2017. máj. 2.

Erdős Renée: Ha küldelek



Ha küldelek százszor:
Százszor visszavárlak.
Amikor gyűlöllek
Akkor is kivánlak.
Amikor te bántasz:
Akkor is csak áldlak.

Legjobban szeretlek
Mikor megtagadlak.
Leghivebb hűségem
Amikor elhagylak.
Legforróbb a csókom,
Ha visszafogadlak.

Bennünket egymáshoz
Forró vihar vetett,
Tüzes zápor üzött
Forgószél kergetett.
Fölöttünk ég pokol
Egymásra nevetett.

Mi nagy szerelmünkről
Rege szól meg ének.
Miattunk de sirnak!
Mitőlünk de félnek!
Átkot a fejünkre
Óh beh sokan kérnek.

De beteljesülni
Erős ég nem hagyja.
Sistergő lángjával
Pokol ki nem adja –
Hogyha kérik százszor
Százszor megtagadja...

Mi vagyunk az erő,
Mi vagyunk az épség:
Kellünk a világnak!
Életünket féltsék
Akik ide küldtek!
Mi vagyunk a látás,
Mi vagyunk a szépség.

Forrás: Irások könyve 1905. II. évf. 1. sz. 1905.jan.1. Bp.