetett volna arról, hogy férje még él - semmiesetre sem mert volna második
házasságra lépni. Petőfy pedig, ha életben volna, semmiesetre sem mulasztotta
volna el életjelt adni magáról, már csak azért sem, hogy a törvénytelen
házasságot szétrombolja, - s a legkevésbé sem engedte volna át most
ötesztendős, forrón szeretett fiát a törvénytelen házaspárnak, hanem a maga
számára reklamálta volna a gyermeket.
Pest, 1853. december 29.
Szántófy Antal
Szentlipót-városi
plébános.«
A
plébános jelentését Panat altábornagy másolatban küldte el Bécsbe Kempennek. A
kisérőlevél 1854 január 4-én kelt, száma 152 G/32 P. 2. RES.
»Ami azt az állitást illeti, hogy a költő
Petőffy Pest vármegyében rejtőzködik, az erre vonatkozólag elrendelt nyomozás
eddig eredménytelen maradt. Petőffynek itteni ismerősei és egykori barátai ugy
vélekednek, hogy az illető a magyar forradalom utolsó idejében, mint
honvédőrnagy és hadsegéd állitólag Bem lázadó tábornok oldalán tartózkodván,
Erdélyben az 1849 julius 31-én vivott segesvári ütközetben a kozákok által
megöletett.
Petőffy a zalamegyei Keszthelyből való
Szendrey Juliával élt házasságban és e házasságból egy fiugyermek született
1848 december 15-én.
1850 julius 21-én Petőffy Julia, az
állitólagos özvegy, feleségül ment Horváth Árpádhoz, a pesti egyetem
diplomatikai és heraldikai tanárához, aki pesti illetőségü és saját házában
Pesten lakik. Az esketést Szántófy Antal prépostplébános végezte Pesten. Azok
az argumentumok, amelyek a plébánost kétségtelenül meggyőzték Petőffy Sándor
valóban bekövetkezett haláláról és őt arra birták, hogy az esketést
foganatositsa, Kegyelmességed számára másolatban csatolt nyilatkozatában
foglaltatnak.
Minthogy a kormányzóság szükségesnek látja
a nyomozást elrendelni azon állitásra vonatkozólag is, hogy von der Heydte, az
ötödik számu Savojay Jenő herceg dragonyos ezred ezredese, Petőffy holttestét
látta, nem fogjuk elmulasztani az erre vonatkozó eredményt Kegyelmességeddel
közölni.
Panat.«
Jelentéstételre
szólitották Heydtet s az ezredes megerősitette azt a nyilatkozatot, amit
Petőfiné előtt tett.
Bécset
annyira érdekelte Szendrey Julia házassága, hogy még Heydte és a lipótvárosi
plébános nyilatkozatával sem látták lezártnak az ügyet. Átiratot küldtek
Scitovszky esztergomi érsekhez, kérték, inditson vizsgálatot Szendrey Julia és
Horvát Árpád házasságának körülményei iránt s amennyiben azt tapasztalná, hogy
a plébános helytelenül járt el a házasságkötésnél, gondoskodjék Szántófy
megfeddéséről s a házasságot nyilvánitsa semmisnek.
A
hercegprimás 1854 február 25-én 1132 számu átiratában válaszolt a kormányzónak.
Az átirat a következő:
»Fenséges Főherceg Ur!
Ő császári Fensége f. év jan. 18-án kelt
1106/194. sz. nagyrabecsült átiratával kegyes volt figyelmemet felhivni a költő
Petőfy halálára és ezzel összefüggésben állitólagos özvegyének Horváth Árpád
professzorral már megkötött házassága érvényességére vonatkozólag
hiresztelésszerüen fölmerülő kételyekre. Ennek következtében nyomban
felelősségre vontam Szántófy Antalt, az illető pesti plébánost, és
felvilágositást kértem tőle mindazokra az okokra vonatkozóan, amelyek őt a kérdéses
házasság megáldására birták.
Már
most, a f. hó 18-án elém terjesztett aktákból kitünik, hogy az emlitett
plébános hivatalos müködése közben, teljes óvatossággal járt el, miután
megszerezte a költő Petőfy halálára vonatkozó erkölcsi bizonyosságot, amelyet a
szemtanúk vallomásai szolgáltattak. Ennélfogva az özvegy házasságának
érvényességéhez semmi kétely nem férhet.
Amidőn
ez ügyben cs. Fenségednek ezt a megnyugtató jelentést küldeni van szerencsém,
maradok
a legmélyebb tisztelettel
Esztergom,
1854 febr. 25.
Ő
cs. Fenségednek
legalázatosabb szolgája
Scitovszky János,
primás.«
Szendrey Julia
Kossuth Lajos és Bem arcképe miatt egy napot töltött az Uj Épületben. Sohasem
tudta meg, nem is sejtette, hogy egy londoni ügynök jelentése következtében ennél
az egynapos fogháznál sokkal sulyosabb veszedelmek fenyegették őt...
Albrecht főherceg 1851-ben Pestre érkezik. Weichslgärtner Vince akad. festő ceruzarajza. (Székesfővárosi Muzeum.)
- A Grassalkovich-palota. Cserna Károly akvarellje. (Székesfővárosi Muzeum.)
Forrás: Szendrey Júlia: Szendrey Júlia ismeretlen naplója,
levelei és halálos ágyán tett vallomása, Kiadó: Genius, Budapest, 1930.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése