I.
a) A kötet megjelenése
b) Ady szerepe
c) A kötet előzményei
II.
a) A kötet felépítése
b) A bevezető vers
c) A magyar Ugaron
d) A Hortobágy poétája
c) Héja-nász az avaron
III. Összegzés
1906.
Ez az év nemcsak a modern magyar líra jelentős állomása, hanem Ady Endre
életének is meghatározó dátuma. Ekkor jelent meg az Új versek című kötete, ami
egyszerre a versvilág középpontjába állította személyiségét. Költészetét már
ekkor az én-központúság jellemezte, s ez az egoizmus az alapja annak hogy
verseiben a szimbólumok hatására az ellentétek domborítják ki a mondanivalót.
Egész költői pályafutását végigkísérték az ellentétek, amelyek személyiségét és
költészetét is a magasba emelték.
Élete
során a küldetéstudat, a pusztulásra ítélt néphez való kötődés, a művészek
érzékenysége és meg nem értettsége vezérelte. Ady olyan gőgös önérzettel tört
be az irodalmi életbe, mint akinek joga és kötelessége ítéletet mondani.
Önmagát emberként és költőként is többnek tartotta mindenkinél. Képesnek látta
magát arra, hogy társadalmi változásokat idézzen elő. Műveiből az emberi lélek
ősi rétegei rajzolódnak ki: az irrealitás, a sejtelmesség, az álmok világa, és
ezzel ellentétben a prófétai magatartás, a vátesz költő szerepe.
Ady
1904-ben látogatott először Párizsba, s itt egy teljesen új világgal találta
szembe magát. Számára Párizs lett a szépség, a kultúra, a szerelem, a költészet
városa. Összehasonlíthatatlanul szebb és jobb világba érkezett. Párizs
jelentette számára az életet, az új lehetőségeket. Itt megtalált mindent, amit
hazájából hiányolt. Hazatérte után egy új verseskötetben, az Új versekben írta
le mindazon érzéseit, amelyeket a magyar és a francia föld különbözősége
keltett benne. Ez a kötet új korszakot nyitott költészetében, s ezáltal még
nagyobb ellenállásba ütközött. ennek alapvető oka az volt, hogy nyelvét,
látásmódját, ízlését tekintve ez a kötet teljesen más volt, mint amit az
emberek megszoktak.
Az
Új versektől kezdve Ady kötetei ciklikus építkezésűek. E kötet ciklusai: Léda
asszony zsoltárai; A magyar Ugaron; A daloló Páris; Szűz ormok vándora. Az első
három ciklusnak a címe is megadja a fő motívumot, a negyedikben a hiányérzet, a
létharc versei kaptak helyet.
A
négy ciklus élére egy cím nélküli költemény került, amelyet a Góg és Magóg fia
vagyok én... kezdősora alapján szoktak megjelölni, de nevezik az Új versek
előhangjának is.
A
költő Góg és Magóg fiának vallja magát, új magyar dalt ígér, egy új magyarság
képét sejteti, amelyben Kelet és Nyugat egyesül. Ez azonban csak megérzés, mert
amikor ezeket a sorokat írja 1905-ben, akkor az ország „Ugar” és „Hortobágy”,
ahol a keserű és kétségbeesett költő elnyomott zseni. Pesszimizmusa uralkodik
el lelkében, programversében a nemzeti múlt vállalása mellett és ellenére
győzedelmesen hangzik fel az új dal: „Mégis győztes, mégis új és magyar”.
A
vers alapképlete a szembenállás: a költő és a feudális hagyományokkal terhes
Magyarország ellentéte ez. Ennek megfelelően az én-szimbólumok: Góg és Magóg
fia, új, énekes Vazul; és a Magyarország-szimbólumok: Kárpátok alatt;
Verecke Dévény mint az ország keleti és nyugati végpontjai; Pusztaszer fejezik
ki a szembenállást. A költő az „új” mellett tesz hitet, ugyanakkor önmaga
megjelölésére a régi, pogány magyarság világából választ szimbolikussá
növelhető alakot. Góg és Magóg a hagyomány szerint a magyarság őse volt, akinek
személye fontos Ady számára, mert lázadó magatartásuk, harcos kiállásuk miatt
tiszteli őket, s e nemes eszme követőjének vallja önmagát is, ezért követi
őket. Ady tudja, hogy ez a harc, amit ő vív az úri Magyarországgal, egyenlőtlen
harc, erre utal a kérdés is: „Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?” Ennek ellenére
vállalja a harcot, még ha „durván, gazul” rátipornak is. A vers utolsó sorában
ezért is hangzik fel az optimista forradalmi hang: „Mégis győztes, mégis új és
magyar.”
A
magyar Ugaron a ciklus címadó verse a kötetben. Fontosságát azzal is
hangsúlyozza Ady, hogy a ciklus végére helyezi. ezzel összefoglaló jellegét
sugallja. A magyar Ugar ugyanúgy az úri Magyarország szimbóluma, mint
Pusztaszer a Góg és Magóg...-ban.
A
magyar Ugaron nem tájábrázolás, hanem társadalombírálat, nemzetostorozás. A
költő belső látásunkat ragadja meg. Cselekvésre izgató ellentétek találhatók a
versben. A képek és a jelzők egyrészt a lehetőségekre, a föld gazdag
termékenységére utalnak, másrészt a kétségbeejtően sivár valóságra, az
eldurvult, kulturálatlan világ lehangoló érzését fejezik ki. Az ugar ok-okozati
költői kép: „Lehajlok a szent humuszig: / E szűzi földön valami rág. / Hej,
égig-nyúló giz-gazok, / Hát nincsen itt virág?”
A
költő tragédiájáról szól A Hortobágy poétája. Ebben a versében saját sorsát és
bukását írja meg– hiába próbálkozik, a Hortobágynak nem lehet poétája. A
versben használt ellentétek, az alliteráló kifejezések– például lelkét
lelegelték – színezik tragikussá a költemény hangulatát. A költő úgy érzi, hogy
senkinek sem fontos a lénye, a művészete. A szépség és a műveltség elvész a
durvaságban és a műveletlenségben. Ebben a versben fejeződik ki leginkább a
költő meg nem értettsége, az az érzése, hogy rossz időben és rossz helyre
született.
Ady
igazán Párizsban érezte jól magát. Párizs volt számára a kultúra szimbóluma.
Ellentéte volt mindannak, amit Magyarországon „elszenvedett”. Ez a város
életstílusával ragadta meg a költőt. Olyannyira, hogy mikor másodjára utazott
ki, az már nem tanulmányút volt, hanem egyfajta emigráció: politikai okok miatt
önként vállalt száműzetés.
Ady
költészetében döntő szerep jutott a szerelem motívumának. Szerelmi ügyeiben is
más értékrendhez igazodott, mint az emberek többsége. 1903-ban ismerkedett meg
Diósyné Brüll Adéllal, aki nemcsak szenvedélyes szerelemmel ajándékozta meg, de
utat nyitott neki Párizsba is. „Szerelmi regényük” közel tíz évig tartott annak
ellenére, hogy nem volt teljesen felhőtlen a kapcsolatuk.
Ady
számára Léda volt az egyetlen menekülési pont a szürkeségből. Mindketten sokat
vártak ettől a kapcsolattól. Álmodoztak, túlságosan boldogok akartak lenni.
Mindkettőjüket elvakította ez a szerelem. Ahogy ez az álom kezdett elmúlni,
egymás után érték mind Adyt, mind Lédát a keserű csalódások. Kapcsolatuk
diszharmonikussá vált. A diszharmonikus szerelem fő motívumai jelennek meg a
Héja-nász az avaron című versben, amely az Új versek első ciklusának, a Léda
asszony zsoltárainak záródarabja. A dal egyik újdonsága a szerelmi érzés
ambivalenciája, a két ellentétes érzelem, a szeretet és a gyűlölet együttes
megnyilvánulása Léda iránt. A vers másik újdonsága az az erotika, amely a
Léda-versekkel lesz szerelmi téma Ady költészetében.
A
vers szimbolikája és a megfestett álomszerű kép olyan viszont rajzol meg,
amelyben élet és halál, szerelmes csók és halálos harapás kontrasztjai a
szerelem diszharmóniájáról szólnak. Az erotikus viaskodás a vívódó, zaklatott
ember viselkedésének jelképes mozzanata.
Már
a cím is különleges, hiszen a költő a madarakat „használja” szimbólumként. A
héja, ez a ragadozó madár mindkettejük megtestesülése. Az avar– az elmúlás
jelképe– mint ágy jelenik meg, és ez az „ágy” a nász színhelye. Az ő
szenvedélyes szerelmük más volt, mint amit írók-költők eddig az irodalomban
leírtak. Ady ezt a másságot a madarak fajtájával fejezi ki. Nem két galambról,
mint a szerelem szimbolikus madarairól, hanem két „lankadt szárnyú
héja-madár”-ról ír. Nem turbékolnak, hanem „csókos ütközeteket” vívnak. A
szerelmi idillnek nyoma sincs. Arra is utal, hogy nem a földön járnak, hanem
valahol a fellegekben érzik jól magukat. A végén azt is megtudhatjuk, hogy ez a
„se vele, se nélküle”-állapot a halállal ér véget. Mint a küzdelemben elesett
madár vagy mint a száraz levél, mikor az őszbe ér, lehullanak az avarra. Az
avar, ami egykor a termékeny föld, a nászi ágy volt, most a sírt jelképezi.
Szenvedélyük örökös küzdelem, amelybe mindketten belepusztulnak. Helyükbe „új
rablók”, újabb héjapárok jönnek, s így a természet körforgásával a szereplők is
mindig változnak.
Ady
költészetének középpontjában mindig a magyarság féltése
állt.Magyarságtudatával, a háborútól való féltéssel, a nép jóindulatú
„ostorozásával” tudta életérzéseit leginkább kifejezni. Ady költészetére nagy
hatással voltak a 19. század második felének nyugat-európai, elsősorban a
francia líra törekvései, főként a szimbolizmus. Merésznek ható újszerűsége
nagymértékben ennek köszönhető, de ez alapján szimbolista költőnek minősíteni
Adyt nem lenne helyes, hiszen korát megelőzve, elsők között fejezte ki a 20.
század emberiségének és emberének a 19. századhoz képest lényegesen más
léthelyzetét.
(Forrás: Házi dolgozatok
könyve – A realizmus irodalmából, ITEM Könyvkiadó – Szerkesztette Maczák Edit,
60-63. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése