Petőfi latinul: Nubes – A felhők

Avis si forem volitans

Semper in nubes tenderem;

Pictor si forem nil nisi

Volantes nubes pingerem.

Sic cordi sunt nubes mihi,

Et quamque earum saluto,

Si venerit eique quum

Discesserit, valedico.

Hae variae viatrices

Familiares sunt mi iam,

Cognoverant me iam bene,

Non ignorant, quid sentiam.

Persaepe contemplatu’ sum

Obdormientes placide,

Velut infantes in sinu

Crepusculi et Aurorae.

Et contemplabar ob fruces

Viros, qui venerint cito,

Út cum proceila dimicent

De salute, cum tyranno.

Et circumstare eas vidi

Velut sorores pallidas

Lunam, invenem qui* acgrotans

Vigilat noctes placidas

Vidi mutantes iam eas

Formas cuiusque generis,

Et semper cordi sunt mihi

Utcunque eae miris modis.

Cur sunt mihi semper carae?

Affines animi quidem,

Qui induit formas novas

Et permanet semper idem.

Alioque modo similes

Mei nubes; recte dicas,

Quae, út oculus meus, habent

Et fulgura et lacrymas.

Sr. HEGEDÜS

*) Petőfi gyöngéd gondolatát, hogy a felhők mint nővérek állják körül a beteg, halvány Holdat, mint fivért, csak így fejezhettem ki, hogy  q u i –vel fűzém össze a mondatot. De ha  q u a e –t teszünk, a vers megáll. H.

Forrás: Petőfi-Muzeum I. évf. 4. szám,  1888. okt. 1. (október-decemberi füzet)