B. Sárközy Márta: A tűz

Emlékszik?

Ott térdepeltem a kályha előtt

És  megtanítottam, miként kell tüzet rakni,

És maga is ott térdelt

És leste minden mozdulatomat...

Én kacagtam a tüzetfogó lánggombolyagra.

Arcunkat megvilágította a tűz!

Emlékszik?

Igen a tűz, az isteni tűz,

Ott pattogott, kattogott...

Gondolatban még most is ott térdelek

És gondolataimat egymásután vetem be a tűzbe.

Ah! mennyi gondolat!...

Mennyi vágyódás!...

Mennyi bánat...!

És ég, és izzik és száll el mint a füst.

Kezemmel nyúlok értük,

De már elszálltak –

És izzik tovább a tűz.

Vajjon meddig?

Addig míg van éltető láng?

Addig míg van dobogó szív?

Addig, míg van ideál?

Ez az! Addig, míg van ideál.

Tűz szeretnék lenni

És lángolni vad szenvedélyektől.

De ah! hol az éltető láng, az ideál?

És ismét ott térdelek...

És visszakönyörgöm

A tüzet, az ideált.

Már magam sem tudom

És tudni sem akarom:

Álom volt-e? vagy valóság?

Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat Pozsony, 1919. ápr. 12.