Ady Endre szimbolizmusa szerelmi költészetében

I.

Ady Endre egyéni versalkotó művészete

II.

a)                  Léda alakja

b)                 Örök harc és nász

c)                  Lédával a bálban

d)                 Őrizem a szemed

III.

Összegzés

Ady költői forradalmát a szimbolizmus jegyében vitte végbe, jóllehet szimbolista verset viszonylag keveset írt. A szimbólumalkotás önmagában ugyanis még nem jelent szimbolizmust. Az Asszony és a Csók, a Pénz és az Átok jelentése Ady verseiben aligha okoz gondot többértelműségével. Szimbólummá válásuk alapja kizárólag az, hogy a költői én számára fontosak.

Ady Endre, mint minden ember, egyedi, utánozhatatlan és megismételhetetlen. Mindez verseire is vonatkozik. Művei nem hasonlíthatóak semmihez, és őt magát is nehéz lenne valamilyen skatulyába dugni.

Költészetét sokan támadták hazafiatlansággal, árulással, erkölcstelenséggel és érthetetlenséggel. Ez utóbbit szimbolizmusa miatt „vívta” ki.

Az ő életében, mint minden nagy költőében, jelen voltak az asszonyok és a szerelem. Az emberek életében az első asszony mindig az anya. Ettől a szeretettől eltérő érzés a fiatalkori bohém szerelem. Ennek következményét: a halálos vérbajt viselte egy életen át, s ez beárnyékolta egész életét.

Ezután lép be a költő életébe a szenvedély és az igazi nő, Diósy Ödönné Brüll Adél. Nevét Ady azonnal szimbolizálta, visszafelé olvasva Lédának nevezte el, verseiben is így szólítja, s kapcsolatuk is valahol azt jelképezi: mindig visszatérni hozzá.

Az Örök harc és nász a Héja-nász az avaron című vers „testvére”, mert mondanivalója is hasonló. Az örök szó kifejezi a szerelmük egyik kulcsfontosságú jellemzőjét. A szerelem mint érzés, ősidőktől l étezik, és remélhetőleg az idők végtelenjéig tart. A harc és a nász, a se vele, se nélküle szimbóluma. Az „Én asszonyom” megszólításból kiderül, hogy nem egy tizenéves, tapasztalatlan kislányhoz szól a vers, hanem az élet útjait ismerő, érett asszonyhoz. A három versszak három külön rész. Az elsőben a költő a saját egyénisége hibáit jeleníti meg, míg a második versszak az asszony „kínzásáról” szól. De ez „jó”, hiszen ez a csata kiegyenlített és izgalmas, és amint azt a cím is és a befejező két sor is mutatja, a költő azt reméli, hogy „Örök lesz ami nagy csatázásunk / S örök a nászunk”.

A Lédával a bálban című versét, amely műfaját illetően szintén dal, 1907. január végén, a farsangoló Párizsban írta Ady, és a Vér és arany című kötetben kapott helyet, a Léda arany szobra című ciklusban.

A vers az idilli, konvencionális szerelmi költészettel szemben a szenvedélyes, tragikus szerelem vállalását tárja fel. A cím a bált említi, ami magát az életet szimbolizálja. A bálban is, mint az életben, az emberek  eljárják a maguk keringőjét, és amikor elfáradnak, megpihennek, és a helyüket átadják a fiataloknak. Ez az élet „táncrendje”.

A vers nem hosszú, a három versszak egyetlen kép három jelenete. Ha továbbgondoljuk a vers szavait, akkor hosszasan filozofálhatunk. Ez a szimbolizmus hatalmas erénye. Mindenki megértheti, és saját gondolatait hozzáteheti.

A költő már az első versszakban kifejezi életérzését: a boldog, hangos, forró és illatos világosságot a fekete párral töri meg. A címből tudhatjuk, hogy a költő Lédával ment a bálba.

Ha csak eddig olvasnánk, és nem ismernénk előző verseit, akkor nem derülne ki, hogy vajon a boldog ifjúság vagy a fekete pár szimbolizálja őket. Több érzékszervünkre is hat az ellentét, amit a valós világ és az ő párosuk alkot. Az is lehet, hogy a világ ilyen fekete és csak az lmok rózsásak?

Szemünkre a rózsakoszorús ifjak és a fekete, hervadt koszorús pár, orrunkra a fiatalok parfümös verejtéke, fülünkre a sikoltó zene, majd a síri csönd hat. Szó szerint síri a csend, hiszen a pár halott. A belső érzelmeinket a sírás és a boldogság képei mozdítják meg.

Ha a rózsakoszorúkat az egészség vagy a csók szimbólumának tekintjük, akkor az egészséges, boldog ifjak közt a betegség, a „mérgező csók”, a halál rózsáit hintették szét. Végül a „fekete pár” kezd táncba, és amerre „mennek”, ott halál van és csönd és tél.

Lédával 1912-ben végleg megszakadt Ady kapcsolata, ennek emlékét őrzi, az Elbocsátó, szép üzenet című vers. Az „ütközetes nagy” szerelem után Ady figyelmét felkelti egy alig nagykorú lány intelligenciája, érdeklődése. Hosszas levelezés után megismerkednek, majd szerelem szövődik Ady és Boncza Berta között. 1915-ben feleségül eszi, és Csacsinszkának – Csinszkának szólítja.

Ady Csinszkában megtalálta azt a nyugalmat, harmóniát és az otthon békéjét, amire lelke mélyén mindig is vágyott. Megtalálta azt a társat, aki fiatalságot és érzelmi menedékes nyújtott. Szerelmüket a letisztult érzelmek jellemezték, jóllehet kapcsolatuk nem volt teljesen idillinek nevezhető. A szerelem megtartó ereje kap hangsúlyt a Csinszka-versekben. A ciklus legszebb verse az Őrizem a szemed című. Ez a vers már magával a címével is az emberben a szerelem gondolatát asszociálja.

Ebből következik, hogy maga a vers is egy szimbólummá vált. A hűség, a szeretet és a szerelem szimbólumává.

A címben szereplő kulcsszó jelzi, hogy kié a legféltettebb kincs, a szem. S Ady ennek a kincsnek a birtokosa. Rátalált arra a kincsre, ami eddig hiányzott az életéből. Nem véletlenül írja le oly sokszor az „őrizem” szót. Azt szokták mondani, a szem a lélek tükre, s ez a lélek pedig feltételezi, hogy az őrzött szem tulajdonosával nem csupán testi, inkább lelki kapcsolatban áll. Ha a szem a lelket, akkor a kéz az összekötődést és az összetartozást szimbolizálja: „Már vénülő kezemmel...”, „Már vénülő szememmel...”. Ha a vénülő szót értelmezzük, akkor tudhatjuk, hogy ez a kézfogás több, mint az „örök”. Amikor látjuk, hogy idős emberek gyengéden és erőtlenül megfogják egymás kezét, és egymás szemébe néznek szelíden, mi is érezzük azt a szeretetet, ami abból a képből árad. A világok pusztulása, a rettenet, az üldözöttség már az átélt megpróbáltatások képét vonultatja fel, amelyet Ady már lelkileg feldolgozott, de az a bizonytalanság, amely szerint „Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked”, az ott lüktet a szívében.

Ady Endre szerelmi költészetét mások is ihlették, de az igazán meghatározó Léda és Csinszka volt. A szimbolikus képek, a mással össze nem téveszthető szókészlet hűen tükrözi Ady lelkivilágát a Léda-szerelem édes gyötrelmétől a Csinszkánál talált békéig. Költőink szerelmi élete szinte sorsszerűen kegyetlen „tanulmányutak” sorozata. Adyról is ezt állapíthatjuk meg, de ezek a felkavaró érzelmek szülték a költő-zseni nagyszerű alkotásait.

(Forrás: Varga Zsuzsanna: Házi dolgozatok könyve – A realizmus irodalmából 64-66. old. – ITEM Könyvkiadó Békéscsaba)