2014. máj. 20.

A gr. Lázár Albert tudomásához





A „P.M.” harmadik füzetében a Gr. Lázár Vince úr előadása folytán közöltük volt annak lényegét, amit a néha Lázár Albert gróf Petőfi elestéről tudott. Ennek kiegészítésérül szolgál az a változat is, amit Hergler Antal volt honvédtiszt után Vahot Imre közöl „Emlékiratai”-ban s amelynek ide tartozó részeit a következőkben adjuk:

„… Ezután a tábornok 5 ágyút bízván reánk, az ő kedvelt hadsegéde, őrnagya, Petőfi Sándor és Zeyk Domokos törzstisztek kíséretében a balszárnyról eltávozott. Délután két óráig szünet volt, amidőn egyszerre nagy sokaságú kozákcsapatok nyomultak felénk s két üteg ágyú balszárnyunkra élénk tüzelést kezdett. Ezt látva Bem rögtön mellettünk termett s hely állani buzdított, azután a golyók zápora közt rossz lován elindult az ellenállását megszemlélni. Ekkor Bemet egyszerre 6 kozák vette körül s már-már el is fogta, amidőn három honvéd főtiszt, név szerint Petőfi, Zeyk Domokos és Gr. Lázár Albert az öreget felkeresni indultak.

Ezek Bem apó veszélyes helyzetét csakhamar fölismervén, villámgyors paripáikon hozzá vágtattak a végből, hogy megmentsék imádva szeretett s annyira féltett hadatyánkat nem a haláltól, hanem a ránézve ennél sokkal rosszabb hadi fogságtól. Az öreg úr csupán lovagló ostorával védte magát a kozákok ellen, míg Petőfi, Zeyk és Lázár kivont karddal s hősies elszántsággal rohantak rájuk.

A megtámadás első percében két pisztolylövés történt a kozákok részéről, s az egyik lövés …. fájdalom! – a mi pótolhatatlan Petőfi Sándorunkat terítette földre…

-        -        -        -        -        -        -        -        -        -        -        -        -

Így lett július 31-ike a magyar szabadságharc egyik legszomorúbb napja, melyen … egyik legnagyobb költőjét veszté el a haza… Azért csodálva olvastam némelyek azon állítását, hogy Petőfit a segesvári csata után még látták: mert ő ott esett el gróf Lázár Albert közelében, ki mint élő tanú bizonyságot is tehet erről.”

Eddig tart a kérdéses közlemény, amelyet Gr. Lázár Albert bizonyosan nem ösmert, mivel valószínűleg nyilvánosan is reflektált volna reá. Annyi azonban a „P. M.” múlt füzetében adott rövid közleményből is kitetszik, hogy Petőfi csakugyan a Gr. Lázár közelében esett el – de hogy kivont karddal és harcolva, mint ahogy Hergler és még mások is állítják? nagyon kétséges, sőt a hitelesebb tanúk túlnyomó többségének tanúsága szerint egyenesen téves állítás. Mindamellett – teljesség kedvéért – szükségesnek véltük ezt az adatot is fölhozni, amely annyiban is érdekes, hogy  Petőfi halálát pisztolylövésnek tulajdonítja.

CSERNÁTONI GYULA

Forrás: Petőfi-Muzeum I. évf. 4. szám,  1888. okt. 1. (október-decemberi füzet)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése