SZENDREY JULIA ISMERETLEN NAPLÓJA, LEVELEI ÉS HALÁLOSÁGYÁN TETT VALLOMÁSA - Függelék

FÜGGELÉK.

A Julia-probléma teljes reviziójának gondolatára Julia kéziratos hagyatéka vezetett rá 1925-ben. E könyv második részében, amelynek cime: A halott megvédi emlékét, közzétettem Julia kéziratos hagyatékából mindazt, ami szorosan összefügg a revizióval. Nem közöltem Julia szépirodalmi munkáit, amelyek közlése tulságosan megnövesztette volna a könyvet. Nem közöltem továbbá Petőfi Istvánnak Juliához irt leveleit, amelyek inkább Petőfi Zoltán életirója számára fontosak, és nem közöltem végül Szendrey Marikának, Gyulai Pál feleségének, Juliához irt leveleit sem, amelyeket együtt kellene kiadni Marikának a Nemzeti Muzeum Ereklyetárában és magángyüjteményekben őrzött, Juliához irt többi levelével. E munka életrajzi része felhasználta azonban a kézirati hagyaték kiadatlan részeit is.

Az életrajzi rész emliti a XIX. és XX. fejezetben (135. és 146. oldal),* hogy Petőfi István szerelmes volt Julia hugába, Marikába. Ez István kiadatlan leveleiből derült ki. A XX. és XXIII. fejezetben (142. és 170. oldal) közölt levélrészletek is István kiadatlan leveleiből valók.

Marika kiadatlan leveleiből négyet közöl az életrajzi rész: a XX. fejezet (137-139), a XXI. fejezet (148-150 és 153-155) és a XXII. fejezet (157. oldal). A XV. fejezet (102-104. oldal) közli Julia Válasz-át Arany János Emléklapra cimü versére. A Válasz kéziratát Julia levelesládája őrizte meg.

A XVIII. fejezet (126. oldal) emlit egy rendőri idéző levelet. Ez a német nyelvü idéző levél is megvan Julia kézirati hagyatékában.

A revizióról támadt elgondolásomat, amely eleinte csak hipotézis volt, öt éven át igyekeztem más források feltárásával realitássá erősiteni. Igyekvésem nem volt hiábavaló. Megtaláltam csaknem mindent, amit kiegészitésül kerestem, és találtam ezenkivül sok mindent, amire nem is számitottam, ami tehát számomra is örvendetes meglepetés volt.

Igen bővizü forrásokra akadtam a Nemzeti Muzeum Széchenyi-Könyvtárának Petőfi-Ereklyetárában, ahol R. Hoffmann Mária urnő könyvtárnok és dr. Rédey Tivadar ur, a Hirlaposztály igazgatója, a legnagyobb előzékenységgel támogattak munkámban. Itt felhasználtam az Ereklyetárnak 132-179 számok alatt őrzött kézirati, nyomtatvány- és képanyagát, amely csaknem teljes egészében kiadatlan forrás volt mindmáig. Ebből az anyagból valók - számos elszórt adaton kivül - az életrajzi részben a következő szószerinti közlések:

XII. fejezet (81. old.) Juliának apjához irt udvarhelyi levele (Ereklyetár 155. szám).

XVIII. fejezet (127. old.) Szendrey Ignác levele Marikához (E. 165.)

XXI. fejezet (152. old.) Julia levele Marikához (E. 157.)

XXII. fejezet (158. old.) Gyulai Pál levele Juliához (E. 169.)

XXIII. fejezet (163. old.) Horvát Attila levele Zoltánhoz (E. 138.)

XXIII. fejezet (173. old.) Zoltán levele testvéreihez (E. 135.)

XXIII. fejezet (175. old.) Attila levele Zoltánhoz (E. 138.)

XXVII. fejezet (192. old.) Horvát Árpád levele fiaihoz (E. 141.)

XXVIII. fejezet (197. old.) Horvát Árpád levele fiaihoz (E. 141.)

XXII. fejezet (160-163. old.). A Tarka Müvek cimü kéziratos ujságot, amelynek cimlapját kicsinyitett reprodukcióban is bemutatjuk, szintén az Ereklyetár 141. számú kartotékája őrzi.

XXIII. fejezet (167. old.) Horvát Árpádnak és fiainak otthoni üzenetváltását öt füzetben Codicillus cimmel ugyancsak az Ereklyetár 141. számu csomagjában födöztem fel.

A kolozsvári és általában az erdélyi adatok és képek nagy részéhez 1849/50-ből Valentiny Antal úr, a kolozsvári egyetemi könyvtár főkönyvtárosa, és Kelemen Lajos levéltáros úr volt szíves hozzásegiteni. Ez utóbbinak köszönhetem az oroszok ötnapos kolozsvári megszállására vonatkozó nyers anyagot is. Ő volt szives a megfelelő részleteket másolatban eljuttatni hozzám két kiadatlan kéziratos naplóból. Az egyik Wass Pál 1848/49-i honvéd főhadnagy, utóbb százados kiadatlan naplója (VII. kötet), a másik Báró Bánffy Jánosné szül. báró Wesselényi Jozefa »Szabadságharcz alatti élményeim« cimü kéziratából »Az oroszok kolozsvári tartózkodása« cimü rész. Ezt az anyagot használta fel az életrajzi rész VII., VIII., IX. és X. fejezete.

A kolozsvári fejezetekre és Dékániné Vadadi Bertára vonatkozóan fontos felvilágositásokat volt szives közölni velem az előbb emlitett urak utján Hollakyné Dékáni Margit urnő, Vadadi Bertának a leánya, 1930 márc. 12-én kelt kimeritő levelében.

A XVII. fejezet (118. old.) közli Horvát Árpád levelét Szendrey Ignáchoz. E levél eredetije saját gyüjteményemben van.

Ernst Lajos ur gyüjteménye őrzi Juliának Orlai Petrics Somához irt levelét, amelyet a XIV. fejezet közöl a 100. oldalon.

A Petőfi-Ház kéziratos ereklyéi között van Juliának Petőfi Sándor halálával kapcsolatos nyilatkozata, amelyet a XV. fejezet közöl a 110. oldalon. A Petőfi-Ház ereklyetárának dus anyagából Gáspár Jenő ur, a társaság tagja és titkára, volt szives hozzásegiteni a megfelelő illusztrációs anyag kiválasztásához.

A történeti környezet és a régi Pest képanyagát dr. Bevilaqua-Borsody Béla ur volt szives kiválogatni, főleg a Szépmüvészeti Muzeum Történeti Képcsarnokának, a Székesfővárosi Muzeumnak, a Székesfővárosi Könyvtárnak és az Egyetemi Könyvtárnak gyüjteményéből.

A régi helyrajzi adatok pontos megállapitásának nehéz munkájáért dr. Romhányi István urnak, a Székesfővárosi Levéltár főtisztének, mondok ehelyütt hálás köszönetet.

Szóbeli közléseket köszönhetek:

1) Marczali Henrik professzor urnak, aki tanitványa, majd egyetemi tanártársa volt Horvát Árpádnak, és

2) Özv. Mirkovszky Gézáné szül. Gregus Gizella, azelőtt ifj. dr. Horvát Árpádné urhölgynek, aki rendelkezésemre bocsátotta családi fényképeit is. Tőle tudom azt a Szigligetiéktől eredő hiresztelést, hogy Petőfi barátai 1850-ben sorsot huztak Juliáért. (Életrajzi rész XVI. fejezet, 116-117. oldal).

A »Tarka Müvek« cimlapja. Julia két kisebb fiának, Attilának és Árpádnak, tréfás ujságja, amelyet édesanyjuk szórakoztatására irtak. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 141. sz.)

A Kisfaludy Társaság ereklyetárának kincsei.

Kutatásaim során ez év (1930) március 26-án jutottam el a Kisfaludy Társaságba. A nyomot, amely ide vezetett, a Társaság 1889/90. évi Évkönyvében találtam, ahol az ülésekről szóló jegyzőkönyvi kivonatok egyikében azt olvastam, hogy Geist Gáspár ur a Társaságnak ajándékozta Petőfi István tükrös ládikáját, amelyben »Petőfi Sándorra és családjára vonatkozó ereklyék vannak«. A Társaság akkor köszönettel tudomásul vette az ajándékot, de sohasem ismertette a ládika tartalmát, amiről érthetetlen módon nem vettek tudomást a Petőfi-kutatók sem, pedig azóta eltelt már jó negyven esztendő.

Petőfi István 1880-ban halt meg s kéziratgyüjteményét, amelyet az 1872-ben elhunyt Petőfi Zoltán után örökölt, végrendeletében a Nemzeti Muzeumnak hagyományozta. Erről a ládikáról azonban nyilván megfeledkezett, s igy maradt a ládika Csákón, ahol István Geist Gáspár földbirtokosnak az intézője volt.

Ezért a ladikáért mentem én az Akadémiába, ahol a Kisfaludy Társaság szobájában Szabolcska Mihály, a költő, és Kéki Lajos, az irodalomtörténetiró, a Társaság két titkára, a legnagyobb előzékenységgel a kezemre járt, hogy az ereklyéket megvizsgálhassam.

Egy Wertheim-szekrényben őrzi a társaság kéziratos ereklyéit, amelyeknek anyaga jórészt még feldolgozatlan. Kinyitottuk a szekrényt. Azonnal szemünkbe ötlött egy kis ládikó. Kiemeltük a szekrényből és kinyitottuk. A födele belülről tükrös volt és a ládikó az első pillantásra dohányos doboznak tetszett, mert volt benne szivarszipka, szivarvég és dohánymaradék is. Ebböl a lomból kezdtük kiemelni egymásután az elsárgult kéziratokat.

Az első lelet Petőfi Sándor két utolsó levelének az eredeti kézirata volt, a két hires marosvásárhelyi levél, amelyet Petőfi a segesvári csata előtt irt Vásárhelyről Tordán hagyott feleségének. Az egyiket 1849 julius 22-én, a másikat 1849 julius 29-én, tehát halála előtt két nappal irta, s igy ez a két levél Petőfinek az utolsó ránk maradt kézirata.

A két levelet Julia őrizgette és halála előtt, 1868-ban, fiára, Zoltánra hagyta. Zoltán vidéki vándorutjain magával hordta édesapjának ezt a két levelét és Török Károly nevü barátjának megengedte, hogy ezt a két levelet lemásolhassa. Zoltán halála után Török hagyatékából a két levél másolata 1875-ben a Nemzeti Muzeum Petőfi-Ereklyetárába került (84. sz.), s a két levél szövege ebből a másolatból vált ismeretessé.

