Forrófalva látképe
Hét magyarok Forrófalván, Moldovában
Üldögélnek zsúpfedeles kicsi házban.
Kong a harang, hívőket hív
Misére –
Hét magyarnak egyszerre csak
Könny szökik szemébe.
Szól az egyik – hosszú, fehér a szakálla,
Ráncos arcát sok nehéz év barázdálta:
„Hej, mikor még az a harang
Vasárnap
Magyarul szólt Forrófalva
Sok magyar fiának!”
Szól a másik: „Magyar papunk is volt nékünk,
A mi lelkünk, a mi szívünk, a mi vérünk.
Bem apóval együtt nyargalt
Csatára –
Aztán pap lett, aztán por lett,
Sírhatunk utána.”
Ismét más szól, barna arcú, büszke csángó:
„Van énnálam elrejtve egy magyar zászló.
Piros-fehér-zöld a színe –
Ha nézem,
Trombita szól, puska ropog,
Dob perdül, úgy érzem!
Perdül a dob, harsog a kürt egyre jobban,
Csángó földnek magyar szíve meg-megdobban.
Magyarország, Erdélyország,
Testvérünk,
Erős karját, büszke karját
Átnyújtja minékünk.
Hallga! hallga! Gyimes felől, a határon
Bem apó jön, Bem apó int s Gábor Áron.
Reng a föld, ahogy robognak
S a zászlón
Szűz Mária kivarrt képe
Szétnéz a határon.
Magyarország, Erdélyország, egytestvérünk,
Nem nézed hát halódásunk, gyötrődésünk!
Bosszúálló rettenetes
Haraggal
Diadalmas sereged a
Határon átnyargal.
Nézd, a sík, a bércek alja, folyók mente
Csángó néppel, magyar szóval vagyon telve.
Mintha kelnénk egy halálos
Rabságból,
Százezer szív, hű csángó szív,
Mind magyar, fellángol!
Fel az égig zendül, csattog lobogása,
Egész Moldva félve nézi, megcsodálja.
Csángó népem, magyar vérem,
Ébredezz!
Rettenetes rabságunknak
Vége lesz, vége lesz!”
Hét magyarnak Forrófalván, Moldovában
Szíve dobban, lelke lobban büszke lángban.
S hogy az ajtó zárja csattan,
Mind várja,
Most toppan be Gábor Áron,
Bem apó futárja...
Sára néni becsoszog a kis szobába,
„Jó szomszédok, az Úristen is megáldja,
Nagy a bajom, szörnyű az én
Keservem –„
Gábor Áron – büszke álom –
Mind elszáll, szétrebben.
„Szegény uram mostan halt meg Vége, vége.
Mindig csak az imádságos könyvét kérte.
Magyar könyvet adjak majd a
Kezébe,
Azt mondotta, úgy temessük
Moldova földjébe
Volt nekünk is, de két éve – hiszen tudják –
Zsandárkézzel szerteszórták a hamuját –„
Kong a harang – halálra vagy
Misére?
Hét magyarnak keserű könny
Kiül a szemébe.
„Imakönyvünk, magyar könyvünk csak egy van még,
Mienket is elrabolták, megégették.
Adja hát ezt a halottja
Kezébe,
A mi urunk Jézus Krisztus
Irgalmas nevébe’.”
Kis imakönyv odajut a ravatalra.
hét magyarnak szíve mintha megszakadna.
Úgy érzik, hogy Forrófalván
Moldvába’
Szegény nemzet, csángó nemzet
Most megy a halálba.
Forrás: Krüger Aladár: Orgonaszó – Költemények 2. kiadás –
Budapest, Szent István Társulat 1921.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése