I.
a) Puskin főbb művei
b) A száműzetés
II.
a) Az Anyegin keletkezése
b) A mű szerkezete
c) Jellemek:
- A „felesleges
ember”
- Tatjána
- Lenszkij
és Olga
- Puskin
d) Stílus
e) Verselés
III.
a) Összegzés
b) A mű utóélete
c) Puskin sorsa
Puskin (1799-1837) az orosz
nemzeti irodalom megteremtője. Mindhárom műnemben, számtalan műfajban alkotott.
Híres drámája a Borisz Godunov.
Pályafutását a Ruszlán és Ludmilla
című verses mesével kezdte, melynek hasonló szerepe van az orosz irodalomban,
mint Petőfi János vitézének a magyar irodalomban.
Politikai radikalizmusa (a
dekabristákkal állt kapcsolatban) és lázadó hangú versei miatt I. Sándor cár a
Kaukázusba száműzte. Itt születtek az úgynevezett déli elbeszélő költemények: A kaukázusi fogoly, A bahcsiszeráji
szökőkút és a Cigányok. Puskin a
száműzetés alatt beutazta egész Dél-Oroszországot, a Kaukázust és a
Krím-félszigetet. Az utazások élményeiről szóló műveiben erős byroni hatás
vehető észre. Puskinnak példaképe volt az angol költő: romantikus tájképeiben,
stílusában, formai megoldásain, jellemeiben és a kiábrándultság-élményében is.
Fő művét, az Anyegint is száműzetésében írta, melyet
éveken át javítgatott. Végül az utolsó változat 1833-ban jelent meg. Anyegin
története befejezetlen, töredékes. Ennek oka egyrészt a romantikusokra oly
jellemző szándékos befejezetlenség, másrészt Puskin életútjának, világ- és
irodalomszemléletének változásai is nyomot hagytak a verses regényen.
Az Anyegin romantikus verses regény, amelyen Byron hatása
érződik. Ugyanakkor a 19. századi orosz élet „enciklopédiája” is, hisz a szerző
az orosz vidék és a város életét, az orosz nemesség üres, céltalan életét, az
útviszonyokat, a társadalmi helyzetet egyaránt bírálat tárgyává teszi művében.
Kitalált mese s rejtett önéletrajz egyben: összefonódik benne
a fikció (képzelő erő) és a valóság, művészet és élet. Nemcsak Anyegin sorsa
olvasható a lapokon, hanem a szerző önvallomása is. Így van a műnek egy epikus
hőse (Anyegin) és egy lírai hőse (Puskin).
Az Anyegin szerkezetileg nyolc fejezetre tagolódik.
A II. fejezetben Anyegin falusi földesúr. Bemutatásra kerül a Larin
család, és itt szövődik baráti kapcsolat Anyegin és Lenszkij között. Anyegin
először lelkesen reformgazdálkodásba kezd, de ezt is hamar megunja. A vidéki
nemesi életforma is unalmas számára.
A III. fejezet Anyegin első látogatása Larinéknál. Megismerjük Olgát,
akibe Lenszkij szerelmes, és Tatjánát, aki azonnal beleszeret Anyeginbe, és
őszintén be is vallja szerelmét, levelet ír Anyeginnek.
A IV. fejezetben Anyegin elutasítóan válaszol Tatjánának. Azt látjuk,
hogy Anyegin képtelen és méltatlan a szerelemre, a házasságra, ezért
visszautasítja a lány közeledését. Visszasüpped falusi magányába. Ezzel
ellentétben Puskin bemutatja Lenszkij és Olga tiszta szerelmét.
Az V. részben Puskin a realizmus pontos ábrázolásával festi le az
orosz tél viszontagságait, és a romantika finom eszközével vetíti elő Tatjána
baljós álmában a tragédiát. Majd Tatjána névnapi ünnepségére összegyűlő
vendégsereget vonultatja fel, ahová rosszkedvűen érkezik meg Anyegin, és hogy
világfájdalmát enyhítse, Lenszkij bosszantására folytonosan Olgával táncol. A
romantikus szenvedélyű Lenszkij dühében a párbajt fontolgatja, hiszen a kor
becsületkódexe szerint kénytelen párbajra hívni barátját.
A VI. rész a párbajt írja le. Előtte még tanúi lehetünk annak,
ahogyan Lenszkijt rossz előérzet gyötri. Búcsúzik az élettől, Olgától. Lenszkij
és Anyegin is tudja, hogy őrültség, amit tesznek, hiszen nem ellenségek, ki
kellene békülniük, de egyikük sem képes megtenni a kezdeményező lépést. Anyegin
a párbajban megöli legjobb barátját: Lenszkijt. A lelkiismeret-furdalástól
vezérelve elhagyja a vidéket.
A következőkben azt látjuk, ahogyan Tatjána szenved Anyegin távolléte
miatt, ezért a Larin család elhatározza, hogy a telet Moszkvában fogja tölteni.
Itt domborodik ki, hogy ez az egyszerű, mély érzésű, nyíltszívű lány mennyire
kötődik az érzelmeihez, a természethez. A család Moszkvába utazik. Egy bálon
Tatjána megismerkedik egy tábornokkal és feleségül megy hozzá.
A befejező rész Puskin önvallomása: egy pétervári estélyen vagyunk.
Többévi utazgatás után megjelenik Anyegin. A házigazda a tábornok és felesége,
Tatjána. Most Anyegin lesz szerelmes Tatjánába, levelet ír hozzá, de választ
nem kap. Néhány hónap után felkeresi Tatjánát, aki megvallja, hogy még most is
szereti Anyegint, de hű marad férjéhez és szerelme emlékéhez is.
Az egyszerű történetet
bonyolult műben mondja el az író. Puskin egy új embertípust teremt: a „felesleges
ember” típusát, aki képtelen bármit kezdeni életével, nincsenek céljai, minden
környezetben idegenül mozog, hiányzik belőle az elszántság, az akarat, s bár
nem akar ártani, mégis rosszat cselekszik. Anyegin romantikus kiábrándultsága
nem romantikus póz, hanem az orosz valóságban gyökerező valódi érzés.
Tatjána is alaptípus, a
hagyományok ellen lázadó, önmagát képviselő és vállalni merő, eszményített
orosz nő. Szíve tele van érzékenységgel, líraisággal, pátosszal, de uralkodni
is képes önmagán, felül tud emelkedni érzésein. Érzéseiket, gondolataikat
tekintve Anyegin és Tatjána az „igazi” emberek, mégis Lenszkij és Olga azok,
akik a 19. századi Oroszország jellegzetes alakjai. Naivak, álmodozók,
romantikusak. Míg Anyegin tisztán látó realista, Lenszkij romantikus optimista.
Titokzatos szereplője a történetnek maga a szerző is, aki hol Anyegin jó
barátjaként, hol Tatjána levelének őrzőjeként mag is jelen van saját művében.
Puskinnak fontos írói
eszköze az irónia. Sokszor kigúnyolja szereplőit, néha még önmagát is. Ironikus
megjegyzéseket fűz Tatjána leveléhez.
Másik fontos eszköze a
sok-sok jegyzet, függelék, melyek nemcsak kiegészítik, magyarázzák a szöveget,
hanem annak szerves részét alkotják.
Az Anyegin-versszak 14
sorból áll. Ezek jambikus lejtésűek, 9 és 8 szótagosak. A rímképlete: abab ccdd
effe gg.
Puskin a realizmus jegyében
szemlélte a romantikát. Az Anyegin a romantika és a romantikus életmagatartás
bírálata. A romantika és a realizmus a korstílus jelentéskörében kiegészítik
egymást, életmagatartásként azonban ellentétesek.
Csajkovszkij 1878-ban
dolgozta át az Anyegint operává.
Puskin minden művét
anyanyelvén, oroszul írta, megteremtve ezzel az orosz irodalmi nyelvet.
Puskin 1830-ban került
vissza Pétervárra a száműzetésből. Hamarosan megnősült. Felesége rendkívül szép
és kacér nő hírében állt. A társasági körök hírbe hozták egy francia tiszttel.
Puskin, hogy megvédje felesége becsületét, kihívta párbajra, amelynek során
halálos sebet kapott. 38 évesen zárult le földi élete. A sors furcsa fintora,
hogy író és hőse hasonló halált halt.
(Forrás:
Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából 27-29. old. – Szerkesztette
Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése