NICCOLÓ MACHIAVELLI (1469-1527) - Mandragóra

A quattrocento és cinquecento fordulójának, az itáliai reneszánsz legcsodálatosabb korszakának fia volt Niccoló Machiavelli – többek között Leonardo da Vinci, Michelangelo és Raffaelo kortársa. Az a fantasztikus, háborúk és intrikák dúlta, gyilkosságokkal s csodákkal teli, ragyogó mediterrán szellemvilág, mely az ő festményeikből tárulkozik fel – ugyanolyan gazdagon bontakozik ki Machiavelli történeti, filozófiai és irodalmi műveiből is. Ősi latin derű, fénylő emberi kíváncsiság, a megismerés mámorának lucidus öröme árad belőlük.

Ízig-vérig firenzei és ízig-vérig humanista értelmiségi család sarja volt. Két esztendővel azután született, hogy a városban megkezdte munkáját az első nyomda. élete első évtizedeire esik – például – Magyarországon Mátyás uralkodása. Halála előtt egy esztendővel zajlik le majd a mohácsi vész.

Machiavelli, a dominikánus szerzetes Savonarola firenzei bigott hatalmának eltökélt ellenfeleként, az ő bukása és máglyahalála után, a köztársaság főhivatalnokainak egyike lett. Itáliában a pápával szövetséges spanyol király és a francia uralkodó viaskodott a főhatalomért. Machiavelli a francia szövetség mellett állt, az Itáliát egyesíteni kívánó Borgiákat támogatta. Firenze diplomatájaként mindenütt megfordult, ahol a kor európai történelme készült.

Sorsának talán legnagyobb fordulópontja épp annak a Medici pápának a megválasztásához fűződött, akivel szemben a magyar Bakócz Tamás is indult – kevés eséllyel. 1512-ben megbukott a franciákat támogató firenzei vonal: a városállam ura pápai családtag lett, egy Medici. Machiavellit hetedikként jegyezték a Mediciek hatalmát fenyegetők feketelistáján. Börtön, kínvallatás várt rá, és száműzetés. És az írás.

Első, máig legismertebb, eleven hatású műve A Fejedelem. Alapeszméje nyomán – amely szerint az uralkodó cselekvését csak a siker vagy a balsiker minősíti, emellett az erkölcsi értékek másodlagosak – a machiavellizmus nem ok nélkül, de valójában igaztalanul, a politikai erkölcstelenség szinonimája lett. Így ítélte meg saját közvetlen utókorának pápai tiltólistája és (például) a sztálini koncepciós perek hírhedt főügyésze, Visinszkij is.

Valójában Machiavelli a történelemnek az uralkodótól független erőire, tendenciáira figyelt föl, ezekről győződött meg gyakorló politikusként és az ókori történetírók olvasójaként. A politikának csak akkor van esélye a sikerre, ha nem adja fel az alkalmazkodást ezekhez az erőkhöz és tendenciákhoz. A siker mértéke pedig szerinte: a nép, a polgárság elégedettsége, amelyet csak rendezett, kiegyensúlyozott viszonyok tesznek lehetővé. Ezen az alapon a történeti és politikai filozófia első pragmatikusai közt tarthatjuk számon. Kevéssé elhíresült fő műve, amelyben – kegyvesztettsége múltán, száműzetéséből visszatérve Firenzébe – a város történetét írja le, ugyanezen az eszmei alapon épült föl.

Sosem írta le a „machiavellizmus” híres-hírhedt aforizmáját, hogy: „A cél szentesíti az eszközt”; igaz viszont, hogy többször is sugallta és le is írta, hogy a jó cél sikeres elérése után a fejedelemnek megbocsátják még a nemtelen eszközök alkalmazását is. Ami – megváltoztatva persze a megváltoztatandókat – alighanem ma éppolyan érvényes megfigyelés, mint a XVI. században.

A Mandragóra (fordította: Karinthy Ferenc, 1978) pikáns társadalmi vígjáték, cselekményében és figuráiban még rokonságot mutat ugyan a commedia dall’artéval, a komikus jellemsémákra épülő, improvizatív vásári színjátékkal – de már igazi dráma, egyszeri, megkomponált, valóságos jellemek összeütközésére épülő cselekménnyel. Machiavelli még száműzetésben írta, feltehetőleg 1518-ban; első nyilvános előadására, valamint első kiadására is ebben az évben, esetleg 1519-ben került sor. Színházban először 1520-ban adták elő, elsöprő sikere nyomán elterjedt egész Itáliában. Legnevezetesebb magyarországi bemutatója 1978-ban volt a Várszínházban, Ruszt József rendezésében.

*

MANDRAGÓRA

Szereplők:

CALLIMACO; SIRO; NICIA MESTER; LIGURIO; SOSTRATA; TIMOTEUSZ BARÁT; LUCREZIA

I.                  FELVONÁS

Callimaco tízéves korában, szülei halála után Párizsba került, és húsz esztendeig élt ott. Nem is tért volna vissza, hiszen Olaszországot háborúk dúlták. De – mint a darab elején szolgájának, Sirónak elbeszéli – egy szenvedélyes firenzei, aki szerint az olasz nők szebbek, mint a franciák, véleményét megerősítendő szinte dühöngve közölte: „Ha minden olasz nő szörnyeteg is, van neki egy rokona, az valamennyiük becsületét megmenti.” Ezt a nőt látni jött haza Callimaco, és rögtön bele is szeretett. Csakhogy Lucrezia asszony a dúsgazdag és már nem fiatal Nicia Clfucci ügyvéd felesége. Ráadásul igen erényes és megközelíthetetlen. Csupán abban bízhatik az ifjú szerelmes, hogy Nicia mester együgyű, és hogy – bár hatéves házasok – házasságuk egyelőre meddők, végül pedig: Lucrezia anyja „a maga idejében jó kis lotyó volt”. Callimaco rá is vette Nicia pénzéhes bizalmasát, Liguriót, beszélné rá az ügyvédet, hogy vigye feleségét gyógyfürdőbe. Ott talán könnyebben az asszony bizalmába férkőzhet.

Nicia hajlanék is rá, de Lucrezia kevésbé. Az ügyvédnek meg az utazás annyi fáradsággal, bajjal, az ügyek félbehagyásával járna. Ám minden akadálynál erősebbnek látszk a vágy a gyermekáldásra. Ligurio ezután azzal kecsegteti Callimacót, hogy kitalált valamit, ami vágyát hamarabb segíti beteljesüléshez.

II.               FELVONÁS

A ravasz cselszövő ráveszi az ügyvédet, kérjen segítséget a Párizsból érkezett tudós „orvostól”, és lehetőleg mihamarabb, hiszen az illető csak látogatóban van Firenzében, és bármikor úgy adódhat, hogy vissza kell térnie Franciaországba, mert vagyona és praxisa oda köti. Nicia rááll, de maga kívánja ellenőrizni a „párizsi doktor” tudását. Sok rossz tapasztalata volt már pénzéhes kuruzslókkal.

Callimaco folyamatos latin karattyolásával azonnal megnyeri Nicia rokonszenvét. Hisz ekképp arra is adódik esély, hogy a gyerektelenség átkától anélkül szabaduljon meg, hogy a kényelmetlen fürdőre utazást vállalnia kéne. Bizalmát fokozza, hogy Callimaco nem ígér feltétlen sikert.

Nicia Callimaco szolgájával Lucrezia vizeletéért siet, hogy mielőbb megkezdődjék a kúra. Útközben az ügyvéd Callimacót dicséri, és a firenzeiek fösvénységét szapulja. Niciának nem könnyű rávennie szemérmes feleségét, hogy vizeletet küldjön az orvoshoz. Végül azonban elrendezi a dolgot, és diadallal mutatja Callimacónak zsákmányát. És ismét elámul az ékes latin nyelvű fecsegés hallatán. Hát még amikor Callimaco biztos megoldást javasol Lucrezia meddőségére: mandragórával készült italt. „Enélkül – mondja – a francia királyné máig is meddő volna, meg számtalan odavalósi hercegnő.” Csakhogy van ám egy nagy gond: „Az a férfi, aki a gyógyital bevétele után először hál vele, nyolc napon belül meghal, és nincs is, a mi megmentse.” Először tehát mást kell hozzá küldeni, aki a férj helyett belehal a mandragórafertőzésbe. Callimaco ráveszi Niciát, legalább próbálja meggyőzni a feleségét. Javasolja: próbálkozzék a gyóntatójával rábeszéltetni Lucreziát a dologra. Az idegen férfi, az „áldozat” felhajtását pedig, akinek az ügyvéd gyerekéért meg kell halnia, az „orvos” magára vállalja.

III.           FELVONÁS

Sostrata, Lucrezia anyja rááll, hogy meggyőzi lányát: beszéljen a gyóntatójával, Ligurio pedig a férjjel Timóteusz baráthoz, a gyóntatóhoz siet, hogy megnyerjék tervük támogatására. A gyerekre vágyó férj huszonöt aranyat szán Timóteusz megvesztegetésére.

A templomban egy asszony egy forinton két hónap minden hétfőjére misét vesz elhunyt, rossz természetű férje lelki üdvéért. Utána Ligurio és a magát süketnek tettető Nicia lép a baráthoz. A ravasz Ligurio úgy intézi, hogy a huszonöt arannyal – és még sokszor annyi ígéretével – Timóteusz belemenjen egy meglehetősen kétes terv támogatásába: a mese szerint el kell intéznie, hogy egy megesett apáca bevegyen valami italt, hogy megszabaduljon magzatától.

Nem sokkal később Ligurio azzal a jó hírrel érkezik, hogy a lány magától elvetélt. Az alamizsnát azonban jó volna mégis kiérdemelni – Ligurio tehát titokban beavatja Timóteuszt: nem angyalcsinálásban, hanem egy másik gyerek fogantatásában kell közreműködnie. Timóteusz érzi ugyan, hogy valami hiba van a kréta körül, de a bőséges alamizsna-kenőpénz reményében eltekint aggályaitól. Sostrata hozza lányát a templomba. Itt aztán a barát tekervényes logikával bebizonyítja, Lucrezia helyesen teszi, ha idegen férfival hál a gyermekáldás reményében.

IV.            FELVONÁS

Callimaco már igencsak türelmetlen, mire megérketzk Ligurio a siekr hírével. Gond nélkül hozzájárul a papnak ígért háromszáz arany kipótlásához. Már a mandragórás vasbort keveri Lucreziának, amikor eszébe ötlik: neki mitn orvosnak jelen kell lennie a halálra szánt idegen elfogásakor és Niciához szállításakor. Egyszerre nem lehet az, akit elfognak, meg azok közt, akik elfogják. A dologba ismét be kell vonniuk Timóteuszt. És az egész akciót maszkban kell végrehajtani. Másfelől nem elég magát a csínyt végrehajtani, Callimacónak meg is kell hódítania szerelmét. Ez ügyben Ligurio, aki korábban házasságközvetítő volt, jó tanácsokkal szolgál.

A „bájitalt” Callimaco megbízható szolgájával, Siróval küldi Niciához, hogy a felesége vacsora után, de minél hamarabb vegye be. Izgatottan vár, hogy szövetségesei megérkezzenek. Lassan összeáll a csapat, amelynek Lucrezia megtermékenyítésére gyanútlan áldozatot kell fognia. Sirót gazdája Ligurio parancsai alá rendeli, itt van a Callimacót helyettesítő Timóteusz, akinek, okkal, gyanús a dolog. A saját háza kapujánál csatlakozik hozzájuk Nicia is, ugyancsak álruhában, azon morfondírozva, milyen cirkuszt csinált a hűtlenségre kényszerített asszony.

Minden a terv szerint halad. Nicia nem veszi észre, hogy az „orvos” helyett Timóteusz vesz részt az esti portyán, és amikor gitárszót hallanak, majd kitetszik, hogy a gitáros ifjú és csinos férfi – persze, hiszen Callimaco az -, elkapják, és színlelt tiltakozásával nem törődve, behurcolják Lucrezia hálószobájába. Végül széjjeloszolnak, ki-ki a maga dolga után megy.

V.                FELVONÁS

Timóteusz aludni sem bírt a kíváncsiságtól. Lesi, amikor Callimacót kilökik Nicia házából. Az ügyvéd elmondja: mielőtt asszonyához vezette volna, csupaszon átvizsgálta „helyettesét”, valóban egészséges-e, csinos-e. Szerencsére grimaszoló arcát nem ismerte föl. Az ágyban pedig ujjával ellenőrizte, hogy „rendben megy-e a dolog”. Most már cask gratulálni kíván Callimacónak, aki mindezt ilyen jól kifőzte.

A még mindig lesben álló Timóteusz tanúja annak is, ahogy a később visszatérő Ligurio Callimacótól értesül, minden hibátlanul zajlott. Az első, még félszeg ölelkezés után a férfi fölfedte az asszonynak kilétét, szerelmét, és megmutatta, mennyivel jobb vele lennie, mint idősecske férjével, sőt Nicia halála utánra házasságot is ígért Lucreziának, aki elfogadta út urának.

Templomba menet Lucrezia keményen odamondogat mit sem sejtő férjének, aki feleségét Callimacóra bízza, és „a párizsi doktornak” kulcsot is ad háza egyik szobájához.

Varjas Endre

(Forrás: 77 híres dráma 43-48. old. – Móra Ferenc Könyvkiadó 2. kiadás 1994.)