2016. szept. 12.

Alba Nevis (Unger Ilona 1886-?): A semmi felé





Sekélyes vizeken sohase eveztem,
Mindig tengert jártam.
Hívó rőzselángot messze elkerültem,
Nagy tüzekre vártam.

Ma már elfáradtam. Hűvösebb az este,
Bágyadtabb a reggel.
Nem érdemes látom, birkózni, csatázni
Hideggel, meleggel.

Nem érdemes zúgó tenger vizét szelni.
Gyatra kis szikrákban nagy tüzekre lelni.
Nem érdemes égni, nem érdemes hinni,
Nem érdemes a vak, buta éjszakának
Úttörők lobogó fáklyafényét vinni.

Nem érdemes írni szerelmes nótákat,
Pusztuljon az álom: vesszen el a bánat.
Egy lépést se lépni, tapodtat se járni,
Csak békén, csendesen, semmit se akarni,
Semmire se várni.

Forrás: A Jövendő – 1. évf. 6. sz. Hódmezővásárhely, 1910. ápr. 15.