I. Arany János
II.
a) A pályázat
b) Toldi
c) Toldi estéje
d) Toldi szerelme
e) A trilógia helye a költő életművében
III. Összegzés
Arany Jánost mindmáig a
legismertebb költők között tartjuk számon. Ő a leggazdagabb szókincsű alkotónk,
művei egyesítik magukban az egyszerűség és a formai gazdagság varázsát. A
szabadságharc bukása után ő az, aki vigaszt nyújt nemzetének, lírájában emléket
állít a ’48-as törekvéseknek. Kifinomult erkölcsi érzékkel rendelkezik, ezt
magánélete és költészete egyaránt példázza. A szabadságharc bukása után
családja iránt érzett felelősségből polgári állást vállal. Két erkölcsi parancs
harcol ekkor benne: a haza, a forradalom iránt érzett hűség és önfeláldozás és
az apai, férji kötelességei, melyek szintén önfeláldozásra késztetik.
Arany János erősen lírai
alkatú költő volt, mégis epikusként indult szép ívű pályája. Kezdetben csak „időtöltésül”,
az asztalfióknak írt. 1846-ban a Kisfaludy Társaság olyan pályázatot írt ki
költői elbeszélésre, melynek hőse a nép ajkán élő történeti személy.
Arany Toldi Miklóst
választotta, a szalontai mondavilágból ismerős alakot. Az elbeszélő költemény
meghozta az igazi sikert az addig csak barátai körében ismert költő számára.
Neve 1847 elején egy csapásra ismertté vált az irodalmi közvélemény előtt, s
elnyerte Petőfi lelkes rokonszenvét is, hiszen a Toldi ugyanazt fejezte ki,
mint a János vitéz: a nép fia tehetséges, erős, mentes a civilizáció
rontásától, erkölcsös, győzni tudó.
Miklós ugyan nemesi
származású, de mégis pórsuhancnak mondható életmódja miatt. Természetes,
egyszerű, tiszta lélek, aki önzetlen, de önérzetes és öntudatos ember.
A történet röviden:
A Toldiban benne volt
mindaz, ami Arany költészetére pályája első harmadában jellemző volt: a
népiesség. A reformkorban a népiesség, mely politikai célkitűzésekkel
kapcsolódott össze, igen fontos szerepet játszott a közéletben. Toldi a nemzeti
összefogás megtestesítője. A műben a nemzet az, ami a romantika hite szerint
egykor volt, s aminek lennie kell újra: családi közösség, melyet az igazság
vezérel. Lírai fogantatású mű a Toldi, amely látomásszerűen kezdődik: „Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, /
Messziről lobogva tenger pusztaságon, / Toldi Miklós képe úgy lobog föl nékem /
Majd kilenc-tíz emberöltő régiségben”. Olyan ember látomása ez, aki egy
számára az idegennek érzett világ szorításában, magányában megálmodta a maga
igaz világát: a demokráciát.
Egy paraszti világból
kiemelkedett demokrata értelmiségi látomása ez, s ez a valósághit derűje
sugározza be az egész művet.
A Toldi hangneme két stílusirányzatnak, a romantikának és a
realizmusnak sajátos ötvözete: népies közvetlenség, egyszerű természetesség
jellemzi. A költő bensőséges hangon, lélektanilag is jellemzi művének
szereplőit, s mondatja ki velük a mű üzenetét. Az egyszerű ember értéke:
Miklósé, aki szerint meg kell őrizni nemzeti önmagunkat, értékeinket, mert
különben elpusztul az emberiség. Megismerhetjük Lajos királyét is: aki szerint
az idő halad, s a történelem változást követel.
Arany ezt a hitet művészi
módon összegzi a két gondolatban, és egyéni véleményét demokratikusan
fogalmazza meg: az egyensúly megtartása a fő feladat. Noha Arany Jánosnak
Petőfi a legjobb barátja volt, szemléletük ezen a ponton eltért. Arany a magyar
liberális nemesség álláspontjával rokonszenvezett: nem a forradalmi
átalakulásban, hanem a lassú, szerves fejlődésben hitt. Ezért ítélte el a forradalmat,
s ezért tartotta álmodozónak még Kossuthot is.
A személyes hangvétel a Toldi estéjében (1848) már meghatározza
a szöveg egészét. Míg a Toldiban a történet sokkal zártabb, folytonosságát nem
töri meg az elbeszélő közbeszólása sem, addig a Toldi estéjében Lajos király és
az öreg Toldi szembeállításával Arany a haladás és nemzet ügyének dilemmáját
éli át. Arany ebben a művében a reformkor nemzedékének nagy témáját fordítja le
a vers nyelvére. Míg a Toldit az idill hatotta át, itt a megoldás helyett a
beletörődés gondolatai zárják a költeményt, s így lesz a mű egésze elégikus
hangvételű. A bűn és bűnhődés itt mélyebb értelmet nyer. Toldi ismételt
gyilkosságának elbeszélésével a költőnek az a célja, hogy feltegye a kérdést,
felelős-e az ember tetteiért. A mű nem ad egyértelmű választ e kérdésre,
jelentése összetettebb.
Toldi azt a tanulságot
vonta le saját életének tapasztalataiból, hogy a külföldivel szemben mindig
bizalmatlanul kell viselkedni. Fiatal korában először megkegyelmezett a cseh
vitéznek, csak akkor ölte meg, amikor az hátulról, orvul akart végezni vele. Az
öreg Toldi már gondolkodás nélkül leszúrja az olaszt, nem várja meg a király
rendelkezését.
A Toldi estéje ellentétsorból álló metaforikus szerkezetében a
természet köréből vett képek vonatkoznak Toldira. Lajos királyé ezzel szemben
az ember alkotta mesterséges világ, amely Toldi szemében mesterkélt. A királyt
nagy tervek fűtik: népét akarja civilizálni. Toldi a természettel összhangban élő
ember, aki nem képes látni a király célkitűzéseit, látja viszont az
idegenmajmolást, ami eltorzítja saját múltunkat. A haldokló Toldi és Lajos
király dialógusából Arany kételyei szólalnak meg. Párbeszédük tömören foglalja
össze a régi és az új világ ellentétét, a „vén sas” utolsó szavai hűen tükrözik
meggyőződését: „Szeresd a magyart, de ne
faragd le” – szóla, / „Erejét, formáját, durva kérgét róla: / Mert mi haszna
símább, ha jól megfaragják? / Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
A költő tudja, hogy az
udvarban látottak, a tőkés rend felé haladó ország képe, melyet Lajos király
okos érvelésével hoz tudomásunkra: az idő halad, a világ változik, átalakul az
értékrend: a modern csatákban már nem a testi erő dönt, hanem a puskapor.
Arany nem áll Toldi
oldalára, és Lajos király érveivel szemben is fenntartásai vannak.
Mindkettejüknek igaza van: egy nemzet csak saját gyökereiből táplálkozva
maradhat egységes, de haladnia is kell a korral.
Élete végén Arany nagyobb
vállalkozásai közül csak egyest fejezett be, a Toldi-trilógiát, a Toldi szerelmét 1879-ben. A mű
cselekménye időben a Toldinak folytatása, és a látszat, a színlelés démoni
hatalmáról szól. Mindenki színlel. A király, látszólag békés hódolóként keresi
fel Prágában Károly császár udvarát. A ruha alatt mindenki páncélt visel, s így
kegyetlen tréfát űznek az ellenséggel. A király álruhában látogat
Rozgonyiékhoz, Miklós, barátja ruhájában vív, s így átjátssza szerelmét barátja
kezére. Piroska, aki észreveszi a cselt, tetszhalott lesz az esküvő előtt.
Miklós a kriptában legjobb barátjára támad: s büntetése boldogtalansága lesz:
hiszen Piroskának Tar Lőrinchez kell feleségül mennie. Lőrinc is boldogtalan,
de örömöt kell színlelnie: a Piroska kezéért vívott csatát a király bajnoka
nyerte.
Toldinak és a királynak
egyaránt az a hibája, hogy hiányzik belőlük a nyíltság, s ez válik végzetükké.
Toldi jellemhibái erényeiből következnek: a meggondolatlanság a bátorságból, az
indulat az erőből.
Arany gondolkodásában a
felelősség a kulcsszó. A tehetség, az erő, a bátorság felelősség, amellyel nem
mindennapi helyzetek elé állítja hőseit. Tetteik elbírálása sem mindennapi: ha
elbotlanak, a büntetés következményszerű, de jóvátehető.
A Toldi-trilógia
meghatározó szerepet tölt be Arany életművében. A három rész három különböző
időpontban született, s a költő maga is változott a megírás teljes időtartamát
tekintve. Külön érdekesség, hogy a trilógia darabjai nem időrendben készültek.
A Toldi szerelmének megszületésére a teljesség miatt került sor. Erősen befolyásolta
e résznek minden mondatát a tény, hogy az öreg Toldi család, feleség, gyermekek
nélkül, egyedül halt meg a záró költeményben. Így eleve adva volt, hogy Miklós
nem nyerhette el Piroska kezét, nem lehetett része a beteljesedő szerelemben.
Miklós jellemének, tetteinek formálásában erőteljesen jelentkezett, hogy a
trilógia ezen darabja utolsóként készült el. Érezhette ezt a szorítást maga a
költő is, mert a kritikák szerint a három részt tekintve ez kevésbé sikerült.
A 19. század romantikus
hazaszeretete nyilvánul meg Arany műveiben. A hazáért hozott áldozat minden
tett felett áll, még a bűnt is elhomályosítja.
(Forrás: Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából 76-79. old. –
Szerkesztette Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése