A tanya a világ közepén van, a tanya közepén a ház, a ház közepén
kedvesanyám, és körülötte tíz darab gyerek csipog.
De a négyéves kis Rozi csak állami gyerek, az nincs benne a
házban, a tanyában, az egész világban, az bizony kívül van mindenen. A gyerekek
közé csak ő maga férkőzik be, de azok tudják, hogy nem tartozik közéjük.
Persze, a kis Rozi nem tudja, mi az, hogy ő állami gyerek, neki is
az a mamája, aki a többinek, úgy hívja, hogy kedvesanyám, a többi gyerek is úgy
hívja a vastag, nagydarab, fekete asszonyt, aki most kiadja a parancsot a
számtalan gyereknek, hogy vetkőzni.
Fürdés van, mert holnapután húsvét van, meg kell fürödni valamennyinek.
Mint egy méhkas, úgy zsibonganak; mint egy madárfészek, úgy csiripolnak;
mint valami vásár, úgy civakodnak. Lány ez valamennyi. Tíz darab lány. Azér is
béreltek állami gyereket, hogy ha már tíz lányt ingyen kell tartani, hadd
legyen egy, amék fizet.
Kedvesapám nincs itthon, örülnek is neki, mert Tülkös bácsi oly
éktelen dühös, hogy a felesége minden évben becsapta, folyton csak lányt dobott
a szeme elibe, hogy italnak adta magát, és ha hazajön, csak ostorral jön, és
sorra veri az egész hadat.
Rozi is le tudna vetkőzni, de csak néz, kicsit duzmaszkodva, hogy
a kedvesanyám vele egy cseppet se törődik. Senki se törődik vele, mert a
vetkezés olyan izgalmakat okoz, hogy éppen elég kinek-kinek. A legnagyobb lány
tizennégy éves, a legkisebb még bölcsőben van. Rozi-forma, négyéves van még
kettő, az ikrek. A sok nevet ki tudná megtanulni, még az anyjuk is összevissza
cserélgeti, sose tudja, mék a Mari, mék a Juli, Sári, Klári, Cica-Maca - ezek
az ikrek. A három picinek még nincs is neve, mit lehet egy féléves gyereken
szólítani?
