2013. jan. 7.

A romantika korának életérzései és stílusjegyei a magyar irodalomban





I.
a)        A magyar romantika jellemzői
II.
a)        Kölcsey Ferenc
b)        Petőfi Sándor
            -          szabadság
            -          szerelem
c)         Vörösmarty Mihály
III.      Összegzés

A 19. század leghatásosabb mozgalma, stílusirányzata a romantika volt. Eleinte a klasszicizmussal, később a realizmussal volt párhuzamos. A „román” regény jelentésű szóból ered ennek az irányzatnak az elnevezése, s legelőször az irodalomban fejlődött ki. Forrása az emberek illúzióvesztése, csalódása, legfőbb ihletforrása pedig a szárnyaló fantázia, képzelőerő. Lényeges jellemzője a művész szabadsága, ezért néha megjelenik a művekben az elvágyódás gondolata (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde). A távoli eszméket, eseményeket az írók és költők összekapcsolták a meséssel, különlegessel, így a szereplőkkel gyakran történtek különös események, különleges élethelyzetekben.

Kifejezésmódjára jellemző az ünnepélyesség, a felfokozott pátosz, az ékesszólás, a zeneiség és a festőiség.

A nemzeti múlt felfedezése, a népi kultúra újra megtalálása hazánkban is jelentős volt. A reformkori irodalmi élet középpontja ekkor már Pest volt. Új folyóiratokat indítottak a magyar nép kulturálódása érdekében, az irodalom szélesebb körű terjesztése miatt. Ilyenek voltak például az 1821-ben útra induló Aurora és Vörösmarty Mihály által szerkesztett Koszorú (1828-1832). Az új folyóirattípus, a divatlap is megjelent. Az irodalom meghatározó tagjai: Vörösmarty Mihály, Bajza József és Toldy Ferenc. Ők alkották a romantikus triászt.

Az 1825-1848-ig tartó időszakban keletkeztek nemzeti énekeink, amelyek a magyar hazafiság legkiemelkedőbb alkotásai. Kölcsey Ferenc 1823-ban a Hymnust, Vörösmarty Mihály 1836-ban a Szózatot és Petőfi Sándor 1848-ban a Nemzeti dalt írta meg. Ezek a versek a múlt felé fordulással próbálják felnyitni az emberek szemét, hogy tegyenek országukért, ne hagyják magukat elnyomni idegenektől.

Kölcsey másik híres verse a hazafiságról egy epigramma. A Huszt költői képalkotása romantikus. Elbeszélésként indul és „paranccsal” végződik. A romantika kedvelt szókincse is megtalálható benne: düledék, romvár, éjjel, rémalak kifejezésekkel. A költő tettre kész, hazaszeretete a jövendőt helyezi előtérbe, hiszen: „hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” Bízik a jobb jövőben.

A haza és a szabadság másik nagy elkötelezettje Petőfi Sándor. Lázadó típus, a forradalomban és az utána következő szabadságharcban is aktívan részt vett. Életét áldozta a nemzet függetlenségéért. A Nemzeti dalban a magyar nép szabadságáért emel szót, az Egy gondolat bánt engemet… című versben pedig a világ összes elnyomott népét buzdítja csatára a „világszabadság” reményében. Ez a vers is romantikus képekből áll, érzelmi és hangulati váltásokkal megerősítve. Már az indítás, a különböző halálnemek is a romantikára jellemzőek.

„Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.”

Petőfi nem tud belenyugodni, hogy így érjen véget az élete, a természeti csapások (vihar, szélvész) sem elég hősiesek neki. Ő szeretne halálával valamit elérni. Így az elégikus halk sorok egyre pergőbbé, dinamikusabbá válnak, míg el nem érjük a „Világszabadság!” kiemelt sorát, ahol már el is tudnánk képzelni a csatateret (romantikus festőiség): „Pirosló arccal és piros zászlókkal…

Halljuk az emberek hangját, látjuk az ütközetet, ahogy közeledik a csata vége, úgy erősödnek a hangok: „… az acéli zörej, / A trombita hangja, az ágyúdörej”.

Majd a szabadságharc mozgalmasságának leírása után újra lelassul a vers. Látjuk a halott kötőt, majd elérkezik a temetési nap: „hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével” eltemetik a hősöket. Ez az 1846-ban megírt költemény megdöbbentő jóslata a későbbiekben történteknek.

Természetesen a romantikában nemcsak a hazafiságot megéneklő művek kaptak helyet, hanem az örök költői téma, a szerelem is.

Petőfi Sándor szerelmi költészete hasonlít a népköltészethez: Reszket a bokor, mert…, Fa leszek, ha…

A Reszket a bokor, mert… című versben megtalálhatók a romantikus túlzások, ellentétek.

„Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!”

„… Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.”

Csakúgy, mint a Fa leszek, ha… című két versszakos szerelmi vallomásban. A költő fantáziáját a szerelem ragadta el. Elképzelte, hogy mi lenne, „csak hogy lényink egyesüljenek”. Az ellentétek tehát itt is megtalálhatóak: „mennyország” – „pokol”.

A vers emlékeztet Vörösmarty Mihály Ábránd című szerelmi ódájára. A lány szerelmééért bármit megtenne az alkotó. Csajághy Laura volt Vörösmarty magánélet boldogságának utolsó ígérete, így megérthetjük ezeket a túláradó érzelmeket. A gondolatok szabad áramlásának csak a versforma szab gátat, így feszültséget érzünk ki belőle. Romantikus a képalkotás, a természeti képek a kozmikusság felé nőnek. Mint Petőfi versében, itt is feltűnik a fa motívum, majd a bérc.

A „Szerelmedért” versszak kezdés és –zárás szintén egy meghatározott keretben tartja a költő érzéseit, csakúgy, mint a versforma. A Merengőhöz című menyasszonyi ajándék versben a költő ábrándozóvá válik és kételyek gyötrik. Küzd a húszéves lány ábrándjaival. „Ábrándozás az élet megrontója, / Melly, kancsalúl, festett egekbe néz.”

Ezzel a figyelmeztetéssel próbálja visszahozni Laurát a valóságba. Romantikus képalkotások, festőiség jellemzi a verset: „Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek”.

Vörösmarty Mihály úgy gondolta, hogy a földi boldogságot a szerelem jelenti. A költői pályájának kezdeti szakaszán megírt Csongor és Tünde ezzel a kérdéssel foglalkozik. Csongor elvágyódása a mű elején romantikus vonás, majd a meseszerű tájak és szereplők is különlegesek. Csongor és Tünde szerelme idealizált, a romantika nyelvén szólalnak meg. Balga és Ilma természetes, egyszerű, hétköznapi emberek, így beszédük és szerelmük is ilyen. Ez a két pár kölcsönösen kiegészíti egymást.

A történet vége pozitív, mégis melankolikus, szomorú hangulata van a műnek, mert Vörösmarty pesszimizmusa is hangot kap, legfőképpen az Éj asszonya monológjában, ahol az akkori filozofikus áramlat hatása jelenik meg, vagyis a föld és az emberek el fognak pusztulni.

Erre a verses mesére jellemző a hármasság: 3 ördög, hármasút, 3 vándor. Ez a három vándor a boldogsághoz vezető út három képviselője. A kalmár szerint a pénz, a tudós szerint a tudomány, a fejedelem szerint a hatalom az igazi boldogság, de ezeket elveti Vörösmarty, hiszen, amikor a mű második felében találkozik velük, már tönkrementek. Ez szomorú, de a szerelmesek egymásra találása örömmel tölti el az olvasót.

Ezek a versek azt példázzák, hogy a reformkori romantika két leghangsúlyosabb témája a haza és a szerelem ügye. Nélkülük nem lehet boldog az ember.

(Forrás: Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából 21-23. old. – Szerkesztette Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése