Garai Gábor: Június

Tudom, meghalnék idegenben;

ott még a fák sem ilyenek;

nem virít a bodza a berekben,

akácok könnye sem pereg;

nem részegít a széna-illat,

nem villanyfénnyel jön a nyár,

nem így táncol felhőn a csillag,

nem szédül az égtől a táj…

Meghalok itt is, a gyönyörtől,

hogy a repceföld színarany,

hogy a lomb oly zöld, szinte tombol,

s a kőnek is illata van;

hogy áll a búza nyers kalásza,

mintha világot nemzene,

s e tájon az lel csak magára,

ki végleg egyesült vele.

Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 90. old. – Népművelési Propaganda Iroda 1982.