A Vas.
Ujs.-ban Baráth Ferenc közöl pár adatot a költőről (1895. 22. sz.) abból az
időből, midőn 1849 júl. első felében Orlayéknál időzött családjával együtt
M.-Berényben. Ez adatokat róla Orlay P. Soma apja írta be egy Bucsánszky
Alajos-féle kis képes naptárba (1849-re), mely eredetileg a költő tulajdona
volt s tőle maradt ott. A költő hihetőleg tiszteletpéldányul kapta; mert két
költeménye van benne (A magyar nép, A
faluban utczahosszat). A naptárba, mely jelenleg fia, Petrich Pál bizt.
hivatalnoké, az öreg Petrich 3 tiszta lapot ragasztva be, írta le a következőket:
„1849.
július 5-én Petőfi Sándor, neje, Zoltán fia és annak szoptatós dajkája
érkeztek meg Mező-Berénybe, Petrich Sámuel házához, s ottan laktak. – Július
16-án Petőfi Sándor megfogadta Csipkár Pál szűcsmestert, az aradi útra, ahova
Petőfi, Soma fiammal akart menni. Petőfi Sándor Aradra Kossuthhoz akarván
menni, Bonyhay Benjámin úr ígért nekik az aradi útra egy könnyű s kényelmes
ekhós kocsit. – 17-én reggel korán, Csipkár lovaival ment el Bonyhay úrhoz
kocsiért; amint a kapun kiértek a lovak, elragadták a kocsit. Csipkár Pál mit
tudott tenni: a lovakat gyeplőnél fogva erősen húzta, és átellenben Minich Ádám
magtárának húzta, annyira, hogy a kocsit egyenes falnak vitték, ahol is a kocsi
rúdja s lőcse eltörött és egyik kocsioldal is. Akkor nap az Aradra menetel
elmaradt.
Petőfi
meghagyta Csipkárnak, hogy minden legkisebb hibát a kocsin aznap
megcsináltasson, bármibe kerüljön is, ő kifizeti, úgyhogy másnap öt órakor
ottan legyen, hogy elmehessenek. A kocsi akkornap tökéletesen el is készült és
másnap reggel, azaz július 18-án 5 órakor Csipkár Pál ottan is volt kocsijával,
mindennel elkészülve. Petőfin volt az ok, hogy késtek a menéssel. Hat óra volt
reggel: Soma fiam a piac felőli ablaknál állott, Petőfi a végső kis szobában
volt, amelyben lakott. Soma fiam ezen szavakat kiáltotta Petőfinek: „Sándor te!
Egresi Gábor és Kis Sándor jönnek ide!” – Petőfi erre: „Hol a pokolba’ járnának
itten?” – Petőfi az ablakhoz ment s így szólt: „Csakugyan azok.” Amint a
szobába érkeztek, Petőfi azonnal kezet fogott Egresivel s mentek a végső kis
szobába. Én kisiettem az udvarra a kis szoba udvar felőli ajtajához,
hallgatózni, s ezen szavakat mondotta ekkor Egresi Petőfinek „Csak gondold el,
Sándor barátom, még Kossuth Görgeit le akarja tenni a fővezérségről, holott
nincs a hazának több olyan embere.” Én akkor bementem Soma fiamhoz s azt
mondtam: „No fiam, vége mindennek már, amikor ezen két első embere a hazának
ily egyenetlenségben van” – Fiamtól ezen választ kaptam. „Majd elvégzik azt az
okosok.”
Egresi
hozott volt Bemtől egy levelet Petőfinek s Petőfit arra vette, jönne el vele
Erdélybe Bemhez. Petőfi feleségéhez ment tanácskozni, mitévő legyen. Felesége
azon választ adta, hogy bármerre megy is Petőfi, ő tőle el nem marad, vele
megy. A kocsi mindig ottan állott, a lovak befogva. Így rövid tanácskozás után,
reggeli 8 órakor, a kocsi rúdját Nagy-Várad felé fordították.
