Petőfi - Versek II. 1845

A Versek I.-ről (1844) már részletesen volt folyóiratunkban szó. (VI. 8-16. l.) Noha a Versek II. sorsa külsőleg korántsem oly érdekes és változatos, belső története nem kevésbé méltó az érdeklődésre. Erről lesz szó e pár lapon.

A Versek I.-ben az utolsó költemény Az alföld. Ez megelőzőleg megjelent a Honderü-ben, okt 5-én^* (^* P.-M. IV. 145. l.), tehát egy hóval elébb, hogy nov. 10-dikére az egész kötet a nyomdából kikerült. Az utolsó előtti, Ambrus gazda, megjelent elébb a Pesti Divatlap okt. 6-diki számában^* (* U. o. 146. l.) Ugyane kötetből a Halvány katona, Zsuzsikához címűek okt. 20-án u. ott jelenvén meg, már csak  20 nappal előzték meg a kötetet. A Gazdálkodási nézeteim (okt. 19.) 21., Az én torkom, Ez a világ nov. 6-án az Életképek-ben csupán 4 nappal jelentek meg elébb, mint a kötet kapható volt. Az ezeknél később valamely lapban megjelent költemények már a Versek II-be kerültek.

A Versek II-ben következő költemények vannak:

1844.

(folytatás)

1.Szobámban (Életképek 1844. dec. 28.)

2.Est (Pesti Divatlap 1845. máj. 29.)

3.Egy telem Debrecenben (Életképek 1845. márc. 29.)

4.A csavargó (Pesti Divatlap 1845. március 30.)

5.A régi jó Gvadányi (Pesti Divatlap 1845. máj. 8.)

6.Az utánzókhoz

7.Élet, halál (Pesti Divatlap 1845. jún. 26.)

8.Színházban (U. o. 1844. aug. 1.  hete)

9.Egressy Gáborhoz (U. o. 1844. szept. 3. hete)

10.Tompa Mihályhoz (Életképek 1844. szept. 11.)

11.Éjszakáim (Pesti Divatlap 1845. jan. 1.)

12.Furfangos borivó (U. o. 1845. jún. 26.)

13.Takarékosság (U. o. 1844. nov. 3.)

14.Pinty úrfi (U. o. 1845. jún. 5.)

15. Szemfájáskor (U. o. 1845. jún. 26.)

16.A naphoz – 1844. – (U. o. jún. 19.)

17. Ha

18.A nap házasélete (U. o. 1844. nov. 17.)

19.Szerelem vándorai

20.Halálom (U. o. 1845. jún. 26.)

21.Mi lelt?

22.Dáridó után

23.Igyunk! (U. o. 1845. jún. 12.)

24.Verseim (U. o. 1845. jún. 26.)

25.Hozzá (U. o. 1844. dec. 1.)

26.Sovány ősz

27.Csokonai (Pesti Divatlap 1844. dec. 15.)

28. Szerelem gyötrelme I-VI. (I. Volnék bár, Pesti Divatlap 1844. dec. 8. – II. Szívem, te árva rabmadár! – III. Az én szerelmem U. o. – IV. Szemek, mindenható szemek! U. o. 1845. jan. 9. – V. Szerelmem zúgó tenger – VI. Élet, halál nekem már mindegy!)

29.A borhoz

30.A külföld magyarjaihoz

31.Mért nem születtem ezer év előtt? (Pesti Divatlap 1845. jan. 5.)

32.A leánykákhoz (U. o. 1844. okt. 27.)

33.Szülőimhez (U. o. 1845. ápr. 10.)

34.Katona vagyok én (U. o. 1845. jún. 12.)

35.Nem tesz föl a lyány… (U. o.)

36.Fényes csillag (U. o.)

37.Gyere, lovam (Életképek 1845. márc. 8.)

38.Boldog éjjel (Pesti Divatlap 1845. ápr. 24.)

39.Szerelem, szerelem (U. o.)

40.Batthyányi és Károlyi grófnék (U. o. 1844. nov. 24.)

41.Esik, esik, esik (Életképek 1845. márc. 8.)

42.A természet vadvirága (Pesti Divatlap 1844. dec. végén)

43.János gazda

44.Levél egy színész barátomhoz (Nemz. szính. zsebk. 1845-re, Gilyén, Gönczy, Réty. 75. l.)

45.A tintás-üveg (U. o. 86. l.)

46.Az öreg úr (Pesti Divatlap 1845. ápr. 17.)

47.Mit szól a bölcs? (U. o. máj. 22.)

48.Pál mester (Életképek 1845. febr. 22.)

49.Részegség a hazáért (Pesti Divatlap 1845. jún. 19.)

50.Lant és kard

51. Etelkéhez

52.Szerelem és bor (U. o. máj. 1.)

53.Rabhazának fia

54.Etelke emlékkönyvébe (Cs. E. kisasszony emlékkönyvébe)

55.V. S.-né emlékkönyvébe

56.Búcsú 1844-től (Életképek 1845. febr. 1.)

1845.

57.Két testvér. Január, 1845. – (Pesti Divatlap 1845. szept. 4.)

58.Apám mestersége s az enyém

59.Hull a levél a virágról

60.A toronyban delet harangoznak

61.Így is jó

62.Vahot Sándorhoz (Pesti Divatlap 1845. febr. 2.)

63.Hír (U. o. okt. 16.)

64.Elfojtott könnyek

65.A világ és én (U. o. febr. 9.)

66.Költő lenni vagy nem lenni (U. o. júl. 3.)

67.Visegrád táján (U. o. okt. 16.)

68.Szerelemvágy

69.Gyors a madár (U. o. márc. 13.)

70.Piroslik a kecskerágó (U. o. júl. 3.)

71. Kicsapott a folyó

72.Pest

73.Orbán (U. o. aug. 21.)

74.A sorshoz (U. o. jún. 26.)

75.Téli világ (U. o. márc. 6.)

76.A nap

77.Mulatság közben

78.Rossz verseimről (U. o. aug. 21.)

79.Egy szép hölgy emléke

80.Azokhoz az én jó pesti pajtásaimhoz (U. o. ápr. 3.)

81.Taasz. I. Mi kék (U. o. máj. 15.) II. Ki a szabadba. (U. o.)

82.P……y Vilma kisasszonyhoz (U. o. júl. 10.)

83.Az erdei lak (U. o. júl. 17.)

84.A varróleány (U. o. júl. 24.)

85.Van a nagy alföldön csárda sok (U. o. aug. 28.)

86.Piroslik már a fákon a levél (U. o.)

87.Paripámnak az ő színe fakó (U. o.)

88.Fekete kenyér

89.Holdvilágos éj (U. o. aug. 7.)

90.Rég veri már a magyart a teremtő

91.Liliom Peti (Néprománc 1844. U. o. jan. 23.)

92.Fresco-ritornell (U. o. okt. 16.)

93.Magyarország

94.Gyalázatos világ

95.Egy hajfürthöz

96.Képzetem (U. o. okt. 30.)

97.Búcsú Kunszentmiklóstól (U. o. júl. 31.)

98.Falun

Ezek szerint a Versek II-ben levő költemények közül a legkorábbi 1844. aug. 1-ső hetében (Színházban), a legutolsó 1845. okt. 30-án jelent meg (Képzetem). Adott Petőfi e kötetben 98. c. a. 104 költeményt, melyekből megjelent a fenti időközben 71 s nem jelent meg 33-104. E szerint tehát e kötetben csak 5 költeménnyel van kevesebb, mint a Versek I.-ben. Megjelent költeményei közül e kötetből kihagyta a következőket: A magyar nemes (Pesti Divatlap 1845. febr. 13.), Védegyleti dal (U. o. 1844. dec. végén), Sorshúzás előtt (U. o. 1845. okt. 23.), Színészdal (Nemz. szính. zsebk. 1845-re).

Látjuk az eléadottakból, hogy a sorozatban a Csavargó a 4-dik költemény. Erről maga mondja, hogy még 1844. jún. végéről való. Az Egressy Gáborhoz (9-dik) címűről pedig azt olvassuk, hogy 1844 aug. 7-8-dika közti éjen írta azon benyomások hatására, melyeket Egressy játéka Macbeth-ben benne ébresztett^* (^*P.-M. VII. 133. l.)

Az utána mindjárt következő költeményt (10-ik) Tompa Mihályhoz válaszul írta szept. 11-re, ennek szept. 4-én megjelent Levél Petőfihez (Bártfáról 1844.) c. költeményére. Különös, hogy emígy helyezte őket egymás mellé, holott első tekintetre az semmi esetre sem látszik valószínűnek, hogy augusztus 7-szeptember 5-6-ig éppen Petőfi több költeményt ne írt volna. A következő költemények közül a 40-diket Batthyányi és Károlyi grófnék címmel egész határozottan tudjuk, egész határozottan tudjuk, hogy 1844. november 15-dike után 1-2 nappal írta, mindenesetre azonnal a két hölgy tiszteletére adott fáklyás-zene után, mert bámulatosan érezteti a közvetlenség meleg hatását, az első benyomás okozta meghatottságot^*.  (^*V. ö. jelen füzetünkben az erről szóló cikket) Az a durva megjegyzés pedig, melyre a 42-dik költemény, A természet vadvirága, mint egyszerre haragos, heves, de fölséges válasz vonatkozik, az Életképek-ben a dec. 11-diki (1844) számban olvasható s a költemény dec. végén, az utolsó számban meg is jelent a P. Divatlap-ban: tehát jelzi származása idejét^* (^*P.-M. IV. 209. l.) Vahotné szerint az Etelke emlékkönyvébe címűt karácsony estéjén írta le először Petőfi nálok egy 24 ágú csillag egyik ágára.

Ezek határozott adatok. Már most, ha a költemények sorrendjét nézzük, az világlanék ki, hogy a költő 1844. jún. végétől aug. 7-ig csak 4 költeményt írt (l. az 5-8. sorszámúakat), aug. 7-szept. 5-ig egyet sem, szept. 7-nov. 15-ig 34 költeményt (l. 11-39. számúakat), nov. 15-dec. 11-ig egyest (l. 41. számút) s dec. 11-24-ig 11 költeményt (l. 43-53. sorszámúakat).

Azonban ez adatokból nem lehet semmi ilynemű következtetést vonni, mert a költemények sorrendbe ekkor még nem tájékoztat oly biztosan sem arról, hogy milyen rendben írta költeményeit, sem az időpontra nézve, mint az 1846-dik évből írt költeményeinek reánk maradt sorrendje. A költő ebben az időben költeményeinél a származás szerinti sorrendre még nem ügyelt. Világos ez már csak a következő adatokból is: a Színházban (8-dik) 1844. aug. 1-én már meg volt jelenve, mely közvetlenül az Egressyhez címzett költemény előtt áll. Tehát jún. v. július havából való s így még oly időből, amelyben írt költeményei közül nem egyet a Versek I-ben adott. Ebből világos, hogy azon költemények, melyek a Versek I-ben és II-ben vannak, nem válnak el egymástól időrendi egymásutánban s az ott megjelent utolsó költemény, Az alföld, későbbi keletű az emebben megjelent első pár költeménynél s talán a későbbi sorszámúak közül is nem egynél. Hasonlóan a nov. 3-án megjelent Takarékosság (13-dik sz.), a nov. 17-én megjelent A nap házasélete (18-dik sz.) s ugyancsak e mellett néhány költemény, az okt. 27-én megjelent A leánykákhoz (32. sz.), továbbá a Színészdal, Levél egy színész barátomhoz, A tintásüveg, melyek jó hátra vannak téve a sorban (44., 45. s az első a kihagyottak közt), mind jóval korábbiak és előttök állanak oly költemények is, melyeket időrendben később írt. Hasonlóan jóval korábbi az az egész 6 költeményből álló ciklus, melyek a 28. sz. a Szerelem gyötrelme gyűjtőcím alá vannak sorozva, jelölvén ezáltal együvé tartozásukat, noha közülök pár csak 1844. dec. 8-án jelent meg.

Mindenesetre tény az, hogy az 1844-dik évi költemények közül azok, melyek a Versek II-be kerültek, noha származásuk ideje szerint akár az I-ben is már adhatók lettek volna, nagy részben meg voltak írva augusztus előtt. Ez gondolható abból is, hogy augusztus havában A helység kalapácsa foglalta el^* (^*V. ö. P.-M. VI. 25. és 49. l. A helység kalapácsa cikkünket) s így csakugyan meglehet, hogy mint látók, az aug. 7-diki Egressyhez írt költeménye után szoros időrendben talán éppen az következik, melyet szept. 5-6-án írt Tompához.

Az is valószínű, hogy mivel a János vitéz 1844 őszéről való, hihetőleg novemb. havából (ha igaz az, amit Vahot állít, hogy nagyon rövid idő alatt írta, akkor mindenesetre november havából való; mert hiszen dec. 8-dikáról már hírlapi tudósítást is ismerünk róla), föl kell tennünk még Petőfi csodálatos termékenysége mellett is, hogy ebben az időben kevesebb ún. kisebb költeményt írt. Mivel valóban a sorrendben azt találjuk, hogy november 15-én írt költeménye után (Batthyányi és Károlyi grófnék) olyan következik, melyet dec. 11-dike után azonnal írnia kellett (A természet vadvirága), vajon nem tehető-e fel, hogy a sorrend itt is helyes és hogy e pár hét valóban a János vitéz írása miatt szegényebb kisebb költeményekben?  No, de ezt egyelőre mindenesetre csak igen valószínű conjecturának kívánjuk tekinteni, melyet egyszer talán még vizsgálat alá vonunk. Elég most célunkhoz képest annyit következtetnünk, hogy 1844. szept. 11-nov. 15-ig és dec. 11-24-ig annyi kisebb költeményt lelünk (34-et, illetve 11-et), melyeknek egy része mindenesetre korábbi időből való, amint ezt láttuk is és hogy az augusztusi és novemberi kimutatható nagyobb időköz költeményei közt megfelel azoknak az időközöknek, melyekben ez időben két nagyobb költői elbeszélését, A helység kalapácsát augusztusban és szept. elején, János vitéz-t november 15-dec. 8-ig írta.

Az 1845-dik évre térvén át, itt már biztosabb adataink vannak. A Cipruslombok, melyek mint tudva van, Csapó Elelkéről szólnak, külön jelentek meg 1845. márc. 20-ra s magán a 34 költeményből álló kis füzeten föl van jegyezve Etelke halála napja: 1845. jan. 7. A költő ezeket az Összes költemények-ben az 1845-diki költemények közé a 3-dik után (Hull a levél a virágról) illesztette be, tehát arra a föltevésre jogosít, hogy e három megelőzi a Cipruslombok elsejét, míg a Vahot Sándorhoz című febr. 2-án jelenvén meg, tehát ezt elébb írta, mint a Cipruslombok egy részét. Így hát szoros időrendről itt sem lehet szó. Még kevésbé felel meg az időrendnek az, hogy az Összes költemények-ben tartalmi okokból közvetlenül utánok tette Mi bűvös-bájos hang? és Messze vándoroltam költeményeit, holott amazt Eperjesen írta mindenesetre április havában, emezt felső-magyarországi útjából visszatérte után Pesten, tehát mindenesetre jún. 24-dike utáni pár napon. Közben azonban Azokhoz az én jó pesti pajtásaimhoz (24-dik) költeményét ő maga ápr. 1-sejéről keltezi, amely napon a felső-magyarországi útra indult. Eszerint valószínű, hogy a közbeeső 16 (7-23. sorszámok alatt) költeményt ez időközben írta. Erre némi erősségül szolgál az is, hogy a Gyors madár című (13-dik) márc. 13-án, a Téli világ (19-dik) márc. 6-án már meg is jelentek a P. D.-ban. Föltehető tehát hogy a sorban eddig álló költemények mind éppen febr. havából valók még. Eszerint márciusra, mely hóban a Cipruslombok-at sajtó alá rendezte, csak 4 költemény esnék.

Áprilisban Eperjesen az Úti jegyzetek-en kívül csak öt költeményt ír (Mi kék az ég!, Ki a szabadba!, Erdei lak, Magyarország, Felsülés^{* /}Nem jelent meg a Versek II-ben s a sorrendben jóval hátrább/), Késmárkon máj. 2-án egyet (Van a nagy alföldön), Iglón máj. 3-ca. 24-ig hármat (Paripámnak az ő színe, Fresco-ritoruell, Egy asszonyi állathoz^* /^*Nem jel meg a Versek II-ben; a sorban jóval hátrább/), Várgedén máj. végén vagy jún. elején egyet (A B. emlékkönyvébe^* /^*szintén nem jel. meg/), Losoncon jún. elején kettőt (P…..y Vilma kisasszonyhoz, Varróleány). Ezeket, mint a sorrendből látjuk, éppen nem helyezte el időrendben; némelyikét, talán gyöngédségi okokból is, az 1845 őszén írt költeményei közé tette; valamint a Liliom Peti (35-dik) az 1844-diki költemények közül rekedt ide, talán feledékenységből.

