2017. márc. 27.

Tóth Kálmán: Kende vitéz



Sisak, pánczél vala rajta –
Készen állt a vár udvarra,
Talpig készen vitéz Kende,
S kiáltott a fegyvernekre:
„Nyergelj nekem, nyergelj
Édes szolgám Gergely!”

,Uram uram az Istenre!
Hova mégysz illy fergetegbe’?!
Vihar erre, meg arra is,
Lehullott a rézkakas is…’
„Nyergelj nekem, nyergelj
Édes szolgám Gergely!”

a korláton hirnök csap át:
,Uram! haldoklik az anyád –
S egyetlenegy kivánsága:
Hogy még egyszer fiát lássa.’
„Nyergelj nekem, nyergelj
Édes szolgám Gergely!”

Jön a házból más hirnök is,
Nagy bú mellé nagy öröm is:
,Most szült uram feleséged,
Első fiad, nem néznéd meg?!’
„Nyergelj nekem, nyergelj
Édes szolgám, Gergely!”

Itt a levél a kezemben:
Az országban veszedelem –
Az ellenság már ránk csapott.

Nyergeljetek!…magyar vagyok.
Föltették a nyerget,
S Kende vitéz elment.

Forrás: Vasárnapi Ujság 2. évf. 18. sz. (1855. május 6.)