2017. máj. 2.

Erdős Renée: Könny



Magam sírásra ritkán gerjedek.
S ha sírni látok mást: elfog a szégyen.
Nem szép a könny – csak kis gyermek szemében
Tört játékszerén aki kesereg.

Nem szép a könny. Rútít és megaláz.
De ha ezüstös aggot sírni látok:
Magának a bánatnak megbocsátok.
Gyermeknél, aggnál meghat a sírás.

Ott égig nő egy semmis kicsi ok
S szívet eltöltő nagy keservbe árad –
Itt egy könnycseppben emberöltő bánat
Öröm, reménység emléke zokog.

Szép mind a kettő, halvány, tiszta, szent.
De ez a múltba sír, az a jövőbe.
Ki a jelennek bátor küszködője:
Szenved, csatáz, de könnyet sohsem ejt.

Magam sírásra ritkán gerjedek.
Óh én már jól tudom, hogy elpihennek
Nagy viharok, nagy álmok, nagy szerelmek,
S hogy eltörnek a kis játékszerek...

Forrás: Irások könyve I. évf. 8. sz. 1905. júl. 1. Bp. – Írja, szerkeszti és kiadja: Erdős Renée