Tragikai vétségek Katona József Bánk bán című drámájában

I.         A dráma keletkezése

II.

a)        A mű története

b)        A mű mondanivalója

c)         A drámai történés

d)        Bánk bán tévedései

e)        Bánk tettei

f)         Bánk lelki gyötrelmei

III.      Összegzés

Katona József nemzeti drámánk megteremtője. Fő művét, a Bánk bánt, amely páratlan a maga nemében, végleges formájába 1819-ben írta. Katona a romantika és a reformkori függetlenségi harcok előfutáraként lépett fel. Akkor, amikor már hazánkban is nyugtalanítóan jelentkezett a nemzeti önállóság és a polgárosodás igénye. A Bánk bán előadását meghiúsította a cenzúra, csak könyv alakban jelenhetett meg 1820-ban. A dráma bemutatóját (1833) Katona már sajnos nem érhette meg.

A történet 1213-ban játszódik, II. Endre uralkodása alatt, s valós történelmi eseményeken alapul. Katona történelmi drámájában két szálat kapcsol össze, a haza ügyét és a Melinda elleni erőszakot. A cselekmény tehát a magánélet és a közélet anyagából bontakozik ki. Bánk bán egyszerre szeretne megoldást találni mindkét szinten, egyszerre akar hű lenni a királyhoz és bosszút állni a királynén. „Két fátyolt szakasztok el: Hazámról és becsületemről” – mondja az I. felvonás végén. Bánk belegabalyodik e két szálba, nem lát világosan, így Gertrudis elleni bosszúja az ő erkölcsi bukását eredményezi.

A mű középpontjában az idegen hatalom, a vele való szembefordulás és mindezek következményei állnak. Katona a nemzet fogalmának újragondolását is kezdeményezi művében: így a király, a nemesség, a parasztság, az idegenek helyzetét és szerepét külön-külön is értelmezi. Sőt a hazafiság tartalmát is vizsgálja. A mű tehát a 19. század elején kialakult abszolutizmus éveinek feszültségét jeleníti meg, amikor a nemzeti kultúra tartotta ébren a nemzeti öntudatot a maga erkölcsi, jogi válságaival együtt. A Bánk bán a nemzeti harc és a szerelem drámája, ugyanakkor a lélek tragédiája is.

A drámai történés már akkor elkezdődik, amikor Gertrudis hatalomra jut királyi férje mellett, és a törvényekkel szemben a meráni rokonainak mindent megenged. Megkezdődik a nemzetet sértő kisebb-nagyobb törvénytelenségek és szívtelenségek sorozata, de bonyolódik a „másik szál” is: Melinda az udvarba kerül, s Ottó, a királynő testvére szerelmével ostromolja. Eközben készülődik a pártütők lázadása is. A két szál, a közéleti és a magánéleti, Bánk bán személyében fut össze.

A dráma mozgása a „cselekedni késlekedő” Bánk bán útját mutatja a királynő megöléséig és Bánk bűnhődéséig.

Bánkra óriási terhek nehezednek. Országjárása során személyesen tapasztalhatta a nyomort és az elégedetlenséget, míg a királyi udvarba érkezve látja a dőzsölést, amely egyszerre ellentéte és oka az ország állapotának. Tiborc, a parasztság szószólója mindezt megerősíti. Petur pedig a hatalomból kiszoruló főnemesség lázadásához hívja őt haza. A nemzet egészét érinti tehát a jogtiprás, és Bánk, a király helyettese hivatalból is felelős az ország sorsáért. Ebben a történelmi helyzetben szinte elkerülhetetlen a tragikus tévedés. Bánk jó szándékú ember, érzései és elvei nemesek. Látja nemzetének szörnyű helyzetét, és tenni, segíteni akar. A körülmények azonban olyanok, hogy nem a jó és a rossz, hanem csak két rossz lehetőség között választhat. A királyné és a merániak élősködését szép szóval nem lehet megszüntetni, az erőszakos út pedig visszaüt azokra, akik szívükön viselik a nemzet sorsát.

A tragédia ennek értelmében úgy írható le, mint egy tragikus vétség elkövetésének és felismerésének története. Eszerint Bánk vétsége: politikai és szerelmi. Vétségét, ha politikai, közéleti vétségként értelmezzük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy gyilkosságával az ellen az erkölcsi világrend ellen lép fel, amelynek fenntartásáért elsősorban ő, a nádor, a király helyettese a felelős. Gertrudisban szeretett királyának hitvesét öli meg. Tudjuk, hogy a királyné halála szükségszerű volt, különben polgárháború pusztította volna el az egész országot.

Ha más oldalról nézve vizsgáljuk Bánk vétségét, akkor pedig azt kell megállapítanunk, hogy vétsége magánéleti, szerelmi vétség: Bánk nem Gertrudisszal, hanem Melindával szemben követ el tragikus vétséget, hiszen országjáró körútjáról hazatérve nem Melindához siet, pedig érzi, tudja, hogy felesége bajban van, hanem az összeesküvést szervezők összejövetelére megy el. Így Melindát végső soron kiszolgáltatja Ottó terveinek. Magára hagyja. Amikor pedig megtörténik a baj, őrületbe kergeti hitvesét, megtagadva benne a feleséget és az anyát. Később ugyan megenyhül, de még ezután sem segít a lelkileg összetört asszonynak, Melindát Tiborcra bízza. Ő a palotában marad, hogy leszámoljon a királynéval. Közben Ottó bosszút áll, és meggyilkoltatja Melindát.

Bánk tettei így idézik elő sorsszerűen hitvese halálát. Bánk szörnyű lelki tusát él át. A király politikai vétségéért megbocsát, hiszen tudja, hogy Bánk tette jogos volt, ezért is mondja ítéletében: „Magyarok! Előbb mintsem magyar hazánk - / előbb esett el méltán a királyné!”

Bánk számára a lelkiismeret-furdalás lesz a legnagyobb büntetés, további élete értelmetlenné válik, hiszen mindent elveszített: az emberek becsülését, a családi otthon biztonságát, azt a „tündéri láncot”, ami életének értelmét adta.

Az abszolutista zsarnokság nem csupán a nemzeti szabadságot tapossa el, hanem a személyiséget is megtámadja.

A mű fő konfliktusát az adja, hogy a haza és Melinda sorsa egyaránt veszélyben forog, és a szálak Gertrudis felé vezetnek. A szabadság és a becsület védelme és helyreállítása Bánk feladata. Ezt pedig lelkiismeretesen csak úgy tudja teljesíteni, ha megváltoztatja azt a hatalmi rendszert, melynek őréül II. Endre király megbízta.

Az I. felvonás expozíciója során azonban Bánk még csak a veszélyekről értesül, nem látja tisztán a helyzetét és feladatát. Bánk csak részigazságokat lát, és ott áll szemben a világ kiismerhetetlenségével. Ezért is van Bánkban állandó feszültség, indulat, zaklatottság.

Bánk eleget kíván tenni államférfiúi, családapai és férji kötelességének, s még inkább a becsület törvényét követi. A haza dolgát és Melinda ügyét ezért kívánja elfogulatlanul rendezni. A becsület lesz számára a legfontosabb. Ehhez ragaszkodik, akár élete árán is.

„Itten Melindám, ottan a hazám - / a pártütés kiáltoz, a szerelmem / tartóztat.” A két legszentebb földi érték ellentétes irányból vonzza Bánkot. Nehezen dönt, de végül – Melindát biztonságban tudván – a hazát fenyegető veszélyt indult elhárítani. Magabiztos fellépéssel leszereli a békétleneket, sőt Peturt is térdre kényszeríti. Látszatra gyors és fényes diadalt aratott. A nagyjelenetben már Melinda sorsa lesz a súlyosabb tényező. A „kerítő” szó a legutolsó vádpont Gertrudisszal szemben, és elsősorban Melinda becsülete toroltatik meg. Mindezt azonban csak Bánk látja így, hiszen Melinda épp a leszámolást követően kerül a legnagyobb veszélybe.

„Vége! Volt – nincs: de ne tapsolj, hazám – ni! – reszket a bosszúálló” – ezek a szavak talán azt fejezik ki, hogy a véres tett méltatlan volt a hazához, a férfihoz, az emberhez.

Az V. felvonásban Bánk tragédiájához az is hozzájárul, hogy megkésett tetteinek önigazolására kényszerül mások előtt, s a mi a legfájóbb számára, saját lelkiismerete előtt.

Bánk bűnhődése mellett Katona békítő szándékát is mutatja a mű: nem a királlyal, csak az idegen elnyomással van baj. Katona ezzel a drámájával azt illusztrálja, hogy a 19. század elején a feudális és a felvilágosult személet szövevénye könnyen okozhat politikai és magánéleti válságot. Az egész mű azt sugallja, hogy olyan nemzeti egység és béke kívánatos, amelyben a személyes méltóság is érvényesül.

(Forrás: Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából 30-32. old. – Szerkesztette Maczák Edit – ITEM Könyvkiadó)