2016. szept. 12.

Garai Gábor: Június





Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít a bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villanyfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj…

Meghalok itt is, a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld, szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 90. old. – Népművelési Propaganda Iroda 1982.