A költő jún. 24-én visszatérvén Pestre, még néhány ezután írt költeményét is fölvette a Versek II-be, míg némely már készen levőt kihagyott. Közülök tudjuk, hogy a Búcsú Kunszentmiklóstól című júl. 19-21. napjairól való, a Képzetem a Honderü oly megjegyzésére vonatkozik, mely ott júl. 29-én jelent meg; az utolsó, a Falun című mindenesetre augusztusból való, midőn hosszasabban időzött Szalkszentmártonban s egyidőben írta a Szerelem gyöngyei-vel.

Az eléadottakból világosan látszik az, hogy a költő sem a Versek I.-ben, sem a Versek II.-ben a szoros időrendre nem ügyelt. Sőt amabból az világlik ki, hogy költeményeit, kivált a népdalokat, szerette egy csoportban adni, valamint utóbb is az egy csomóban megjelent költeményeket (Cipruslombok, Szerelem gyöngyei, Felhők) és azokat, melyek e csoportok valamelyikéhez tartoznak, melléjök tette akkor is, ha e gyűjteményekben későbbi eredetök miatt nem jelentek meg. Így lájuk, hogy a Versek II.-ből kihagyja a Mi bűvös-bájos hang és Messze vándoroltam költeményeket, noha amaz áprilisból, emez jún. végéről való s bevesz későbbi eredetűeket; midőn pedig az Összes költemények-et sajtó alá rendezte, ezeket tárgy szerint közvetlenül a Cipruslombok költeményei után tette; tehát sok korábban írt költeménye elé. Így tette a Szerelem gyöngyei után a Megpendítem költeményét az Összes költemények-ben, noha maga a tartalom is tanúsítja, hogy pár hónappal írta később. A másik figyelemre méltó körülmény még az, hogy mint láttuk, a Versek I. és II. nem válnak el egymástól időrendben; viszont a Versek II.-ből kimaradt számos oly költeménye, melyek már meg voltak írva s meg is jelenhettek volna benne; ellenben bevett későbbi keletűeket. Megegyezik a két gyűjtemény abban is, hogy a keletkezés helyének jelzése mindkettőben hiányzik. Először az Összes költemények-ben találjuk ezt, talán a Béranger-kiadások némi hatása alatt. Lényeges különbség az, hogy a Versek II.-ben az ily jelzések: népdalok, néprománc, igen helyesen, hiányzanak. Egészben véve egyébként a Versek II.-ben oly költemények jelentek meg, melyeket az 1844. jún.-tól 1845. aug.-ig terjedő időközben írt s némi válogatást lelünk abban, hogy a kötetet nehány hatásosabb, komoly tartalmú költeménnyel zárta be.

A Versek II. 1845-ben a Szerelem gyöngyei-vel együtt (1845. okt. 23.), az akkori szokás szerint éppen úgy a novemberi vásárra jelent meg, mint a Versek I. egy évvel elébb. Az előfizetésre a fölhívást 1845. júl. elején bocsátotta ki, mint az egykorú lapok bizonyítják, s nov. 13-dikán már meg volt a kötet jelenve^* (^* P.-M. I. 26. 299. IV. 297. l.); tehát majdnem évfordulójára a Versek I. megjelenése napjának. Majdnem azt lehet mondani, hogy e kötet költeményeivel egyszersmind záródik Petőfi költészetének első, mondhatnók ifjúi szaka. Az 1845. évi Szerelem gyöngyei-vel mélyebbé válnak nála az érzelem útjai, melyek nyomát a Cipruslombok-ban már előkészítve látjuk. Már 1845 nyarán elkezdődik nála az az új átalakulás, mely 1846 első felében teljessé lesz, midőn teljesen szakít az ifjú gondtalanság csapongásaival, mely pazarul osztatta vele a legszebb költői virágokat, mint egy hasonlíthatatlan tavasz. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Versek II. tartalmilag kiegészíti az I-ső kötetet éppen úgy, mint megegyező vele alakilag s összekapcsolódik vele abban is hogy a bennök megjelent költemények mintegy összefolynak az időrend mellőzése miatt.

FERENCZI ZOLTÁN

Forrás: Petőfi-Muzeum VIII. évf. 1. szám 1895. január