Petőfinek
sok holmija nálam maradt volt Egy nagy kuffer, tele irományokkal és még azon
felül is kint. Megkért Petőfi és Petőfiné, hogy annak hű őrizője legyek. Ami
nálam meg is volt; sok helyt el volt dugva és rejtve, a félelem miatt. Csipkár
Pál vitte el Petőfit családostul Nagy-Váradra, és akkor héten, szombat este,
azaz július 21-én érkeztek meg Szebenbe. Másnap, vasárnap reggel Petőfi Bemhez
ment, amint azt nekem Petőfiné megírta volt az 50-ik év tavaszán Szebenből,
amely levelében nagyon megkért volt, viseljem gondját holmijának; ha ő nem, a
haza fog még nekem háladatos lenni érette. Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám
Petőfiné s nálam hagyott holmiját elvitte. Petőfiné akkor, nálam létekor annyit
mondott: amint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legkisebb hírét sem
hallotta; azt bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt. Petőfi életéből ennyit
tudok, amit lelkiismeretesen bizonyíthatok is.
Ör.(eg) Petrich Sámuel
*
Még egy eset Petőfiről, 1849-ben. Július hóban, amikor Mezőberénybe jött Petőfi családostól,
Gyomának jött. Gyomára honnét jött, nem tudom, csak azt, hogy Gyomáról a város
lovai hozták el hozzám. Ezt Petőfi elbeszélése után írtam volt le magamnak.
Amikor Gyomára érkezett, azon kocsis tovább nem vitte, s így bement Gyoma
városházához, ottan a cselédtől kérdezte a jegyző úr hollétét. A cseléd mondta,
hogy bent van a szobában és a bíró is. Petőfi belépvén a szobába, köszönt; a
köszönést elfogadták. Bíró uram a szobában egyik oldalon a lócán hevert, a
jegyző a másik lócán, s a köszönés elfogadása után sem kelt fel egyik sem.
Petőfi megkérte a jegyzőt, hogy ha lehetséges, lennének szívesek neki egy
forspontos kocsit adni Mezőberényig. A jegyző kérdést tett bíró uramhoz, van-e
heverő forspontos? A bíró félvállról felelte: „Bizony nemigen van itt most.”
Ekkor a jegyző így szólt Petőfihez: „Van-e az úrnak igazolványa!” Petőfi
általadta igazolványát. Amint a jegyző belepillantott, hirtelen felugrott, szaladt
bíró uramhoz, azt lerántotta a lócáról a fekvéséből s ilyen szavakkal szólott
hozzá: „Keljen fel bíró uram, teremtettét, Petőfi Sándor áll előttünk. Dehogy
nem adunk, ha kell, akár tízet is.” A
dobost azonnal elküldték a városban kidobolni, hogy itt van Petőfi Sándor; a
többi cselédet is mind hírmondóul elküldték. „Hol a kocsija?” kérdék Petőfit.
Mondta, hogy kint, a piacon. Akkor a bíró, a jegyző, meg a több érdemes urak
megfogták kocsiját és maguk húzták be a városház udvarába. Rövid idő alatt tele
volt a városház udvara néppel. Petőfit érdemes urak vállaikra vették, a nép
között hordták és minden oldalról éljenezték. Majd egy magas állványra
felemelték, ahonnét hosszú beszédet tartott a népnek. Több órai ottani mulatás
után kocsira ült családostul, s a város lovain hozták el Mezőberénybe. – Ezeket
maga Petőfi Sándor beszélte el nekem, akkoriban nálam létekor. Az akkori gyomai
jegyző neve Csatt.
Ör. Petrich Sámuel.
A
közlemény első részében említett aradi látogatást, hová az egész Petőfi-család
el akart menni Orlay P. Somával együtt „Damjanics látogatására”, legelőször
Orlay Soma írta le a Vas. Ujs.-ban (1861. 115. l.). Innen került a Zilahy-féle
életrajzba. Ő a rúd-eltörést és Erdély felé indulást egy napra teszi. Ebben
lehet, hogy téved; de az aradi látogatás céljában nehezen. Petőfi aligha
készült Kossuthot meglátogatni; ez ismerve a köztök levő viszonyt, róla nemigen
gondolható. A közlemény egyébiránt pár valóban becses életrajzi adattal
gazdagítja ismereteinket a költőről.
FERENCZI
ZOLTÁN
Forrás: Petőfi-Muzeum VIII. évf. 1. szám 1895. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése