Énekek éneke

I, 1. Énekeknek éneke, mely Sálamontól szereztetett.

2.
Csókoljon meg engemet az ő szájának csókjaival,
mert jók az te szerelmeid, jobbak az bornál.

3.
Az te drága kenetid jók illatozásra,
az te neved elterjedett, mint az drága kenet,
azért szeretnek tégedet az leányzók.

4.
Vonj engemet, és te utánnad futunk:
mikor béviszen engemet az király az ő ágyas házába,
örvendezünk és vigadunk tebenned,
előszámlállyuk az te szerelmidet,
mellyek jobbak az bornál,
igasságot beszélnek azkik tégedet szeretnek.

5.
Fekete vagyok, de szép vagyok azért,
Jerusálemnek leányai,
hasonlatos vagyok az sátorban lakozó kedarenusokhoz,
de az Sálomon sátorában lakozókhoz is hasonlatos vagyok.

6.
Ne nézzetek, hogy én fekete színű vagyok,
hogy az nap sütött engemet,
hogy az én annyámnak fiai én ellenem megharagodván,
idegen szőlőknek őrizőjévé töttek engemet,
hogy az én magam, szőlejét nem őriztem.

7.
Mondd meg énnékem te kit az én lelkem szeret,
holott legelteted és nyugotod (az te juhaidat) délbe?
mert miért vonnám fel sátoromat az te társaidnak juhainál?

8.
Mivelhogy nem tudod, ó asszonyi állatok között legszépb:
Jőj ki, ne kövesd annak az nyájnak nyomdokát,
és őrizzed az te kecskéidet az pásztoroknak sátorok környűl.

9.
Az Pharao szekerében lovakhoz hasonlítlak tégedet,
szerelmes mátkám.

10.
Szépek az te orcáid, úgy mint drága köveknek rendivel,
és az te nyakad (ékes) arany láncokkal.

11.
Arany ékességet csinálnak tenéked,
ezüstből csinált gyöngyökkel.

12.
Mikor az király én mellettem ül,
nardusnak jó illattya származik őtőle.

13.
Ollyan az én mátkám énnékem,
mit egy kötés mijrrha az én kebeleim között.
14.
Mint az Engedi szőlejében az cyprus,
ollyan énnékem az én mátkám.

15.
Imé szép vagy én mátkám, felötte igen szép vagy,
az te szemeid ollyanok, mint az galambnak szemei.

16.
Imé te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges vagy,
az mi nyoszolyánk zöldellő.

17.
Az mi házainknak gerendái cedrus fából valók,
és az mi mulató helyeink cyprusból.


II. 1.
Én Saronnak rózsája vagyok, és gyöngy virág.

2.
Mint az lilium az tövissek között,
ollyan az én jegyesem az leányok között.

3.
Mint az almafa az erdőnek fái között,
ollyan az én szerelmesem az ifjak között:
az ő árnyékában felette igen kévánok űlni,
mert az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ényémnek.

4.
Béviszen engemet az lakodalomnak helyére,
és zászló helyett vagyon őnála az énhozzám való szerelme.

5.
Erősítsétek engemet borral,
és (az jó illatú) álmokkal tápláljatok,
mert beteg vagyok az szerelem miatt.

6.
Az ő bal keze az én fejem alatt vagyon,
és az ő jobb kezével megölelt engemet.

7.
Kénszerítelek titeket Jerusálemnek leányi
az vad kecskékre és az mezőnek szarvasira,
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek az én szerelmemet,
az míglen akarja.

8.
Az én szerelmesemnek szavát hallom,
ímé ő imhol jő sietvén imez hegyeken,
vigadozván imez halmokon.

9.
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz,
vagy az szarvasoknak fiához,
ímé ő áll az mi falonkon túl,
néz az ablakról,
és mutogatja magát az rostélyról.

10.
És szólván az én barátom énnékem, monda:
kelj fel én jegyesem, én szépem, és jöszte.

11.
Mert ímé az tél elmúlt,
az eső elmúlt és elment.

12.
Szép virágok láttatnak az földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és az gerlicének szava hallattatik az mi földünkön.

13.
Az figefa megérlelte az ő első gyümölcsét,
és az virágzó szőlők jó illatot adnak.
Kelj fel én szerelmesem, én szépem, és jőj hozzám.

14.
Én galambom, ki lakozol imez kősziklának hasadékiba,
és az magas kőszálnak hajlokában,
mutasd meg nékem az te orcádat,
hadd halljam az te szódat:
mert az te szód gyönyörűséges,
és az te tekinteted ékes.

15.
Fogjátok meg mi nékünk az rókákat, az róka fiakat,
kik az szőlőt elpusztítják,
mert az mi széleink virágában vadnak.

16.
Az én szerelmesem enyim, én is övé vagyok,
ki az liliomok között legeltetik.

17.
Míglen megjelenik amaz nap, és ez árnyékok elmúlnak,
térj meg, és hasonló légy én szerelmesem az őzhöz
vagy az szarvasoknak fiához,
kik lakoznak az Béthernek hegyén.


III.
1.
Az én ágyas házamban éjjel
keresvén azt az kit szeret az én lelkem,
keresvén őtet, mikor meg nem találtam vólna, mondék:

2.
Immár felkelek és eljárom az várost,
az szorossaskon és az utcákon
keresém azt az kit szeret az én lelkem;
de keresvén őtet nem találám meg őtet.

3.
Megtalálván engemet az város őrizők,
kik az várost kerülik vala,
mondék nékeik:
Látátokél azt, az kit az én lelkem szeret?

4.
Alig mentem vala el azoktól,
mikor megtalálám azt az kit az én lelkem szeret.
Megragadám őtet, hogy el ne bocsátanám,
mígnem bévinném őtet az én anyámnak házába,
és az én szülémnek ágyasházába.

5.
Kénszerítelek titeket, Jerusálemnek leányi
az vad kecskékre és az mezőknek szarvasaira,
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek az én szerelmemet,
valamíg ő akarja.

6.
Kicsoda amaz az ki feljő az pusztából,
míg az myrrhának, temjénynek
és az patikárius jó illatú porának füstinek oszlopa?

7.
Imé ez az Sálomonnak ágya,
mellynek környűle vadnak az Izraelnek erőssei közzül
hatvan erős férfiak.

8.
Mindnyájan fegyverfogók, az hadakozásban bölcsek,
kinek kinek az ő oldalán fegyvere,
az étcakának félelme ellen.

9.
Az háló ágy környűl, mellyet csinált magának Sálomon király
az Libanus hegynek fáiból,

10.
mellynek oszlopait ezüstből csinálta,
az ágyát aranyból, leplét bársonyból,
melynek belső része úgymint megpádimontomoztatott szeretettel,
az Jerusálemnek leányitól (megékesíttetett).

11.
Jőjjetek ki, és nézzétek, Sionnal leányi,
az Sálomon királyt,
az koronában mellyet szerzett őnéki az anyja
az őt mátkájának eljegyzésének napjára,
és az ő szivének vígasagának napjára.

IV.
1.
Ime szép vagy, szerelmes jegyesem, imé szép vagy,
az te szemeid ollyanok, mint az galambok szemei
az te hajadon kivöl.
Az te hajad hasonlatos az kecskének gyapjához,
mellyeket megnyírtenek az Gilead hegyen.

2.
Az te fogaid hasonlatosok
az szépen megnyíret juhoknak seregéhőz,
mellyek az feredőből feljőnek,
mellyek mind kettősöket ellenek,
és nincsen egy is azok között meddő;

3.
mint az veres cérna, az te ajakaid ollyanok,
és az te beszéded ékes;
mint az pomagranátnak darabja,
ollyan az te két vakszemed
az te hajadnak fonatékja között.

4.
Hasonló az Dávidnak tornyához az te nyakad,
melly épittetett fegyveres háznak,
melyben ezer paizsok függeszttettek fel,
az erős vitézeknek paizsai.

5.
Az te két mellyed hasonló az vad kecskének kettős fiához,
mellyek az liliomok között észnek.

6.
Míg eljő amaz nap, és elmúlnak az árnyékok,
elmégyek az marhának hegyére,
és az temjénynek halmára.

7.
Mindenestől szép vagy te én mátkám,
és semmi széplő nincsen tebenned.

8.
Énvelem az Libanusról, ó én jegyesem,
énvelem az Libanusról eljőj;
és nézz az Amannak hegyéről.
az Sinernek és az Hermonnak tetejéről,
az oroszlánoknak barlangjokból,
az párdusoknak hegyéről.

9.
Megsebesítetted az én szivemet,
én húgom, szerelmes jegyesem,
megsebesítéd az én szivemet
az te szemeidnek egy tekintésével
és az te nyakadon való egy arany láncval.

10.
Melly igen szépek az te szerelmeid,
húgom, én jegyesem,
melly igen jók az te szerelmid, jobbak az bornál,
és az te kenetednek illattya drágább minden fűszerszámoknál.

11.
Szín méz csepeg az te ajakidról, ó én jegyesem,
méz és téj vagyon az te nyelved alatt,
és az te ruháidnak illattya mint az Libanusnak illattya.

12.
Ollyan vagy mint az bérekesztetett kert,
én húgom szerelmes jegyesem,
mint az béfoglaltatott forrás, és bépecséltetett kútfő.

13.
Az te csemetéid pomagranátnak csemetéi,
úgymint álmáskertnek (csemetéi) édes gyümölcsökkel egybe,
cyprusok nardusokkal egybe.

14.
Nardus és sáfrány, jó illatú nád és fahéj,
mindenféle temjéntermő fákkal,
mirrha és aloes, minden drága fűszerszámokkal.

15.
Ó, kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,
mellyek folynak az Libanusról.

16.
Serkenj fel északi szél, és fújj el déli szél,
fújj az én kertemre,
hogy follyanak annak drága illatú szerszámi;
jöjjön el az én szerelmes barátom az ő kertébe,
és egye annak gyönyörűséges gyümölcsét.

V.,1.
Beménvén az én kértembe én húgom, én jegyesem,
leszedem az én myrrhámat
az én drága fűszerszámimmal egybe,
észem az én lépes mézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel;
egyetek, barátim; igyatok,
és részegedjetek meg szerelmesim.

2.
Én elaluttam vala, jóllehet lelkemben vigyázok vala,
és imé az én szerelmesemnek szava, ki zörget vala:
Nyisd meg nékem szerelmes húgom,
én jegyesem és galambam, én tökélletesem,
mert az én fejem megrakodott harmattal,
és az én hajam az étcakának harmattyával.

3.
Felelék én: Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
megmostam az én lábaimot,
mimódon keverném azokat az porba?

4.
Az én szerelmesem az ő kezét bényújtá az ajtónak hasadékán,
és az én belső részeim megindulának énbennem.

5.
Felkelék azért, hogy az én szerelmesemnek megnyitnám,
és az én kezeimről myrrha csepeg vala,
és az én újjaimról választott drága myrrha,
melly az ajtónak zárját elfolyta vala.

6.
Megnyitám én (az ajtót) az én szerelmesemnek,
de az én szerelmesem elménvén, elvonta vala magát,
az én lelkem megindult vala
az ő véle való beszédem miatt;
keresém őtet, és nem találám meg őtet,
kiáltám őtet, de nem felele nékem.

7.
Megtalálálának engemet az őrizők, kik az várost kerülik,
megverének engemet, megsebesítének engemet;
elvövék az én fédelemet entülem az kőfalnak őrizői.

8.
Kénszerítelek titeket Jerusálemnek leányai,
ha megtaláljátok az én szerelmesemet,
mit mondotok néki?
Ezt: hogy én az szerelemnek miatta beteg vagyok.

9.
Micsoda vagyon az te szerelmesedben
egyéb szerelmeseknek felötte,
ó asszonyi állatoknak szépe?
Micsoda vagyon az te szerelmesedben
egyéb szerelmeseknek felötte,
hogy minket illyen igen kénszerítesz?

10.
Az én szerelmesem fejér és piros,
tizezernél is szépb.

11.
Az ő feje
mint az választot drága megtisztíttatott arany;
fodor haja és fekete mint az hollónak.

12.
Az ő szemei mint az vízfolyás mellett való galamboknak szemei,
mellyek téjben mosattattak meg,
mintha béfoglalták volna.

13.
Az ő orcái
hasonlatosok az drága füveknek táblájához,
az felnevekedett szép palántokhoz,
az ő ajakjai az liliumhoz (hasonlók).
mellyekről drága olaj foly.

14.
Az ő kezeiben vadnak arany gyűrők,
mellyekbe foglaltattak hiacinthus színő drága kövek;
az ő hasa
ollyan mint az zafirussal megrakott elefánt tetemnek fejérségre.

15.
Az ő szárai
ollyanok mint az arany fundamentomon álló
márványkőből csinált oszlopok;
az ő tekinteti
mint az Libanusnak magassága,
téttetes mint az cedrusfa.

16.
Az ő énye édességes,
mindenestől fogva kévánatos.
Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,
ó Jerusálemnek leányai.

VI, 1.
Hová ment az te szerelmesed,
ó, asszonyi állatoknak szépe?
hová fordult az te szerelmesed,
hogy keressük őtet te veled együtt?

2.
Az én szerelmesem elment az ő kertébe,
az drága füveknek táblai közé,
hogy lakozzék az kertekben,
és liliomokat szedjen.

3.
Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim,
az ki az liliomok között lakozik.

4.
Szép vagy én mátkám, mint az Thirsa (város),
ékes vagy mint az Jerusálem,
röttenetes vagy mint az zászlós táborok.

5.
Nézz énreám az te szemeiddel ellenembe,
hogy azok engemet megvidámítsanak:
az te hajad ollyan mint az kecskék seregének gyapja,
mellyek az Gileadról néznek alá.

6.
Az te fogaid hasonlatosok az juhok nyájához,
mellyek feljőnek az vízből,
mellyek kettősöket ellenek,
és meddő azok között nincsen.

7.
Mint az pomagranátnak darabja az te két vakszemed
az te béfont hajaid között.

8.
Ha hatvan királyné asszony volna is,
és nyolcvan ágyas,
és sok számtalan leányzók is:

9.
az én egyetlen egy galambomat, az én szépemet,
ki az ő anyjának egyetlen eggye,
és az ő anyjának szerelmese,
mihelt az leányok meglátják,
bódognak mondják őtet az királyné asszonyok,
és ágyasok dicsérik őtet, (mondván):

10.
Kicsoda amaz, az ki úgy láttatik mint egy hajnal,
szép mint az hóld,
tiszta mint az nap,
röttenetes mint az sok zászlós tábor?

11.
Az megtisztíttatott kertekbe mentem vala,
hogy az völgynek szép zöldellő füveit látnám,
és megnézném ha virágoznék az szőlő,
és ha az pomagranát fák termenének.

12.
Nem néztem vala még mind azokat meg,
az én elmém ültete engemet
az én engedelmes népemnek szekerébe.

VII, 1.
Térj meg, térj meg, ó Sulamithból való.
Térj meg, térj meg, hogy nézzünk tégedet.
Mit néztek az Sulamithban?
úgy mint tábori seregnek rendit.

2.
Ó melly szépek az te lábaid ez sarukban,
ó te fejedelemnek leánya!
Az te tomporodnak kerületi ollyanok,
mint az mesterember kezétől csináltatott kösöntyők.

3.
Az te köldököd mint az szép kerekdéd csésze,
melly soha nem szűkölködik nedvesség nélkül;
az te házad
mint az liliomokkal megkeríttetett gabona asztag.

4.
Az te két mellyed olyan,
mint az vadkecskének kettős fiai.

5.
Az te nyakad ollyan,
mint az elefánt tetemből csinált torony,
az te szemeid
mint az Esbonbéli halas tók, az sok népű kapunál,
az te orrod hasonlatos az Libanus tornyához,
melly néz Damaskum felé.

6.
Az mi az te fejedre tétetett, hasonló az karmelushoz,
é az te hajadnak fonatékja ollyan,
mint az szederjes bársony:
akarmely király is megköttetnék az ő járásiban.

7.
Melly igen szép vagy és mely ékes,
ó én gyönyörűséges szerelmem!

8.
Az te magasságod hasonlatos az pálmafához,
és az te mellyeid az szőlő gerezdekhöz.

9.
Azt mondám: Felhágok az pálmafára,
megfogom az ő ágait,
és lésznek az te mellyeid mint az szőlőnek gerezdei,
és az te orrodnak illattya mint az álmának.

10.
És az te ényed mint az jó illatú bor,
melly gyönyörűségesen és egyenesen mozog,
melynek miatta az aluvóknak ajakok is szólnak.

11.
Én az én szerelmesemé vagyok,
én engemet kéván ő.

12.
No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,
mulassunk az falukban.

13.
Felkelvén menjünk az szőlőkbe,
lássuk meg, ha virágoszik az szőlő.
és ha kimutatta magát az szőlőszem,
ha megvirágzottak az pomagranátok:
ott közlöm az én szerelmimet veled.

14.
Az mandragorák virágosznak,
és az mi ajtónk előtt vadnak minden drágalátos gyümölcsök,
ó és új gyümölcsök,
mellyeket, én szerelmesem, tenéked megtartottam.

VIII, 1.
Vajha lennél nékem én attyámfia,
hogy szopnád az én anyámnak térijét;
hogy tégedet kívöl találván, megcsókolnálak,
én is nem utáltatnám meg.

2.
Elvinnélek és bévinnélek tégedet az én anyámnak házába,
ki engemet tanít:
adnék néked drága fűvel megcsinált bort,
és pomagranátnak levét.

3.
Az ő bal keze lészen az én fejem alatt,
és jobb kezével megölel engemet.

4.
Kénszerítlek titeket Jerusálemnek leányi,
mondjátok meg miért költenétek
és miért serkentenétek fel az én szerelmesemet,
mígnem ő akarja?

5.
Kicsoda ez, az ki feljő az pusztából,
ki az ő szerelmeséhöz támaszkodott?
Az álmafa alatt költöttelek fel tégedet,
ott fogadott téged a te anyád,
ott fogadott az ki tégedet szült.

6.
Tégy engemet mint egy pecsétet az te szívedre,
és mint egy bélyeget az te karodon,
mert erős az szeretet mint az halál,
kemény mint az koporsó az buzgó szerelem,
annak szénei tüzesek, és mint az sebes láng.

7.
Sok vizek el nem olthatnák ez szeretetet,
az folyóvizek is nem buríthatnák azt el:
ha az ember minden házabéli marháját adná is ez szeretetért,
mégis megvetnék azt.

8.
Kicsiny húgonk vagyon minékünk,
kinek nincsen még mellye,
mit cselekedjünk az mi húgonk felől
az napon, mellyen arról szót tésznek?

9.
Mikor kőfalt kelletik építenünk,
építsünk azon ezüstből palotát:
ha pedig ajtót csinálunk,
csinállyuk azt cedrus deszkákból.

10.
Mikor én ollyan lészek mint az kőfal,
és az mellyeim mint az tornyok,
akkor ő előtte békességet nyerek.

11.
Szőleje volt az Sálomonnak kövér helyen,
adja az ő szőlejét a pásztoroknak,
ki-ki azok közzül annak gyümölcseiért hoz
ezer ezüst siklust.

12.
Az én szőlőmre, melly énreám néz, nékem gondom lészen.
Az ezer siklusok Sálomon tieid legyenek,
az kétszáz siklusok annak gyümölcsének őrizőié.

13.
Ó te, ki lakozol az kertekben,
az te társaidnak kik az te szódra figyelmeznek,
hirdess engemet.

14.
Jőj hozzám, én szerelmesem,
és légy hasonlatos az vad kecskéhöz,
vagy az szarvasnak fiához, az drága füveknek hegyein.

Vége az Énekeknek éneke könyvének.

(Károli Gáspár fordítása 1590)

(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 19-32. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)