Most előkerült a két eredeti levél, amely 1889 óta a Kisfaludy Társaság ereklyetárában lappangott. Ferenczi Zoltán a Petőfi Muzeum IV. kötetében és Havas Adolf hatkötetes nagy Petőfi-kiadásában még a muzeumi nem teljesen pontos másolatból közölte a két levelet, Havas Adolf 1896-ban, ami azt bizonyitja, hogy egyikük sem tudott az eredeti levelek hollétéről. E munka életrajzi részének V. fejezete (a 35. és a 37-38. oldalakon) az eredeti kéziratokból közli Petőfi két utolsó levelét.

A következő ereklye, amelyet a ládikából kiemeltem, egy levélboriték volt, ezzel a felirással:

Petőfi Zoltánnak

tiz éves korában.

Ezt a cimzést Julia irta. A boriték piros pecséttel volt lepecsételve, Petőfi Sándor (P. S.) ismert pecsétgyürüjével. A boritékban egy összehajtogatott levél volt. A levélben két hajfürtöt találtam, fekete selyemszállal átkötve. Az egyik Petőfi Sándor hajából való fekete fürt, a másik Julia hajából való gesztenyebarna fürt.

A levelet Julia irta 1850 április 4-én Erdődön. Ismeretlen végrendelete volt ez a levél, amelyet akkor másféléves csecsemőfiához intézett. Julia öngyilkos akart lenni, s megrenditő pársoros levelébe beletette Petőfi és a maga hajfürtjét is emlékül kis fia számára. Ezt és Petőfi fényes nevét hagyta örökül Zoltánnak.

A végrendelet pontos szövegét e munka életrajzi részének XI. fejezete közli a 75-76. oldalon.

A ládika kincsei közt lappangott Juliának 1848 augusztus 28-án édesanyjához irt levele is, amelyben értesiti édesanyját, hogy áldott állapotban van. Ennek a gyöngéd, finom levélnek a szövege a következő:

Pest, augusztus 28. 848.   

    Kedves édes Anyám!

    Csak az isten mondhatná meg, én magam se vagyok erre képes, mennyire kivánkoztam most haza, és annál nehezebben esik most, hogy semmiképen sem engedik ezt körülményeink. Csak avval vigasztalom magamat, hogy most helyett majd a tavaszszal megyünk haza; már akkor aztán valami szép ajándékot is vihetünk édes kedves Mamámnak. Egy kicsit szégyellem kimondani, hogy mit, és ezért szeretném édes Mamámra bízni, hogy találja ki magától; de ezt nem teheti, mert még illyen ajándékot nem kapott kedves jó Mamám, azért hát kimondom, de csak titokban, hogy új esztendei ajándékul egy kis unokát várhat édes Anyám, ha az isten megsegit. Akkor aztán majd megbüntetjük, mert ő az oka, hogy most nem merek arra a nagy útra indulni. Én azt hiszem, hogy kedves Szüleimnek örömére lesz ez a kis baba, s így mi is annál nagyobb örömmel várjuk ezt a kis Messiást.

    De addig ne busúljon ám sokat édes Anyám, hogy aztán egészségben találhassuk; emlékezzék csak vissza szegény Mamám, mennyire volt abban a régi bajában is, és a jó isten mindnyájunk kérelmére kigyógyitotta; ha most úgy tetszik is Mamámnak, de még se lehet nagyobb baja, mint akkor, s így nem volna rosszabb, mint elcsüggedni, ez csak elősegítené a betegséget. Mennyire lehet csak béketűréssel és reménnyel várja kedves jó anyám a tavaszt, akkor majd a levegő is többet segít, mint most valamennyi doctor haszontalan okoskodása. Hát mikor máskor beteg volt Mama, mennyi mindent össze fecsegtek, a miből aztán hála az istennek semmi sem történt meg. Én hiszem, hogy legtöbbet tett akkor kedves Anyámnak az a béketűrő megnyugvása, mellyel minden bajt szenvedett, az a meggyőződés, miszerint szentül hitte édes Mamám, hogy betegségéből fölgyógyul, ez volt az a hatalmas orvosság, a mi akkor segített és fog segíteni most is.

    Isten áldja meg kedves édes jó Mamám! számtalanszor csókoljuk kezeit Sándorommal együtt és maradok

szerető leánya

    Júlia         

    Édes apámnak is kezeit csókolom.

Petőfi Istvánnak is volt két levele a ládikában. Az egyiket 1849 november 28-án irta Szendrey N. urnak Erdődre a tiroli Landekból, ahol akkor közkatona volt, s ebben a levélben Sándor és családja után tudakozódott. Szendrey válaszolt a levélre és közölte Istvánnal Sándor halála hirét. István második levele 1850 február 19-én kelt a tiroli Stamsból, s ebben a levélben, amelyet e munka életrajzi részének XI. fejezete (76. old.) is felhasznál, irja István a következőket:

    ... A jó istennek lesz gondja annyira szeretett özvegyére s kis árvájára enyhiteni fogja keservét mert hisz vannak szeretett szülői kik őt forró karjaikba fogadják s nem hagyják őt a keserűségek martalékának. Óh! én könyörgöm drága tekintetes ur! - legyenek oly kegyesek fogadják az ártatlan árvát kegyes ápolások alá, az isten megjutalmazandja jószivüségöket ezerszer érette.

Julia gyöngéd lelkére vall, hogy az eddig felsorolt ereklyéket, amelyek mind Zoltánnal kapcsolatosak, megőrizte fia számára.

A ládika még számos más érdekes ereklyét is rejteget, de ezeknek ismertetése és közzététele kivül esik e munka megszabott körén.

Petőfi holttestét látta-e Heydte ezredes?

A bécsi állami levéltár titkaiból.

A bécsi császári titkos levéltár anyagát ezidőszerint a bécsi állami levéltár (Wien-Staatsarchiv) őrzi. Ebből az anyagból valók azok az érdekes és idáig teljesen ismeretlen akták és adatok, amelyeket e könyv életrajzi része felhasznált. Dr. Deák Imre urnak köszönhetem, aki évek óta buvárkodik a bécsi állami levéltárban, a felhasznált akták fölfedezését és pontos másolatát.

Az életrajzi rész X. fej. (70. old.) közli Julia utlevelét, amelyet a kolozsvári kerületi katonai parancsnokság állitott ki 287. szám alatt 1850 február 18-án. Az utlevelet Urbán ezredes, a katonai kerületi parancsnok és Dietz százados irta alá, ez utóbbi a városparancsnokság részéről. Az utlevél 1850 május 18-án járt le, s Pesten ezzel a lejárt utlevéllel kapcsolatban fenyegette Juliát a kitoloncoltatás veszedelme. Az utlevél másolatát a bécsi Staatsarchiv az 1851. évi rendőri A-iratok között őrzi 4515 szám alatt.

Az életrajzi rész XVIII. fejezetében a 128-132. oldalakon felhasznált aktákat a bécsi Staatsarchiv a BM jelzésü aktacsoportban őrzi az 1853. évi 3075 és 3254, továbbá az 1854. évi 157, 431 és 494 számok alatt.

Az 1854 évi 431-BM. számu iratok között van báró Heydte ezredes hivatalos jelentésének másolata Petőfi haláláról. A jelentést az ezredes Albrecht főherceg felszólitására küldte be Lugosról 1854 január 12-én. Ezt a jelentést, amely fontos és eddig ismeretlen dokumentum Petőfi halálával kapcsolatban, alább közlöm ehelyütt teljes szövegében szószerinti fordításban.

Heydte báró (Freiherr von Heydte), mint az 5. számu Savoyai Jenő herceg dragonyos ezred ezredese, 1849-ben az oroszok mellé beosztott osztrák hadibiztos volt. Julius 31-én este átvette az oroszoktól a segesvári csatában ejtett foglyokat és bejárta lóháton az egész csatateret. Heydte az oroszok kivonulása után is Erdélyben maradt, eleinte udvarhelyszéki katonai parancsnok volt, majd később Lugosra helyezték át.

Heydte ezredes nevét Petőfivel kapcsolatban Julia emlitette először 1850 julius 21-én kelt nyilatkozatában, amelyet Szántófy plébánosnak adott át, második házassága előtt. Julia nyilatkozata szerint Heydte azt állitotta, hogy »mikor a segesvári csata lefolyása után följárta a csatateret, a halottak között talált egy holttestet, mit öltönyei és alakja leirásából biztosan lehet Petőfi Sándoréénak elismerni«. Juliának e nyilatkozatával kapcsolatban kivánt Albrecht főherceg Heydte ezredestől jelentést, ugyhogy a Bach-korszak vezetői számára Petőfi halála elintézett kérdés volt már 1854-ben. A nemzet azonban a titkos aktákról semmit sem tudott, mert Julia nyilatkozata csak jóval Julia halála után vált ismeretessé, amikor Julia emléke már teljesen elhomályosult.

Maga Heydte báró személyesen sohasem nyilatkozott a nyilvánosság előtt a dologról.

1860 augusztus 25-én Lengyel József székelykereszturi orvos a Vasárnapi Ujság-nak küldött levelében emliti először röviden báró Heydtét, majd a Neue Temesvarer Zeitung 1877 évi 187. számában jelent meg egy névtelen cikk, de nyilván Heydte báró információi alapján Authentisches über Petőfi's Ende cimmel. Minthogy Lengyel levele szerint Heydte állitólag hegyes állszakálu szőke egyént emlitett, a temesvári cikk pedig fekete haju és hegyes szakálu egyénről beszélt, a Petőfi eltünésével foglalkozó irodalom csak mellékesen tárgyalta a Heydte-ügyet.

A tény az, hogy a bécsi állami levéltárban talált hivatalos jelentés tekinthető Heydte báró egyetlen autentikus nyilatkozatának, amelyet arra vonatkozólag tett, hogy mit látott és mit tapasztalt a segesvári csatatéren, este a csata után. Heydte báró jelentése a következő:

A magas cs. k. Katonai és Polgári Kormányzóság Elnökségének

    Budán. 

    Azonnal, mihelyt a fölkelősereg maradványai a bekövetkezett lovassági roham után a julius 31-én Segesvár mellett vivott ütközetben Héjjasfalva felé menekültek, kozákrajok keltek át Fejéregyházán és Fejéregyháza fölött a Küküllőn és ily módon elvágták nagyon sok menekülőnek az utját, akiket mindjárt le is kaszaboltak.

    Én, az országúton lovagolva, a kozákok után siettem, amikor közvetlenül a szökőkutnál Fejéregyháza és Héjjasfalva között, egy leszúrt fölkelőtiszt mellett, aki már a nadrágjáig le volt vetkőztetve, több, vérrel bemocskolt iratot láttam heverni, amiket valószinüleg a kozákok találtak a tiszt kirablása közben, s megint eldobálták, minthogy rájuk nézve nem volt értékük. Én mégis azt hittem, hogy meg kell néznem az iratokat. A mellém beosztott egyik kozákkal fölszedettem az iratokat, és nagyon megörültem, hogy egy akkor igen fontos okmány került a kezembe, mert az egyik irat Kemény Farkas jelentése volt Bemhez, Kolozsvárról keltezve, amelyben Kemény a Hontanhielnische Corps ellen foganatositott defenziv intézkedésekről és saját csapatainak állapotáról nyilatkozik, s egyben megigéri, hogy augusztus 1-én vagy 2-án a mellékelt hadi parancsban megjelölt csapattal Marosvásárhelyre fog érkezni. A holttesttől néhány lépésnyire körülbelül 100 darab magyar dekoráció is feküdt, zsineggel összefüzve. Valószinüleg ezt is a halottnál találták a kozákok és a nagy sietségben megint elhullajtották.

    A lelet, amelyből azt kellett következtetnem, hogy a halott tisztnek Bem mellett volt állása, arra birt, hogy közelebbről szemügyre vegyem a holttestet, vajjon nem ismerek-e rá benne egy régebbi ismerősömre. De a halott előttem teljesen ismeretlen volt, sovány, kicsiny, száraz arcu, nagyon határozott kifejezéssel és nagy fekete körszakállal (er war mager, klein, trockenes Gesicht, mit sehr bestimmtem Ausdruck und groszem schwarzem Vollbart). Nadrágja fekete pantalló volt.

    Később tudakozódtam több fölkelőtisztnél ezeknek az adatoknak a közlése mellett ez után a személyiség után, és a legtöbb közülük ugy vélte, hogy a halott bizonyosan Petőfi volt, akit az ütközetben még láttak Bem oldalán, de akit az ütközet után senki többé nem látott.

    Ez minden, amit erről a dologról módomban van elmondani s amit a 152 G/32 P 2. Res. számu magas leirat következtében sietek is a magas cs. k. Kormányzósági Elnökség tudomására juttatni.

    Lugos, 1854. jan. 12-én

    Heydte   

    ezredes.  

Heydte ebben az egyetlen hiteles nyilatkozatában fekete körszakállunak irja le azt a halottat, aki állitólag Petőfi volt. Petőfinek fekete haja és szakála volt, de utolsó képén, amelyet Orlay 1849 julius első felében festett róla Mezőberényben, hegyes a szakála. Igaz, hogy julius 22-étől a segesvári csata napjáig, vagyis tiz napig Petőfinek nem volt ideje és alkalma a szakálát rendbehozatni, mert éjjel-nappal lóháton és szekéren Bemet hajszolta, majd Bemmel együtt rohant vissza Vásárhelyre, és onnan Segesvárra. E tiz nap alatt tehát körszakála is nőhetett. Hogy a fogoly magyar tisztek Heydte leirásából ráismertek Petőfire, ez is arra vall, hogy Petőfinek kinőtt a szakála, hiszen a tisztek látták Petőfit az utolsó napokban. Én Heydte jelentésében lényegesnek a fekete szint és a polgári ruhát tartom. Mindazáltal másokra kell biznom, hogy a Heydte-féle jelentés adatait véglegesen értékeljék, én csak a jelentés közzétételét tartottam kötelességemnek.

Két anyakönyvi bejegyzés.

Julia 1850 julius 21-én kötött házasságot Horvát Árpáddal a pesti lipótvárosi plébánia kápolnájában. A házasságkötés tényét a plébánia 1850. évi julius havi házassági anyakönyvének 28. oldala örökitette meg magyar nyelven, a következőképen:

    »A házasságra összveadottak vezeték és kereszt neve és hitvallása: Horváth Árpád, nőtelen, rk, 29 éves, egyetemi tanár, helybéli lakos, és Szendrey Julia, hajadon, rk, 20 éves, Zala vármegyéből származott hivem.

    A tanuk: Horváth Gyula helybéli lakos és Ráth Jósef helybéli lakos.

    Összveadó egyházi személy: ugyanaz (t. i. az, aki az előbbi bejegyzésekben szerepelt, vagyis Szántófy Antal plébános).

    Felmentés után.«

Julia elhalálozását a pesti józsefvárosi plébánia 1868. évi halálozási anyakönyvének 1161. folyószámu bejegyzése örökitette meg latin nyelven.

A bejegyzés szerint Julia szeptember hatodikán este hat órakor halt meg a Zerge uccai 13 számu házban. (A többi forrás a halál óráját este nyolc órában jelöli meg.) Az elhunyt kora 39 év. A halál oka: méhrák. A halotti szentségeket fölvette. Sujánszky Antal plébános temette szeptember 9-én a köztemetőben.

Régi telekkönyvi és más érdekes adatok.

Horvát Ádám 1853 tavaszáig a Lipót ucca 19. számu, apjától örökölt házban lakott. Julia ebben a házban töltötte második házassága első pár esztendejét. Itt született fia, Attila, 1851 szeptember 6-án.

1853 tavaszán átköltözött az egész család a Hársfa ucca első számu házba, amelyet 1853 február 19-én vásárolt meg Horvát Árpád 3100 pengő forintért Zier Keresztélytől. A régi pestvárosi telekátirási jegyzökönyvek 37. kötetének 43. lapján lévő 724. számu bejegyzés szerint a házat dr. Horvát Árpád és neje szül. Szendrey Julia nevére irták át. Ebben a házban élt Julia 1867 tavaszáig. Itt született fia, Árpád, 1855 julius 18-án, leánya, Viola, 1857 julius 2-án és utolsó gyermeke, Ilona, 1859 julius 26-án. Ennek a háznak a helyén ma négyemeletes bérpalota áll a Hársfa ucca és Király ucca sarkán. A ház bejárata ma a Király ucca 67 számu ház kapuja.

1867-68-ban a Zerge ucca 13 számu házban lakott Julia a 14. számu lakásban. A régi ház helyén ma kétemeletes palota áll, a Horánszky ucca 15 szám alatt. A palota tiz év óta a budapesti román követség tulajdona.

Tóth József és Petőfi Zoltán Julia halála idejében a Zerge ucca 3 számu házban lakott. Ennek a háznak a helyén is uj ház áll ma a Horánszky ucca 25 szám alatt.

1860 február 6-án vette meg Szendrey Ignác a Sándor uccai 13 számu házat, amelyben később Gyulai Pálék laktak az öreg urral. A ház helyén ma hatalmas uj épület áll, a Főherceg Sándor ucca 17 szám alatt.

Szendrey Ignác 1863 augusztus 1-én vette meg 23.000 osztrák ért. forintért a Képiró uccai Hétbagoly-házat és a vele kapcsolatos Bástya uccai házat. A Hétbagoly-ház első emeletére vitette át Horvát Árpád - mikor Julia különvált tőle - hires könyvtárát, 1867-ben.

Felhasznált könyvek és cikkek.

Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. I.-IV. (Budapest, 1888-1889).

Bajza József dr.: Petőfi István versei. (Petőfi-Könyvtár, XVII. 1909.)

Bihari Mór: Petőfiné Szendrey Julia költeményei és naplói. (Petőfi-Könyvtár, VII. 1909.)

Bihari Mór: Petőfiné Szendrey Julia eredeti elbeszélései. (Petőfi-Könyvtár, VIII. 1909.)

Deák Imre dr.: A bécsi levéltár titkaiból. (Lantos Magazin, II. évf. 6. sz. Budapest, 1930 márc. 15.)

Déri Gyula: Petőfi Zoltán. (Petőfi-Könyvtár XV. 1909.)

Egressy Ákos: Petőfi Sándor életéből. (Petőfi-Könyvtár XII. 1909.)

Egressy Gábor: Törökországi napló. (Pest, 1851.)

Ercsey Sándor: Arany János életéből. (Budapest, 1883.)

Ernst Lajos: Petőfi arcképei. (Ernst-Muzeum III. 1922.)

Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. I.-III. (Budapest, 1896.)

Ferenczi Zoltán: Petőfi eltünésének irodalma. (Petőfi-Könyvtár XXIV. 1910.)

Ferenczi Zoltán: A Petőfi-terem. (Ernst-Muzeum II. 1922.)

Hatvany Lajos: Feleségek felesége. (Budapest, 1919.)

Herczeg Ferenc: Szendrey Julia. (Munkái, XL. 1930.)

Kéry Gyula: A Petőfi-Ház története és katalógusa. (Petőfi-Könyvtár XXVI. 1911.)

Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Ujfolyam 24. kötet. (Budapest, 1890.)

Krudy Gyula: Zoltánka. (Budapest, 1913.)

Lauka Gusztáv: A multról a jelennek. (Budapest, évszám nélkül.)

Mikes Lajos dr.: Szendrey Julia levelesládájának kincsei. (Budapest, 1928.)

Petőfi Sándor összes müvei. I-VI. Sajtó alá rendezte Havas Adolf. (Budapest, 1892-1896.)

Petőfi Sándor vegyes müvei. Kiadta Gyulai Pál. I-III. (Pest, 1863.)

Petőfiana. Évkönyv. Szerkeszti Farnos Dezső. I. kötet. (Kolozsvár, 1889.)

Szana Tamás: Petőfiné Szendrey Julia. (Budapest, 1891.)

Vachott Sándorné: Rajzok a multból. (Nemzeti Könyvtár XLI-XLII. Budapest, évszám nélkül.)

Vahot Imre emlékiratai. I-II. (Budapest, 1880.)

Özv. Váradi Károlyné: Emlékezés Petőfire. (Erdélyi Híradó, I. évfolyam, 2-4. szám. Kolozsvár, 1880 január 2-4.)

Voinovich Géza: Arany János életrajza. 1811-1849. (Budapest, 1929.)

Zilahy Károly: Petőfi Sándor életrajza. (Pest, 1864.)

KÉPEK JEGYZÉKE.

Ezt a könyvet XXIV mümelléklet, három szövegkép és 16 oldal fakszimile illusztrálja.

MÜMELLÉKLETEK.

I. [1. old.]* Petőfi Sándorné. Barabás Miklós kőrajza 1848-ból. Julia aláirásának fakszimiléjével. (Ernst Lajos gyüjteménye.)

II. [17. old.] Petőfi Mezőberényben. Orlay Petrics Soma olajfestménye 1849 juliusából. (Ernst Lajos gyüjteménye.) Ez a kép Petőfinek az utolsó arcképe.

III. [33. old.] A tordai ref. paplak déli oldala. Fényképfölvétel 1930-ból. A tordai hasadék. Acélmetszet az ötvenes évekből. Hunfalvi-Rohbock: Magyarország és Erdély cimü könyvéből. (Szépm. Muz.) - A tordai ref. paplak nyugati homlokzata. Fényképfölvétel 1930-ból.

IV. [49. old.] A Szathmáry-Pap-féle ház frontja és udvara Kolozsvárt. A ház ma a Julia Maniu ucca 17. számu háza és Várady Miklós ügyvédnek, Miklós Miklós tordai ref. pap unokájának, tulajdona. (Fényképfölvétel 1930-ból.) - A kolozsvári Horváth-ház. Ennek a háznak első, majd második emeletén lakott Julia 1849/50. telén. A ház ma is áll. Az Erdélyi Muzeum régiségtára és az Egyetem Régészeti Intézete van benne. Eredeti fényképfölvétel 1930-ból.

V. [65. old.] Urbán Károly vezérőrnagy. Stadler kőrajza, Bécs, 1849. (Szépm. Muz.) - Puchner Antal báró táborszernagy. Stadler kőrajza, Bécs, 1849. (Szépm. Muz.) - Kempen altábornagy. Stadler kőrajza, Bécs, 1851. (Szépm. Muz.) - Wohlgemuth Lajos báró altábornagy. Schlossarek csoportkép-kőrajzáról, Bécs, 1849. (Szépm. Muz.)

VI. [81. old.] Az Egyetemi Könyvtár régi épülete. Cserna Károly akvarell-rekonstrukciója 1896-ból. (Az Egyetemi Könytár tulajdona.) - A Barátok tere. Fényképfölvétel 1873-ból. (Az Egyetemi Könyvtár tulajdona.) - Pest látóképe az ötvenes évekből. Acélmetszet. Verlag der englischen Kunstanstalt von A. H. Payne-Dresden. (Szépm. Muz.)

VII. [96. old.] Arany János 1863-ban. Fénykép jelzés nélkül. A kép hátán Arany László kézirásával: »Arany János 1863-ban. Fényképi fölvétel után nagyitva. Glücksmann Henrik urnak.« (Dr. Mikes Lajos gyüjteménye.) - Garay János. Barabás Miklós kőrajza 1850-ből. (Szépm. Muz.) - Petőfi István a hatvanas években. Eredeti fénykép jelzés nélkül. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143. sz.) - Szendrey Ignác a hatvanas évek végén. Eredeti fénykép, Simonyi, Pest. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143. sz.)

VIII. [113. old.] Szántófy Antal plébános. Barabás Miklós kőrajza 1854-ből. (Szépm. Muz.) - Liechtenstein Ferenc herceg altábornagy. Stadler kőrajza, Bécs, 1850. (Szépm. Muz.) - A lipótvárosi Szent Lipót plébánia-kápolna. Rézkarc az ötvenes évekből. A »Hölgyfutár« melléklete. (Szépm. Muz.) - Haynau Gyula táborszernagy. Eduard Kaiser kőrajza, Bécs, 1849. (Szépm. Muz.) - Prottman József rendőrigazgató. Barabás Miklós kőrajza, 1852-ből. (Szépm. Muz.)

IX. [129. old.] Albrecht főherceg 1851-ben Pestre érkezik. Weichslgärtner Vince akad. festő ceruzarajza. (Székesfővárosi Muzeum.) - A Grassalkovich-palota. Cserna Károly akvarellje. (Székesfővárosi Muzeum.)

X. [145. old.] A Lipót ucca és a Kalap ucca sarka. Eredeti fénykép 1898-ból. (Székesfőv. Muz.) - Az Uj Épület. Eredeti fénykép. (Székesfőv. Muz.) - A pesti Al-Dunasor az ötvenes években. Acélmetszet, Hunfalvi-Rohbock: Magyarország és Erdély cimü könyvéből. (Szépm. Muz.)

XI. [161. old.] Balázs Sándor. Barabás Miklós kőrajza. (Székesfőv. Könyvtár.) - Vahot Imre. Marastoni kőrajza. (Székesfőv. Muz.) - Egressy Gábor. Barabás Miklós kőrajza. (Székesfőv. Muz.) - Csengery Antal. Marastoni kőrajza. (Székesfőv. Könyvtár.) - Lauka Gusztáv. Barabás Miklós kőrajza. (Székesfőv. Könyvtár.)

XII. [177. old.] Gyulai Pálék kolozsvári lakása. Udvar és bejárat. Fényképfölvétel 1930-ból. - Gyulai Pál a hatvanas években. Eredeti fénykép, Schrecker Ignác, Pest. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143. sz.) - Gyulai Pálné 1861 októberében. Eredeti fénykép, Veress F. Kolozsvár. (Balogh Rudolf gyüjteménye.) A fénykép alatt Marika kezeirásával: »Mari«. A fénykép hátán Gyulai Pál kézirásával: »Szeptember n. n. October 23. 22. 1861.« Vagyis: Marika nevenapja szeptemberben van, születése napja pedig okt. 23-án, és a fényképfölvétel 1861 okt. 22-én készült.

XIII. [193. old.] Gyulai Pálné leányával Arankával, 1861 októberében. Eredeti fénykép, Veress F. Kolozsvár. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143. sz.) A fénykép alatt Marika irásával: »Kis mamámnak leánya és unokája.« Marika Juliát nevezte kis mamájának. A fénykép fölött Gyulai Pál irásával tréfás megjegyzés: »Valódi örmény faj.« - Gyulai Pálné két gyermekével, Arankával és Kálmánnal. Eredeti fénykép, Barabás Miklós, Pest. (Özv. Mirkovszky Gézáné tulajdona.) - Vichnye. Rézkarc, Louise-Kotz jelzéssel, a mult század első feléből. (Szépm. Muz.)

XIV. [209. old.] Julia 1847-ben. Tusrajz után készült tojásdad alaku fényképről. Aláirás és évszám nélkül. (Ernst Lajos gyüjteménye.) - Julia és három gyermeke: Zoltán, Attila és Árpád, 1857-ben. Eredeti fénykép. (Petőfi-Ház.) - Julia és három gyermeke: Attila, Árpád és Ilona, 1862 jul. 18-án. Eredeti fénykép, Mayer György, Pest. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143. sz.) - Julia 1859-ben. Eredeti fénykép, Simonyi, Pest. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143 sz.)

XV. [225. old.] Petőfi Zoltán 4-5 éves korában. Olajfestmény vászonra. Piros ruhában, övvel. Szerzője ismeretlen. (Ernst Lajos gyüjteménye.) - Petőfi Zoltán 8 éves korában. Egykoru fényképről nagyitotta Székely Aladár. (Petőfi-Ház.) - Petőfi Zoltán 13-14 éves korában. Eredeti fénykép jelzés nélkül. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143. sz.) A fénykép hátlapján Julia irásával: »Petőfi Zoltán. Mikor még félig meddig ártatlan volt. Tempi passati.« - Petőfi Zoltán utolsó fényképe 1870-71-ből. Eredeti fénykép, jelzés nélkül. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 179. sz.) A fényképen eredeti aláírás: »Petöfi Zoltán«.

XVI. [241. old.] Julia 1866 juliusában. Eredeti fénykép, Bülch Ágoston, Pest. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143. sz.) - Horvát Árpád 1866 augusztusában. Eredeti fénykép, Bülch Ágoston, Pest. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 143. sz.) - Horvát Árpád a hatvanas évek vége felé. Eredeti fénykép jelzés nélkül, (özv. Mirkovszky Gézáné tulajdona.) - Horvát Árpád a hetvenes évek elején. Eredeti fénykép, Borsos József, Pest. (özv. Mirkovszky Gézáné tulajdona.)

XVII. [257. old.] A Képiró uccai Hétbagoly-ház bontás közben. - Az egyik bagoly. - A lépcsőház. Mind a három kép Pörge Gergely ceruzarajza 1905-ből. (Szépm. Muz.)

XVIII. [273. old.] Szendrey Julia születése anyakönyvi bejegyzésének fényképmása, kicsinyitve. (Petőfi-Ház.) - Julia leánykori arcképe 1846-ból. (Petőfi-Ház.) - Julia 1847-ben. (A Pesti Napló Petőfi-Albumából.)

XIX. [289. old.] A Károlyi grófok kastélya Nagy-Károlyban. Dörre Tivadar tusrajza. (Szépm. Muz.) - Az erdődi várkastély. Fametszet az ötvenes évekből. (Kubinyi-Vahot: Magyarország és Erdély képekben.)

XX. [305. old.] Petőfi apja. Orlay Petrics Soma ceruzarajza, 1842-ből. (Ernst Lajos gyüjteménye.) - Petőfi anyja. Orlay Petrics Soma ceruzarajza, 1842-ből. (Ernst Lajos gyüjteménye.) - Prielle Kornélia. Barabás Miklós akvarellje 1846-ból. (Ernst Lajos gyüjteménye.) - Térey Mari leánykorában. Akvarell a negyvenes évek végéről. (Petőfi-Ház.)

XXI. [321. old.] A régi Vác. Varsányi fényképe után acélba metszette Rohn, 1853-ban. Szépm. Muz.) - Az első pesti indóház. Acélmetszet a negyvenes évekből. Fesal-Perlaska. A Spiegel melléklete. (Szépm. Muz.)

XXII. [337. old.] Dekániné Vadadi Berta 14-15 éves korában. Fénykép Sikó Miklósnak az ötvenes évekből való rajza nyomán. (Hollakyné Dekáni Margit tulajdona.) - Ifj. Lendvay Márton. Barabás Miklós csoportkép-kőrajzáról. (Nemzeti Szinház Ereklyetára.) - Tóth József kir. tanácsos, Pest vármegye és Kecskemét tanfelügyelője. Grund V. kőrajza a hetvenes évek végéről. (Szépm. Muz.) - Nagy Ignác. Barabás Miklós kőrajza 1844-ből. (Lantos R. T. tulajdona.)

XXIII. [353. old.] Julia kesztyüje. A kicsiny és keskeny kézre valló kesztyüt a Petőfi-Ház ereklyetára őrzi. - Petőfi Sándor és Julia pohara. Petőfi és Julia üvegbe vésett arcképével. (Petőfi-Ház.) - Petőfi Zoltán kávésbögréje. Tordán és Kolozsvárott használta 1849-ben. (Petőfi-Ház.)

XXIV. [369. old.] Julia gyászjelentése. Kicsinyitett fényképmásolat. (Az eredeti gyászjelentés dr. Mikes Lajos gyüjteményében.) - Egy fürt Julia hajából. (Petőfi-Ház.) Az ereklye mellett cédulán ifj. Horvát Árpád irásával: »Mama haja, kaptam 1868 aug. 12-én este 3/4 7-kor.« A gesztenyebarna hajfürt ősz szálakkal van keveredve.

SZÖVEGKÉPEK.

1. [9. old.] Ekhós szekér. Fejléc. Fáy Dezső tollrajza.

2. [200. old.] Julia régi sirja a Kerepesi temetőben, 1868-tól 1908-ig. Egykoru fényképfölvétel. (Pesti Napló Petőfi-Albuma.)

3. [385. old.] A »Tarka Müvek« cimlapja. Julia két kisebb fiának, Attilának és Árpádnak, tréfás ujságja, amelyet édesanyjuk szórakoztatására irtak. (Nemz. Muz. Ereklyetára, 141. sz.)

 Forrás: Szendrey Júlia: Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása, Kiadó: Genius, Budapest, 1930.